logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Kutatják a sarkividéki dinoszauruszok ősi titkait

| Szerző: hirado.hu
Különös leletekre bukkantak az Egyesült Államokban, a Colville folyó környékén. A kutatók egyre több bizonyítékot tárnak fel arra vonatkozóan, hogy egyes dinoszauruszok hó és jég között éltek – írja a BBC.

Kapcsolódó tartalom

Pat Druckenmiller paleontológus és az Alaszkai Egyetem munkatársai tavaly hórobogókon utaztak az alaszkai Colville folyó környékére, a csapat folyamatosan küzdött a fagyási sérülésekkel, a rendszeres sziklaomlással, de végül a sziklák között, mintegy 15 méterrel a folyó fölött rábukkantak a mélyben egy körülbelül 10 centiméter vastag agyag- és homokrétegre.

Körülbelül 73 millió évvel ezelőtt, amikor az üledék lerakódott, a világ melegebb volt, mint most, de a régió még északabbra feküdhetett. Míg ma Alaszkának ezen a részén télen naponta néhány órát szürkül a nap, addig akkoriban az év négy hónapjára, októbertől februárig teljes sötétségbe borult. A hőmérséklet rendszeresen -10 Celsius-fok alá süllyedt, és időnként hó is hullott.

„Valószínűleg ez a legérdekesebb dinoszauruszcsont-réteg egész Alaszka államban. Gyakorlatilag az Északi-sarkon éltek” – mondta a paleontológus.

Ausztráliától Oroszországig a tudósok mostanra több mint tíz olyan dinoszauruszt tártak fel, amelyek egykor a szélsőséges hidegben éltek.

Minden egyes új felfedezéssel a sarkvidéki dinoszauruszok lenyűgöző betekintést engednek a csoport fiziológiájába és viselkedésébe. Ahogy a tudósok egyre többet tudnak meg róluk, úgy segítenek megválaszolni a paleontológia egyik legrejtélyesebb kérdését: meleg vagy hidegvérűek voltak a dinoszauruszok?

1961-ben Robert Liscomb geológus a Colville folyó partjait térképezte fel a Shell olajvállalat számára, amikor váratlan dologra bukkant: egy maréknyi csontot talált a sziklákból kiemelkedve. Magával vitte a különös leleteket, és a szekrényébe tette. Mivel még abban az évben tragikus hirtelenséggel életét vesztette, a csontok mintegy húsz évre feledésbe merültek.

1984-ben tudósok dinoszauruszok bőrlenyomataira és lábnyomaira bukkantak a Colville folyó ugyanazon északi lejtőjén, ahol Liscomb megtalálta a csontokat. A geológus kutatásait átnézve előkerültek a csontok, és kiderült, hogy dinoszauruszokhoz tartoztak.

Kapcsolódó tartalom

Az évek során egyre csak gyűltek a leletek. Több fosszíliát találtak a tehénszerű növényevő Edmontosaurusról és a Triceratops egy azonosítatlan rokonáról, valamint egyetlen fogat a ragadozó Alectrosaurusról. Tehát valóban léteztek sarkvidéki dinoszauruszok, bár azt még nem sikerült megérteni, hogyan maradtak életben.

2014-ben egy alaszkai természetvédelmi területen kacsacsőrű dinoszaurusz-csorda lábnyomaira bukkantak. Bár a lelet több száz kilométerrel délebbre található, mint a colville-i csontrétegek, de még mindig az Északi-sarkvidéken belül van, ahol a hőmérséklet 10-12 Celsius-fok körül lehetett. A fiatal dinoszauruszok nyomainak jelenléte arra utalt, hogy valószínűleg mégiscsak egész évben a térségben maradtak – a legkisebbek nem bírták volna ki a hosszú vándorlást.

Druckenmiller és csapata először nyaranta járt kutatni a Coleville folyó környékére, azonban az olvadás miatti sziklaomlások drasztikus növekedése miatt hamar rájöttek, hogy télen kell dolgozniuk, az erős mínuszokban. A lelet megtalálása után a csapa csapat először néhány lépcsőfokot vágott a sziklába, majd egész tömböket vájtak ki az ígéretesnek tűnő üledékből. Ezeket szánokra és hószánokra pakolták, és több száz mérföldet hajtottak vissza a fagyos tundrán át a laboratóriumba.

Miután ezek a hatalmas minták biztonságban megérkeztek az Alaszkai Egyetemre, kimosták őket, hogy kiszűrjék belőlük az agyagot.

„Nem csupán egy vagy kétféle dinoszauruszbébit találtunk, valójában a dinoszauruszok hét különböző csoportjára van bizonyítékunk, köztük növényevőkre és húsevőkre, kistestű fajokra és nagytestűekre” – mondta Druckenmiller.

Az a tény, hogy a dinoszauruszok fészkeltek, azt jelenti, hogy szinte biztosan nem vándoroltak el, amikor hidegebb lett.

Néhány gyakori dinoszauruszfajnak, például a kacsacsőrű dinoszauruszoknak hat hónapra volt szükségük a tojások keltetésére, tehát ha az anyák tavasszal kezdtek el ülni rajtuk, akkor mire kikeltek, már majdnem tél volt. Ahhoz, hogy az Északi-sarkvidéken fészkelhessenek, de elkerüljék a telet és a hónapokig tartó sötétséget, ezeknek a kicsinyeknek több ezer kilométert kellett volna vándorolniuk. Egyszerűen erre nem lett volna elég idő.

„Ez ellentmond a logikának. Egészen biztosak vagyunk benne, hogy ezek a dinoszauruszok egész évben itt éltek” – szögezte le a paleontológus.

A Colville-folyó mentén azonosított dinoszauruszok közül számosat sehol máshol nem találtak, például az Ugrunaaluk kuukpikensis-t, egyfajta hadroszauruszt. Druckenmiller szerint valószínű, hogy az alaszkai dinoszauruszok legalább néhány megkülönböztető tulajdonsággal rendelkeztek, például olyan viselkedési formákkal, amelyek úgy alakultak ki, hogy segítsék őket a sarkvidéki körülmények között való boldogulásban. „Okunk van azt hinni, hogy talán néhány kisebb faj, különösen a növényevők, talán néhányuk elég kicsi volt ahhoz, hogy odút készítsen és téli álmot aludjon” – mondta.

A csontok keresztmetszeteiben található növekedési évgyűrűk – csakúgy, mint a fatörzseknél – megmutatják, hogyan változott az állat növekedési mintázata évről évre. Ha a növekedés leáll, például a téli álom alatt, a hézag gyűrűt hagy maga után. A kutatócsapat szerint ezeket a a jellegzetes sávokat több, a Colville folyó lejtőiről származó dinoszauruszon is megtalálták.

Egy másik lehetőség, hogy a dinoszauruszok sok mai emlőshöz hasonlóan úgy birkóztak meg a hideggel, hogy testzsírréteget építettek fel. Druckenmiller a jávorszarvasok példáját hozta fel, amelyek minden nyáron felhalmozzák a súlyukat, majd télen, amikor kevés a táplálék, a zsírtartalékaik és a gyenge minőségű takarmány kombinációján élnek túl.

A fentieken túl a tudósok felfedezésük óta vitatkoznak arról, hogy a dinoszauruszok meleg- vagy hidegvérűek voltak-e. A 19. században széles körben azt feltételezték, hogy lényegében hatalmas, ektotermikus hüllők voltak, vagyis nem tudtak saját testhőt termelni, és a maiakhoz hasonlóan napozniuk kellett. Ám ahogy a szakértők egyre többet tudtak meg a dinoszauruszok életéről, sokan kezdték megkérdőjelezni, hogy ez így van-e. Végül konszenzus alakult ki abban, hogy a dinoszauruszok valószínűleg valahol a hüllők és a madarak között tartották a hőmérsékletet, ám egészen a közelmúltig a szilárd bizonyítékok még mindig hiányoztak.

„Az egyik dolog, amit feltételezünk, hogy ezek a dinoszauruszok szinte biztosan melegvérűek voltak valamilyen mértékben” – mondta Druckenmiller.

Meglepő módon az alaszkai kövületekben nem találták hüllők megkövesedett maradványait, csak madarakat, emlősöket és dinoszauruszokat.

Kapcsolódó tartalom

Természetesen nem minden dinoszaurusz volt feltétlenül melegvérű. Bizonyítékok vannak arra, hogy testhőmérsékletük csoportonként akár 17 Celsius-fokig is változhatott, a 29 Celsius-foktól egészen 46 Celsius-fokig. Az endoterm állatok jellemzően rendelkeznek bizonyos tulajdonságokkal, például gyorsabb növekedési ütemmel és több táplálék iránti igényükkel. De döntő fontosságú, hogy úgy gondolták, ez tette lehetővé, hogy egyes csoportok túléljék a dinoszauruszok kihalásáért történelmileg felelőssé tett globális lehűlést. Ha az emlősök és a madarak kibírták, akkor a sarkvidéki dinoszauruszok miért nem?

Amikor az 1980-as években az alaszkai dinoszauruszokra vonatkozó bizonyítékok kezdtek gyűlni, a tudósok már rájöttek, hogy talán más magyarázatra van szükségük.

A szakértők ma már úgy vélik, hogy a legtöbbjük kihalásának valódi oka a méretük volt, ami azt jelentette, hogy egyszerűen több táplálékra volt szükségük, mint amennyi rendelkezésre állt.

Kivételt képeztek a Maniraptora dinoszauruszok. E csoport legkisebb, tollas tagjai – azok, amelyek körülbelül egy kilogrammot nyomtak – képesek voltak megkapaszkodni és alkalmazkodni.

Minden egyes új felfedezéssel ezek a majdnem sarkvidéki dinoszauruszok felfedik rokonaik sokféleségét és ellenálló képességét az egész bolygón.

A kiemelt kép illusztráció.

Ajánljuk még