A The Guardian cikke felidézte, hogy az 1980-as években felfedezett, négymilliárd éves marsi meteoritról 1996-ban megjelent, a NASA tudósai által vezetett kutatás szerzői az élet nyomaira utaló jeleket véltek felfedezni a kőzetben. Feltételezésük szerint a kőzetben talált szerves vegyületeket élőlények hagyták hátra. Ezt az állítást más tudósok kétkedve fogadták, és a kutatások az elmúlt évtizedek alatt megcáfolták a feltételezést.
Legutóbb a Carnegie Tudományos Kutatóintézet Andrew Steele által vezetett csoportja tette közzé ezzel kapcsolatos eredményeit a Science folyóiratban.
A meteoritból vett kicsiny minták Steele csoportja szerint azt mutatják, hogy a szénben gazdag vegyületek valójában a kőzet fölött hosszabb időn keresztül áramló víz révén keletkeztek.
A Mars korai történetében, amikor még lehetett nedvesség a planétán, legalább két becsapódás történt a kőzet közelében, ami felmelegítette a bolygó környező felszínét, mielőtt – évmilliókkal ezelőtt – egy harmadik becsapódás következtében a kőzetdarab a vörös bolygóról az űrbe repült.
A meteorit több millió évig sodródott az űrben, mígnem pár ezer évvel ezelőtt az Antarktisz egyik jégmezőjén landolt. Az apró, szürkészöld színű, két kilogrammos töredék az Allan Hills 84001 nevet kapta a hegyekről, ahol 1984-ben megtalálták.
Steele csoportja szerint a kőzet repedésein keresztül áramló talajvíz miatt még a Marson alakultak ki benne az apró széngömbök. Ugyanez történik a Földön is, ami magyarázatot adhat a metán jelenlétére a Mars légkörében – mondták.
Az eredeti tanulmány elkészítésében részt vevő két tudós azonban vitatta a legújabb eredményeket, és „kiábrándítónak” nevezte azokat. Egy közös e-mailben azt írták, hogy kitartanak 1996-os megállapításaik mellett.
Kathie Thomas-Keprta és Simon Clemett, a NASA houstoni Johnson Űrközpontjának tudósai szerint Steele csoportjának eredményei nincsenek alátámasztva, az értelmezésük sem újdonság. „A megalapozatlan spekuláció nem segít megoldani a meteoritban található szerves anyag eredetével kapcsolatos rejtélyt” – tették hozzá.
Steele szerint a technológia fejlődése tette lehetővé kutatócsoportja új eredményeit. A tudós elismerően nyilatkozott az eredeti kutatók munkájáról, és hozzátette, hogy akkoriban valóban „ésszerű értelmezés volt”, amit adtak.
Steele kifejtette, hogy kutatócsoportja, amelyben a NASA tudósai, valamint német és brit szakemberek is részt vettek, gondosan ügyeltek arra, hogy eredményeiket „annak mutassák be, ami, vagyis egy nagyon izgalmas felfedezésnek a Marsról, és nem az eredeti feltevést megcáfoló tanulmánynak”.
Steele szerint csak úgy lehet bizonyítani, hogy a Marson volt valaha, vagy létezik-e mikrobiális élet, ha onnan hozott mintákat tudnak majd elemezni a Földön. A NASA Perseverance marsjárója által gyűjtött minták egy évtized múlva érkezhetnek a Földre.
A marsi meteorit egy darabkájával a héten végeztek egyedülálló kísérletet a Nemzetközi Űrállomáson. Egy kis pásztázó elektronmikroszkóppal vizsgálták a mintát. A kutatók azt remélik, hogy az eszközzel az űrben geológiai mintákat és törmeléket lehet majd elemezni.