A Discovery űrsikló indította el útjára az űrteleszkópot 32 évvel ezelőtt, és most egy öt galaxisból álló csoport, a Hickson Kompakt Csoport 40 felvételével ünnepel a Hubble. A csoport tagjait az egybeolvadásuk felé vezető úton örökítette meg az űrteleszkóp – írja a National Geographic. 

Happy birthday, Hubble! 🥳

As we celebrate the telescope’s 32nd anniversary week, enjoy this birthday present – a stunning new Hubble image of a collection of five galaxies, known as Hickson Compact Group 40.

Read more: https://t.co/gKiKp4nRSs pic.twitter.com/Jwz0PG6qvJ

— Hubble (@NASAHubble) April 19, 2022

A csoportban 3 spirálgalaxis, egy lentikuláris galaxis és egy elliptikus galaxis található, amelyek valahogy egymás közelébe kerültek, s létrehozták ezt a sokszínű csoportot. A lentikuláris galaxisok átmenetet képeznek a szabályos spirálkarokkal rendelkezők és az elliptikus galaxisok közt.

Az egész csoport kisebb térrészt foglal el a világűrben, mint a mi Tejútrendszerünk kétszerese. Bár hasonló galaxiscsoportokat általában a nagy galaxishalmazok szívében találhatunk, ez az ötös láthatóan elkülönült kis világot alkot az univerzumban.

Take a tour through Hubble’s 32nd anniversary image! ✨

Explore this beautiful image of a galaxy group named Hickson Compact Group 40 with Hubble’s senior project scientist, Dr. Jennifer Wiseman.

Learn more: https://t.co/2NUBgheMgP pic.twitter.com/QCpIdqNedw

— Hubble (@NASAHubble) April 20, 2022

Az egyik elképzelés alapján a galaxiscsoportban a sötét anyag is jelentős mértékben közreműködik: ha sok a sötét anyag, akkor az egymáshoz közel került galaxisok esetében az egy nagy, közös felhőt alkot, s a galaxisok mozgását ez fogja irányítani. A sötét anyagon át keringő galaxisok a súrlódás hatására lelassulnak, veszítenek energiájukból, majd egymásba roskadva egyesülnek, ez esetben kb. egymilliárd év múlva. Az összeolvadásuk végeredménye egyetlen hatalmas elliptikus galaxis lesz.

A csillagászok e galaxisokat nemcsak a látható fény, hanem más, például rádió-, infravörös- és röntgentartományokban is megvizsgálták. A rádiótartományú mérésekből kiderült, hogy szinte mindegyik középpontjában található egy-egy szupernagy tömegű fekete lyuk, az infravörös mérések pedig arról tanúskodnak, hogy csillagkeletkezés is zajlik, a röntgen pedig azt árulta el, hogy jelentős mennyiségű forró gáz vesz részt e galaxisok interakciójában.

Today, Hubble turns 32 years old!

Here’s to over three decades of scientific discovery. Just in the past year alone, Hubble’s uncovered amazing observations that taught us about our universe. Ready for a recap? ⬇️ pic.twitter.com/pSR9xtZyWF

— Hubble (@NASAHubble) April 24, 2022

Az elméletek szerint a világegyetem fiatal korában több lehetett az efféle zsúfolt galaxiscsoport, és ez biztosíthatta az alapanyagot számtalan, kvazárként ismert fekete lyuk kialakulásához. E csoportok tanulmányozása alapján a csillagászok igyekeznek kideríteni, hogy hol és miből is álltak össze ezek a galaxisok.

32 éve a pályán

A Hubble űrteleszkóp építésére az amerikai Kongresszus 1977-ben szavazta meg az anyagi forrásokat, a munkálatok 1979-ben kezdődtek meg, 1985-re fejeződtek be. A fellövés a következő évre volt kitűzve, de a Challenger 1986-os katasztrófája miatt az űrrepülőgép-programot évekre leállították, így a szerkezet csak 1990. április 24-én indulhatott a kozmoszba a Discovery fedélzetén.

Kapcsolódó tartalom

A Hubble amerikai űrteleszkóp lebeg a világűrben (Fotó:MTI/EPA/NASA)

A pályára állításkor az áramellátását biztosító napelemek egyike nem nyílt ki, s az űrhajósok már arra készültek, hogy saját maguk próbálják kiszabadítani a beragadt elemet, de a problémát végül a földi központból sikerült megoldani – írja az MTI.

Az amerikai Országos Repülésügyi és Űrkutatási Hivatal (NASA) és az Európai Űrügynökség (ESA) által 2015. október 23-án közreadott dátummegjelölés nélküli kép a Földtől mintegy 16 millió fényév távolságra lévő Vadászebek csillagképben található Messier 94 spirálgalaxisról és a galaxis gyűrűjében végbemenő csillagkeletkezésekről (Fotó: MTI/EPA/NASA/ESA/Hubble)

Az űrtávcsövek új távlatokat nyitottak a csillagászat történetében

A földi teleszkópok lehetőségei végesek: méreteiket már nemigen lehet tovább növelni, hatásfokukat jelentősen csökkenti az atmoszféra zavaró hatása. Már az 1960-as években bocsátottak fel űrszondákat kifejezetten csillagászati kutatások céljából, napjainkban pedig legalább tucatnyi űrtávcső végez csillagászati megfigyeléseket az elektromágneses színkép különféle hullámhossztartományaiban, de a Hubble volt az első, amely a látható fény tartományában is működik.

Kapcsolódó tartalom

Névadója Edmond Hubble amerikai csillagász, aki az 1920-as években elsőként mutatta ki, hogy az univerzum folyamatosan tágul.

A NASA által 2013. április 19-én közreadott, a Hubble-űrtávcsővel készített infravörös felvételen az Orion csillagképben elhelyezkedő Lófej-köd látható (Fotó: MTI/NASA/ESA/Hubble Heritage Team)

A földfelszíntől 569 kilométer magasságban, orbitális pályán mozgó űrtávcső óránként 28 ezer kilométeres sebességgel 97 perc alatt kerüli meg bolygónkat. A kétmilliárd dolláros költséggel előállított, henger formájú szerkezet tömege 11,1 tonna, hossza 13,1 méter, legnagyobb átmérője 4,3 méter, így mérete nagyjából egy nagyobb iskolabusznak felel meg.

A Hubble hetente 120 gigabyte-nak megfelelő tudományos adatot továbbít, ez a mennyiség könyvek formájában több mint egy kilométer hosszan sorakozna a könyvespolcon.

Az amerikai Országos Repülésügyi és Űrkutatási Hivatal, a NASA által 2016. május 20-án közreadott, a Hubble-űrtávcsővel készített felvétel a Marsot borító felhőtakaróról május 12-én (Fotó:MTI/EPA/NASA/Hubble)

Az űrteleszkóp eddigi „pályafutása” során több mint 1 millió feladatot hajtott végre. Széles látószögű és planetáris kamerája segítségével lélegzetelállító felvételek sorozatát készítette el, többek között a Jupiter jellegzetes Nagy Vörös Foltjáról, „a Teremtés oszlopairól” a Sas-ködben.