Apja tisztiszolga és vasúti szerelő, anyja cseléd volt. Lakatossegédként, Budapesten került kapcsolatba a szociáldemokrata mozgalommal. Az első világháború alatt, 1915-ben behívták katonának, egy év múlva az orosz fronton hadifogságba esett.

Az oroszországi polgárháborúban a Vörös Gárda tagjaként vett részt, 1920-ban Irkutszkban lépett be a bolsevik pártba. 1921-ben hazatért, tisztviselő lett Kaposváron, 1925-ben megnősült és megszületett lánya, Nagy Erzsébet.

A szociáldemokrata pártból 1925-ben kizárták, 1927-ben rövid időre letartóztatták. Szabadulása után Bécsbe emigrált, majd 1930-tól Moszkvában élt.

A Komintern agrártudományi intézetében dolgozott, a sztálini terror idején elbocsátották állásából és kizárták a pártból, de nem esett a nagy tisztogatás áldozatául, később a szovjet statisztikai hivatalban alkalmazták. 1940-től a moszkvai rádió magyar adásait szerkesztette.

Nagy Imre 1944-ben a Magyar Kommunista Párt egyik vezetőjeként tért haza, és az Ideiglenes Kormány földművelési minisztere lett.

1945 februárjától 1946 márciusáig belügyminiszter, 1947 és 1949 között az Országgyűlés elnöke volt.

A Magyar Köztársaság kikiáltása a Parlament előtt 1946. február 1-jén. Rónai Sándor kereskedelmi (duplasoros kabátban), Ries István igazságügy-, Nagy Imre belügy-, Gyöngyösi János külügyminiszter (papírt tartva), mögöttük Balogh István páter miniszterelnökségi államtitkár, Molnár Erik népjóléti, Kovács Béla földművelésügyi, illetve Kovács mögött, (félig takarva) Gerő Ernő közlekedésügyi miniszter. (Fotó: MTI/MAFIRT)

A kommunista diktatúra kiépülése idején nem értett egyet a mezőgazdaság erőszakos kollektivizálásával, így fokozatosan kiszorult a pártvezetésből, de 1951-ben visszakerült az állampárt, a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) szűkebb vezető szervébe, a Politikai Bizottságba. 1950-ben élelmezési, 1952-ben begyűjtési miniszter lett, 1952 végén a miniszterelnök Rákosi Mátyás helyettesének nevezték ki.

Sztálin halála után, 1953. július 4-én szovjet utasításra ő lett a leváltott, rendkívül népszerűtlen Rákosi utóda a kormányfői tisztségben.

Kormánya számos népszerű intézkedést hozott, fékezte az erőltetett iparosítást, törekedett a törvényesség helyreállítására, megszűnt a rendőrbíráskodás, a deportálás, a kuláklista.

A félreállított Rákosi folyamatosan intrikált ellene, s a szovjet belpolitikai változások nyomán elvesztette ottani támogatóit. Amikor a szovjet vezetés 1955 elején Moszkvába rendelte, ő a kommunista mozgalomban addig példátlan módon nem volt hajlandó önkritikát gyakorolni, ezért áprilisban kizárták az MDP Központi Vezetőségéből, és április 18-án az Országgyűlés felmentette miniszterelnöki tisztségéből.

Nézeteit ezután sem tagadta meg, programját vitairatokban védelmezte, személye körül alakult ki a „Nagy Imre-kör”, s végül 1955 decemberében a pártból is kizárták.

Párttagságát a forradalom előestéjén, 1956. október 13-án állították vissza. A forradalom kitörésének napján,

október 23-án a tüntetők követelésére ismét bekerült a legfelsőbb pártvezetésbe, másnap újból kormányfő lett.

Lépései kezdetben csalódást keltettek, mert – jóllehet igyekezett a forradalom legfőbb célkitűzéseit elismertetni az MDP funkcionáriusaival és a szovjet vezetéssel – mérsékelni próbálta a túlzottnak vélt követeléseket.

A társadalom akaratával egyre jobban azonosulva október 28-ra tűzszünetet hirdetett,

fellépett a szovjet csapatok távozásáért, deklarálta a többpártrendszert, feloszlatta a rettegett Államvédelmi Hatóságot (ÁVH).

Amikor a tűzszünet ellenére újabb szovjet csapatok érkeztek, november 1-jén deklarálta Magyarország semlegességét, kilépését a Varsói Szerződésből, kérve a négy nagyhatalom és az ENSZ támogatását, november 3-án kiszélesítette kormánya bázisát.

Tildy Zoltán államminiszter, Nagy Imre miniszterelnök és Maléter Pál vezérőrnagy, honvédelmi miniszter 1956. november 2-án a Parlamentben (Fotó: MTI/Bartal Ferenc)

November 4-én hajnalban drámai beszédben jelentette be a szovjet katonai intervenciót, majd többedmagával a jugoszláv követségen keresett menedéket. A forradalom eltiprása után megalakult Kádár-kormány ígéreteiben bízva november 22-én elhagyta a követséget, de a szovjetek szószegő módon azonnal letartóztatták.

A következő hónapokban a romániai Snagovban „házi őrizetben” tartották, társaival együtt 1957 áprilisában hozták vissza Budapestre.

A tisztségéről lemondani nem hajlandó, az egyezkedést elutasító Nagy Imre és társainak pere a nyilvánosság teljes kizárásával 1958. február 5-én kezdődött, a tárgyalásra június 9-15. között, a legnagyobb titokban került sor. A vádakat végig tagadta, a bíróság illetékességét nem ismerte el.

A Legfelsőbb Bíróság Vida Ferenc vezette Népbírósági Tanácsa 1958. június 15-én koncepciós perben szervezkedés kezdeményezése, vezetése és hazaárulás vádjával a fellebbezés lehetősége nélkül halálra ítélte.

Nagy Imrét, aki nem kért kegyelmet, másnap, június 16-án hajnalban a Budapesti Fegyház és Börtön udvarán Maléter Pállal és Gimes Miklóssal együtt kivégezték.

A holttesteket a helyszínen jeltelen sírba, majd 1961-ben az Új Köztemető 301-es parcellájának egyik, szintén jeltelen sírjába temették.

A rendszerváltás jelképes eseménye volt Nagy Imre és mártírtársainak 1989. június 16-i gyászszertartása a Hősök terén, 250 ezres tömeg előtt, ünnepélyes újratemetésükre az Új köztemető 301-es parcellájában került sor.  A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa 1989. július 6-án (a sors különös játékaként éppen azon a napon, amikor Kádár János meghalt) Nagy Imre és társai ítéletét hatályon kívül helyezte, az elítélteket bűncselekmény hiányában felmentette.

Nagy Imre miniszterelnök szobra, melyet az V. kerületi Vértanúk teréről a Jászai Mari térre helyeztek át. Varga Tamás szobrászművész alkotását 1996. június 6-án avatták fel. Fotó: MTI/Faludi Imre

Nagy Imre első egész alakos szobrát, Varga Tamás alkotását születésének centenáriumán, 1996. június 6-án avatták fel a budapesti Vértanúk terén, ezt 2018 decemberében elszállították és restaurálása után, 2019 júniusában a Jászai Mari téren állították fel. 2006-ban, a forradalom 50. évfordulóján avatták fel a Parlamentben emléktábláját és a Nagy Imre Termet, a néhai kormányfő 1956-os dolgozószobáját.

Lakóhelyén, a II. kerületi Orsó utcában 2002-ben nyílt meg a Nagy Imre Emlékház, amelynek teljes felújítása 2008-ban valósult meg, az ott látható kiállítás méltó módon állít emléket a mártír miniszterelnöknek.

Kiemelt kép:  Nagy Imre miniszterelnök megérkezik a Parlamentbe a forradalom első estéjén. Este kilenckor a Parlament ablakából beszédet intézett a tüntetőkhöz, amelyben reformokat ígért és hazatérésre szólította fel az embereket. (Fotó: MTI/Hollós Tibor)