logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Az egész világot ámulatba ejtette a csodavonat

| Szerző: hirado.hu
Ötvennyolc évvel ezelőtt adták át a világ első nagy sebességű vasútvonalát. Az 1964-es tokiói olimpiára új nyomtávolságú vasútvonal épült állomásokkal, biztosítóberendezésekkel, hidakkal, alagutakkal rekordgyorsaságú idő alatt.
A Sinkanszen (balról jobbra) 700-as, 300-as és 0-s sorozatú motorvonatai (Fotó: wikipedia.org)

Japán 1964. október 18-án, a tokiói olimpiai játékok előtt nyitotta meg a Tokió–Oszaka közötti 515 kilométer hosszú, normál nyomtávolságú, nagy sebességű Tókaidó Sinkanszen vonalát, ami elindította a nagy sebességű közlekedés világméretű fellendülését, valamint új lendületet adott a vasúti iparnak. A Tokió–Oszaka vasútvonal akkor egymilliárd dollárba került.

A Sinkanszen egy nagy sebességű vasúthálózat Japánban, amelyet a Japan Railways Group, az ország legnagyobb vasúttársasága üzemeltet. Mióta 1964. október 18-án megnyitották az első vonalat, a Tókaidó Sinkanszent (Tokió és Oszaka között), a hálózatot a legtöbb honsúi és kjúsúi nagyvárosra kiterjesztették, maximum 300 kilométer/órás sebességgel, valamint földrengés- és tájfunbiztos vonatokkal.

A tesztek során a vonatok sebessége a hagyományos vasúti kocsiknál 443 kilométer/óra, a mágnesvasút vasúti kocsijainál pedig 580 kilométer/óra volt.

Japán a második világháborúban súlyos károkat szenvedett. A háború után az újjáépítés itt is azonnal megindult, és néhány évtized alatt a gazdaság is teljesen helyreállt. Az ország felemelkedéséhez szükség volt egy világméretű reklámra is, mellyel bemutatkozhattak ismét a világ színe előtt. Ehhez többek között a fővárosban tartott olimpiai játékokat kívánták felhasználni.

1964-re a kormány eltökélt szándéka volt, hogy megmutatják a világnak, mire képesek a japánok húsz évvel a világháború pusztítása után. Az olimpiához kapcsolódóan szükségessé vált az infrastruktúra fejlesztése is.

Japánban történelmi és földrajzi okokból a vasútvonalak keskeny nyomtávolsággal épültek ki. Az 1067 milliméteres nyomtáv komolyan korlátozta a sebesség emelését és a kapacitás növelését. Az ország két legnagyobb városa, Tokió és Oszaka közé tervezett új vasútvonalat már normál nyomtávolsággal és 25 kV-os 60 Hz-es áramrendszerrel tervezték. Emiatt az új vasútvonal sehol sem csatlakozott a meglévő hálózathoz, így a régi állomások helyett is újakat kellett építeni vagy a meglévőket további vágányokkal kibővíteni.

Azzal, hogy minden korábbi korláttól mentesültek a tervezők, sokkal több lehetőség nyílt meg előttük, hiszen semmiféle régi szabványt vagy rendszert nem kellett figyelembe venni, így a sebességet is bátrabban emelhették egészen 200 kilométer/óráig.

Az új vasútvonal a Sinkanszen nevet kapta, mely magyarra fordítva egyszerűen így hangzik: Új fővonal.

A napi utasszám 1964-ben a vonalon 61 ezer fő volt, ez a szám 2012-re napi 391 ezer főre nőtt. Japánban rengetegen dolgoznak a nagyvárosokban, miközben a városon kívül laknak. Az ingázók naponta akár több száz kilométert is utaznak a munkahelyük és az otthonuk között. A megállók átlagos távolsága 60–80 kilométer, a gyorsabb vonatok csak a fontosabb városokban állnak meg.

A Sinkanszen vasútvonal hálózata (Fotó: Wikipedia.org)

Az új vonattal óránként 210 kilométeres sebességgel két és fél óra alatt el lehetett jutni Tokióból Oszakába. A sebesvonat megkönnyítette az üzletemberek utazásait és könnyen megközelíthetővé tette az idegenforgalmi nevezetességeket, köztük az egykori fővárost, az Oszaka közelében fekvő Kiotót.

Ajánljuk még