logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Az asztronauták sorsa már a felszálláskor megpecsételődött

| Szerző: hirado.hu
Tizenkilenc évvel ezelőtt, 2003. február 1-jén semmisült meg hazatéréskor a Columbia űrsikló. Mind a hét asztronauta életét vesztette.

 

A Columbia – az első űrsikló – építését az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) 1975-ben kezdte meg, nevét a Földet első amerikai vitorlásként megkerülő bostoni hajó, valamint az Apollo-11 parancsnoki modulja nyomán kapta. Az űrjármű már az első repülés előtt életeket követelt: az utolsó tesztek során két munkás halt meg a kiszivárgó nitrogéntől.

A próbarepülés azonban sikeres volt, az 1981. április 12-én útnak induló hajó két nap alatt 36-szor kerülte meg a Földet. Az 1982-es első „éles” küldetés után a visszatérő űrhajósokat Ronald Reagan elnök várta, aki a küldetést „Afganisztán szabadságáért küzdő népének” ajánlotta.

A program előrehaladtával további űrsiklók álltak szolgálatba:

  • 1983-ban a Challenger (1986-ban tizedik küldetésén, fellövésekor megsemmisült),
  • 1984-ben a Discovery,
  • 1985-ben az Atlantis,
  • majd 1992-ben az Endeavour.

Ezekhez képest az elsőként elkészült Columbia robusztusnak számított, az Endeavournél például majd 4 tonnával volt nehezebb. Tervezői a Columbiát száz repülésre szánták, a 2003-as katasztrófáig 27 alkalommal szállt fel, 301 űrben töltött napja alatt 125 millió mérföldet tett meg.

Az űrsiklóprogram első űrsétáját hajtják végre Story Musgrave és Don Peterson amerikai űrhajósok a Challenger űrsikló rakterének oldalához rögzítve 1983. április 7-én. Ugyanezen az úton bocsátottak fel először műholdat az űrsikló segítségével (Fotó: MTI/NASA)

A Columbia 2003. január 16-án indult utolsó, végzetes küldetésére Rick Husband parancsnoksága alatt, a héttagú legénységből – Willie McCool pilóta, Michael P. Anderson, Laurel B. Clark, David M. Brown, Kalpana Chawla és az első izraeli űrhajós, Ilan Ramon – négyen voltak újoncok. A 16 napos misszió alatt 80 kutatást végeztek el, és megjavították a Hubble űrteleszkópot is.

Az amerikai Rick Husband parancsnok, az amerikai Laurel Clark, az izraeli Ilan Ramon és az indiai származású amerikai Kalpana Chawla űrhajósok. Az amerikai David Brown, az amerikai Michael Anderson és az amerikai William McCool pilóta (FOTÓ: MTI/ EPA / AFPI/NASA)

Az űrsikló 2003. február 1-jén indult vissza, a Föld légkörébe való belépése után, 8 óra 57 perckor még felvételeket készítettek róla Új-Mexikó fölött. Amikor 9 óra 00 perckor a NASA és a Columbia között megszakadt a kapcsolat, a már lángokban álló Columbia 63 ezer méteres magasságban, 20 ezer kilométeres sebességgel haladt Texas fölött.

A NASA csak este mondta ki először, amit mindenki sejtett: a legénység tagjai meghaltak.

A több állam területén szétszóródó roncsok között az űrhajósok maradványait is megtalálták, és viszonylag épségben kerültek elő egyes tárgyak, így a Deep Purple-rajongó Kalpana Chawla CD-lemezei is.

A hosszas vizsgálat után végül arra a következtetésre jutottak, hogy a felszállás után 81 másodperccel a külső üzemanyagtartály szigetelésének egy levált darabja a Columbia bal oldali szárnyának ütközve egy 40 centiméteres lyukat ütött a hővédő pajzson. A földi légkörbe visszatérve a lyukon keresztül forró gáz, illetve levegő áramlott az űrsikló szárnyának belsejébe, és szétégette annak szerkezetét.

A szakemberek az indításkor észlelték a szigetelődarab leválását, de nem tartották súlyosnak az esetet.

Az asztronauták sorsa tehát már a felszálláskor megpecsételődött,

de ők erről – a híresztelésekkel ellentétben – nem tudtak, bizonyság erre az a tragédia előtt pár perccel készült videófelvétel, amelyen a landolás előkészületeiről beszéltek.

Az elhunytakról kisbolygókat neveztek el, a Sziklás-hegység vonulataihoz tartozó Sangre de Cristo hegyekben pedig a Columbia-csúcs őrzi emléküket. Nem egészen fél mérföldre innen tör az ég felé a másik űrsikló baleset emlékét őrző Challenger-csúcs.

Ajánljuk még