1. Antall József versus Kis János – a rendszerváltó pillanat
Történelmi dátum 1990. március 25-e: azt követően, hogy 43 év óta először írt ki választásokat egy parlamentáris, versengő pátrendszer keretei között Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök, megrendezték Magyarország az első szabad, többpárti országgyűlési választását.
Bár a kétfordulós választás első fordulójában 34 párt indult, két olyan politikai erő állt ringbe, amelyek megtestesítették azt a két szemben álló politikai tábort, amely a mai napig biztosítja a versengő hazai pártrendszer dinamikáját.
Budapest, 1990. május 23. Antall József miniszterelnök eskütételéhez készülődik a Parlamentben. Mögötte az első padsorban foglal helyet Sólyom László (j), az Alkotmánybíróság elnöke és Medgyessy Péter (b), a korábbi kormány miniszterelnök-helyettese, a padsorok közt jön Németh Miklós (k) korábbi miniszterelnök (Fotó: MTI/Varga László)A rendszerváltó erők közül ekkor
a Magyar Demokrata Fórum és a Szabad Demokraták Szövetsége tekinthető az 1990-es megmérettetés két legerősebb szereplőjének.
Bár egyértelmű volt, hogy egymás ellen indulnak a választásokon, a két párt 1990 április 29-én megkötötte
az úgynevezett MDF–SZDSZ paktumot,
minta arról a Rubicon is megemlékezik, a két párt vezetése úgy gondolta, hogy bizonyos kérdésekben előre lefektetett és kötelezően betartandó összefogásra van szükség, mert az alkotmány megkötései, leginkább a minősített többséggel meghozandó úgynevezett „sarkalatos” törvények elfogadás nélkül működésképtelenné válhat ország, a kormány elvesztheti kormányzóképességét, a jogi értelemben vett rendszerváltoztatás befejezése pedig veszélybe kerülhet.
A Szabad Demokraták budapesti székházában Kis János 1990. szeptember 25-én (Fotó: MTI/Hámor Szabolcs)Mivel az 1989-ben megbukott kommunista diktatúra 1947 óta ellehetetlenítette parlamenti választások kiírását, így ekkor még nem beszélhettünk „duplázni” igyekvő kormányfőről vagy kihívóról.
A voksoláson Antall József a választók előtt a népben, nemzetben gondolkodó, a határon túli magyarságért is felelősséget vállaló attitűdöt, míg a Kis János vezette SZDSZ (mely nem állított miniszterelnök-jelöltet) a liberális globalista-kozmopolita irányzatot képviselte.
2. Boross helyett Horn: az első „restauráció”
Az 1994. május 8-án tartott, második szabad választás a lehető legrosszabb pillanatban érte az egyébiránt az első ciklust sikeresen záró, az országra szakadt, kommunista korszakbeli csődhalmaz ellenére a válságból kivezető konzervatív kormánykoalíciót.
Horn Gyula a Magyar Szocialista Párt (MSZP) elnöke részvételével Választások 1994. címmel kampányzáró vitaműsort rendeztek a Magyar Televízió 4-es stúdiójában május 27-én (Fotó: MTI/Kovács Attila)A „kamikaze-kormányt vezető” karizmatikus politikus, Antall József halála és a konzervatív zászlóshajó, az MDF kettészakadása után Boross Péter, a rendszerváltó kormányt néhány hónapja vezető korábbi belügyminiszter volt tehát a kihívó fél 1994-ben.
Bár az első szabad választáson szovjet megszállók szálláscsinálóinak és elvtelen kiszolgálóinak utódpártja, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) nemcsak hogy elkerülte a felelősségre vonást (a forradalom után munkások százait felakasztó és ezreit bebörtönző párt nem átallta nevéből éppen a „munkást” száműzni), de higgadtan készült az új választásra is.
Az országgyűlési választásokon Boross Péter miniszterelnök szavazás közben nyilatkozik a sajtónak Budapesten 1994. május 8-án (Fotó: MTI/Kovács Attila)Korábbi pozícióik és kommunista apparatcsikok jó részinek pozícióban maradása okán ugyanis a szocialisták tudták:
„Szerteágazó kapcsolati és vagyoni hálózatuk óriási megtartóerővel bír”.
Markánsan jelképezte a kádári nomenklatúra visszaszivárgását, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésében részt vevő egykori „pufajkás”, Horn Gyula volt az MDF kormányfőjelöltjének kihívója.
3. Generációváltás, robbantások árnyékában
Fiatal, háromgyermekes házaspár bukkant fel Budapest belvárosában, a Vármegye utca 9. szám alatti Szabolcsi Bence Zeneiskola felé tartva 1998. május 10-én. A harmadik szabad, magyarországi parlamenti választás első fordulójában, a 14-es választókörzetben adta le szavazatát Orbán Viktor feleségével, Lévai Anikóval, gyermekeik kíséretében.
A harmadik szabad országgyűlési választások első fordulójában, 1998.05.10-én Orbán Viktor , a Fidesz Magyar Polgári Párt elnöke Budapesten , a Vármegye utca 9. szám alatti, Szabolcsi Bence Zeneiskolában, a 14 es választókörzetben adta le szavazatát. Orbán Viktor családjával a Vármegye utcában (Fotó: MTI/Soós Lajos)A kellemes, tavaszi időben készült felvétel – különösen, ha azt egybevetjük az idősödő szocialista politikus, a pufajkás múltját büszkén vállaló Horn Gyula korabeli fotóival, jól tükrözi azt a pillanatot, amikor átvette a kezdeményezést az a generáció, melynek képviselője
a Hősök terén 1989-ben „hazaküldte az oroszokat”.
Orbán neve világszerte ismertté vált ugyan, amikor Nagy Imre és társai újratemetésének napján, a megszólalók közül egyedül, fölvetette a megszálló, százezres szovjet haderő kivonását, ám az 1990 óta működő Fidesznek két kormányzati ciklus kellett ahhoz, hogy jelöltje kihívhassa az MSZP–SZDSZ-kormány miniszterelnökét. Több, az SZDSZ-hez tendáló politikus, így Fodor Gábor, Ungár Klára és Hegedűs István kiválása után a Fidesz tovább alakította egyre markánsabb, „a liberális tábor ifjúsági tagozatától” erőteljesen eltérő arculatát.
Horn Gyula, az MSZP elnöke beszél azon a nagygyűlésen, amelyet Egerben, a Sportcsarnokban rendeztek meg a párt Heves megyei országgyűlési képviselő-jelöltjeinek részvételével 1998. március 30-án (Fotó: MTI/H. Szabó Sándor)1998-ban már a „Polgári Magyarország” programként is meghirdetett alternatívájával, az „antalli örökség” folytatójaként lépett a színre, első ízben egy választás esélyes kormányfőjelöltjeként, Orbán Viktor.
Miközben az MSZP–SZDSZ koalíció jelöltje a kampányban a „biztonság, rend, fejlődés” jelszavával házalt, robbantások sorozata kísérte az 1998-as kampányidőszakot – a hírhedt Fenyő-gyilkosság is 1998 februárjában történt. Elképesztő mennyiségű
bombamerénylet zajlott pártszékházak és politikusok, így Torgyán József és Szájer József ellen.
Az ügy egyik tragikomikus fejleményeként maga Horn Gyula rohant ki, szavait nyilván a koalíciós partner által állított Kuncze Gábor belügyminiszternek címezve: „Ami ma Magyarországon van, az nem közbiztonság, nem az, amit elvárnak az állampolgárok. Elfogadhatatlan, hogy naponta történjenek rablások és gyilkosságok!”
Egyértelmű volt tehát, milyen alternatívák között dönthetnek a magyar választók.
4. A nagy trükk és a D-209-es
„Látva a Fidesz fölényét, elkötelezett táborát, a jó gazdasági eredményeket, a letagadhatatlan fejlődést, a növekvő jólétet; az MSZP és az SZDSZ-es bivalyerős média (…) egészpályás letámadással, mindent egy lapra feltéve, minden szakmai érvet félredobva elkezdte úgy tematizálni a közbeszédet a mindenbe belekötő, negatív kampánnyal, hogy az elképesztően termékeny talajra hullott” – így összegezte közel egy évtized múltán a kontra.hu azt a 2002-es választást, amelyet hamis lenne pusztán a szemben álló felek programjai és személyiségei párharcaként leírni.
Medgyessy Péter miniszterelnök a Szablya 2002 bakonyi hadgyakorlat részeként rendezett ösküi toborzónapon. A képen balról: Fodor Lajos, a Honvéd Vezérkar főnöke, Medgyessy Péter és Juhász Ferenc honvédelmi miniszter a gyakorlaton 2002. szeptember 26-án (Fotó: MTI/Bruzák Noémi)„2002 áprilisában bekövetkezett az, amire a közvélemény-kutató intézetek előzetes mérései alapján nemigen lehetett számítani” – emlékezett meg a történtekről Bozóki András, aki 2005 februárjától 2006 júniusáig volt az MSZP–SZDSZ kormány kulturális minisztere.
A 2002-es magyarországi országgyűlési választást, a kommunista diktatúra összeomlását követő negyedik megmérettetés első fordulóját 2002. április 7-én, a másodikat április 21-én tartották. A megjelenési arány kimagasló volt, országosan az első fordulóban 70,53 százalék, a másodikban 73,51 százalékos részvétellel.
A feltűnően magas részvétel kapcsán később a Magyar Nemzet megjegyezte: a szocialisták „kampányszakértője”, Ron Werber „választási stratégiájának lényege a választás napján történő mozgósítás volt”.
A lap 2004-ben felidézte: „Még 2001 decemberében Medgyessy Péter levélben szólította meg a választókat. Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos megállapította: jogellenes a telefonkönyvekben található előfizetői név- és lakcímadatból készült – a választási kampányanyag postázását segítő – adatállomány kezelése, és sérti az adatvédelmi követelményeket. (Ráadásul több olyan személy is kapott a levelekből, akik nem is szerepeltek az említett telefonkönyvekben.) Ezért az országgyűlési biztos a nyilvántartás megsemmisítését rendelte el. Ezt Baja Ferenc, a szocialisták kampányának irányítója hatalmas médianyilvánosság előtt meg is tette. A delete gomb megnyomásának egyetlen szépséghibája volt: egy digitális adatbázisról tetszés szerinti másolat készíthető. (…)
Az OVB állásfoglalása kimondja: a választói névjegyzék semmilyen más nyilvántartási jegyzőkönyvvel nem kapcsolható össze. Ennek alapján tiltott minden olyan magatartás, amely bármilyen módszerrel az említett adatokról információt ad.”
2002 áprilisában Orbán Viktor, a Fidesz hivatalban levő kormányfője és az MDF-fel kötött választási koalíció miniszterelnök-jelöltje állt szemben Medgyessy Péterrel, az MSZP „párton kívüli” kormányfőjelöltjével.
Medgyessyről akkor még nem derült ki, hogy
D-209-es számon szigorúan titkos, úgynevezett SZT-tisztként volt a kommunista diktatúra alatt a III/II-7. osztály ügynöke.
Azt viszont – például – tudni lehetett róla, hogy a Kádár-rezsim idején a Pénzügyminisztérium osztályvezetője, 1986–1987-ben pénzügyminiszter volt.
Az MSZP által hatalmas mennyiségű, kétes módszerekkel mozgósított választó jelentős részét viszont (valószínűleg) ez a körülmény sem érdekelte.
5. Hazudtak reggel, éjjel meg este – mégis nyertek
2006. április 9-én és 23-án tartották a kommunista diktatúra összeomlása után az ötödik választást. A részvételi arány országosan az első fordulóban 67,83, a másodikban 64,39 százalékos volt.
„Bár Orbán Viktor szerint van esély a győzelemre, szokatlanul hosszan nyilatkozott arról, milyen ellenzéki szerepet töltene be pártja. Az Inforádiónak adott interjújában már leendő Gyurcsány-kormányról is beszélt. A Fidesznek jelenleg nincs miniszterelnök-jelöltje, erre a kérdésre leghamarabb a választások után térnek vissza, ha győznek” – írta akkor az origo.hu.
Gyurcsány Ferenc kormányfő, az MSZP miniszterelnök-jelöltje beszél Szeghalmon, Békés megyei kampánykörútjának harmadik állomásán, a városi sportcsarnokban rendezett nagygyűlésen 2006. március 26-án (Fotó: MTI )Magyarország korabeli, csődközeli állapotának ismeretében (erről részletesebben beszámoltunk cikksorozatunk előző részében) érthetőnek tűnik ez a hozzáállás: a konzervatív politikai szféra ezúttal nem óhajtotta kármentőként a hátán elvinni az összeomlás szélén álló gazdaság és a felelőtlenül felhalmozott adósságok terhét.
Mint azt lapunk korábban megírta, a szocialisták ennek ellenére nagyvonalúan ígérgettek a 2006-os választási kampányban. Gyurcsány Ferenc (aki Medgyessy Péter 2004 augusztusi megbuktatása után vette át a kormányfői posztot) Orbán Viktorral folytatott nyilvános csörtéi folyamán kikérte magának, hogy be akarná vezetni a vizitdíjat. Adócsökkentést ígért, gazdasági növekedést, a szociális biztonság megőrzését. Az SZDSZ, melynek nem volt elég négy, kormányzati pozícióban levő esztendő, hogy a választások előtti időszakig feljebb tornázza magát a parlamenti küszöb öt százalékánál, még üresebb és általánosabb kampánnyal állt elő: „Több SZDSZ”-re biztatta a szavazókat, és egy kisfiút próbált kampányarcnak felhasználni.
Azt, hogy miképpen volt jellemezhető Magyarország helyzete a 2006-os voksolás időszakában, a legjobban talán az a Gyurcsány Ferenc, a hivatalban levő (és a választások után kormányzását folytató) miniszterelnök elhíresült, zárt körben elhangzott „öszödi beszéde” írta le.
Néhány héttel a 2006. április 9-én és 23-án tartott, a szocialisták stabil parlamenti többségét biztosító választás után, a balatonőszödi kormányüdülőben tartott zárt ülésen mondta el ezt a beszédet az MSZP-frakció tagjai előtt.
„Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mint hogyha kormányoztunk volna. E helyett hazudtunk reggel, éjjel, meg este. Nem akarom tovább csinálni” – hangoztatta a kifakadását döbbent csendben hallgató frakciótagok előtt Gyurcsány. Javaslatai között szerepelt:
„Az a személyes sztorim, hogy változtassuk meg ezt a kurva országot.”
A beszéd, melynek kiszivárgása elemi erejű népharag kirobbanásához vezetett 2006 szeptemberében, iskolapéldája volt annak a helyzetnek, amikor a választópolgárok a voksolás napján még nem tudják, milyen valós alternatívák állnak előttük – ugyanis valakik úgy érzik, hogy ha elmondanák, mire készülnek, abba azonnal belebuknának.
6. „Itt az idő” – az MSZP–SZDSZ-kormány leváltására.
A 2010-es választás még kétfordulós volt; az első fordulóra április 11-én, a másodikra április 25-én került sor.
„Gyári munkások, értelmiségeik, mezőgazdasági dolgozók, nyugdíjasok, családanyák.
Magyarországon egyre többen vannak, akinek elegük van
a megosztottságból” – hallhattuk 2010-ben, Mesterházy Attila, az MSZP kormányfőjelöltje kampányfilmjében.
Válogatás az Orbán Viktorról, a Fidesz miniszterelnök-jelöltjéről készült képekből. A felvétel 2010. április 5-én, a labdarúgó Puskás Suzuki Kupa öregfiúk tornájának Felcsút-Suzuki találkozója előtti bemelegítésen, a székesfehérvári Sóstói Stadionban készült (Fotó: MTI/Beliczay László)A 2006-os szemkilövetésekre és a tömeges gumibotozásokra, törvénytelen bebörtönzésekre,
a súlyos megszorító intézkedésekre, energiaár-emelésekre, a többek között Hiller István kulturális miniszter jóvoltából az óvodákban az apa és anya kifejezések helyett bevezetni tervezett „egyes és kettes szülő” tervére,
az ország szinte teljes nemzeti kincsének elprivatizálására emlékező választóknak viszont valami teljesen másból volt elegük 2010 tavaszára.
A 2009-ben posztjáról távozó Gyurcsány Ferenc helyett Bajnai Gordon vette át a miniszterelnökséget, ám a számos személycsere nem feledtette a régebbi és friss korrupciós botrányokat. (BKV-ügy és a „Nokiás doboz”; a 4-es metró beruházása, mint az „évszázad korrupciós ügye”; Hunvald-ügy – Hunvald György, Erzsébetváros akkori polgármestere az önkormányzati ingatlanpanama és egyéb hivatali visszaélések miatt került börtönbe; Wieszt-ügy – Wieszt Jánost, Újbuda vagyongazdálkodási bizottságának szocialista elnökét kenőpénz elfogadásán érték, amit egy titkos videofelvétel is rögzített; és így tovább…)
Orvbán Viktor, a Fideszé–KDNP „visszatérő” miniszterelnök-jelöltje többek között azzal a jelszóval kampányolt, hogy „Itt az idő” – az MSZP–SZDSZ-kormány leváltására.
7. Akar-e kevesebb rezsit fizetni?
A kommunista diktatúra korszaka utáni hetedik országgyűlési választást Magyarországon 2014. április 6-án tartották. Ez volt az első olyan rendszerváltás utáni országgyűlési választás, amelyre egyfordulós voksolásként került sor.
A rezsicsökkentés „igazságossá tétele”, az oktatás és egészségügy rendbetétele, valamint a demokratikus intézményrendszer helyreállítása – többek között ezekkel a kampányígéretekkel állt elő a választásokon az ellenzéki pártokból álló Összefogás (később Kormányváltás) szövetség.
A Fidesz a „Magyarország jobban teljesít” jelszóval kampányolt; a kormányzó párt a gazdasági mutatók javulását és a stabilitást hangsúlyozta. A kampány egyik legütősebb eleme a közüzemi díjak hatósági csökkentése volt. A Fidesz kiemelte: a kormány megvédi a családokat a multicégektől és
a családok védelmében tett intézkedéseket ferde szemmel néző Brüsszeltől.
A választási együttműködésben az MSZP mellett az Együtt – a Korszakváltók Pártja, a Demokratikus Koalíció (DK), a Párbeszéd Magyarországért (PM) és a Magyar Liberális Párt (MLP) alkotta a közös listát. A miniszterelnök-jelölt a pártszövetség közös kormányfőjelöltje Mesterházy Attila, az MSZP akkori elnöke volt.
Mesterházy Attila, a Szocialisták és Demokraták elnöke a Veszélyek kora – válaszok korunk kihívásaira című pódiumbeszélgetésen a Tranzit fesztiválon Tihanyban 2023. augusztus 25-én (Fotó:MTI/Bodnár Boglárka)
A választókat viszont talán jobban érdekelte annak a titokzatos százmillió forintnak a megjelenése, amely Simon Gábor, az MSZP elnökhelyettese számláján bukkant fel a kampány időszakban (továbbiakat lásd sorozatunk előző részében!)
Mesterházy Attila ezúttal is Orbán Viktorral találhatta szembe magát a 2014-es választáson.
8. Komolyabb ellenfél nélkül
Az 1990-es voksolás óta példátlan helyzet alakult ki a 2018. április 8-i országgyűlési választáson, amely a kommunista rezsim összeomlása óta eltelt időszak nyolcadik általános parlamenti választása volt Magyarországnak.
Az ellenzéki pártok nem állítottak közös miniszterelnök-jelöltet Orbán Viktor kormányfővel szemben, így a Fidesz–KDNP egy fragmentált, különutas stratégiákat felvonultató ellenzékkel mérhette össze erejét a választásokon.
Márki-Zay Péter, az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje, a Mindenki Magyarországa Mozgalom elnöke beszédet mond a az Egységben Magyarországért eredményváró rendezvényén, a Városligeti Műjégpályán az országgyűlési választás és gyermekvédelmi népszavazás napján, 2022. április 3-án (Fotó: MTI/Illyés Tibor TIBOR ILLYES)A 2018-as magyarországi országgyűlési választásokat megelőző ellenzéki kampányt az elmaradt teljes körű összefogás, a belső konfliktusok és a taktikai szavazás körüli bizonytalanság jellemezte. Bár az ellenzéki választók részéről erős igény mutatkozott az összefogásra, a pártok (MSZP–Párbeszéd, Jobbik, LMP, DK, Momentum) nem tudtak egységes platformot létrehozni.
Mivel 2018 februárjában Márki-Zay Péter független jelöltként, az összes ellenzéki párt támogatásával győzött az időközi polgármester-választáson Hódmezővásárhelyen, ez azt a reményt keltette a baloldali-liberális politikai körök némelyikében, hogy egy zavaros elmélet mentén,
az úgynevezett a taktikai szavazással olyan győzelmet arathatnak, amely elegendő lesz a kormányváltáshoz.
A Fidesz 2018-as országgyűlési választási kampánya központi eleme mindeközben a migráció elleni küzdelem és a „Soros-terv” megállítása volt. A párt nem publikált részletes, írásos választási programot; ígéreteit a „Folytatjuk!” jelszóval foglalta össze, ami a korábbi kormányzati irányvonal fenntartását jelentette.
A későbbi „Stop Soros” törvénycsomag viszont kampány részét is képezte. A beígért, majd a győzelem után elfogadott jogszabálycsomag az illegális bevándorlást segítő civil szervezetek (NGO-k) megfékezésére irányult.
Az Európát ekkor már három éve sújtó. és Magyarországot is erőteljesen érintő migránsinvázió okán másik hívószó a kormánypártok részéről a keresztény kultúra védelmére is irányult: Orbán Viktor kampánybeszédeiben hangsúlyozta, hogy a muszlim bevándorlás veszélyezteti Európa és Magyarország keresztény identitását.
9. A háborús választás
Az, hogy 2022. február 24-én Magyarország közvetlen szomszédságában kitört a második világháború óta eltelt időszak legvéresebb európai konfliktusa, erőteljesen rányomta a bélyegét a kommunista diktatúra korszaka óta eltelt időszak kilencedik általános, szabad parlamenti választására, amelyet 2022. április 3-án tartottak meg.
„Most az a kérdés: háború vagy béke?” – így foglalta össze a váratlanul egy öldöklő fegyveres konfliktus határvonalára került országban Orbán Viktor kormányfő 2022-ben, Székesfehérvárott, másfél nappal a voksolás előtt.
Ukrán tűzoltók küzdenek a lángok megfékezésén egy orosz dróntámadást követően Harkivban 2025. április 8-án (Fotó: (Szergej Kozlov/MTI/MTVA)A kampány úgy indult, hogy két lehetőség közül választhat az ország: a bukott múltat, ahol valójában Gyurcsány Ferenc a főnök, vagy azt, aki emelkedő pályára állította az országot. A miniszterelnök azt gondolta, hogy a 12 év alatt elért eredményekről kell majd beszélnie a kampányban, és úgy hitte, hogy ezzel meg tudják nyerni a választást. „De aztán beütött a ménkő, kitört a háború, és megváltoztatta a kampányt” – tájékoztatta szavazóit az Inforádió akkori beszámolója szerint.
A miniszterelnök azt gondolta, ebben mindenki azonos álláspontot foglal el itthon, de tévedett, mert a nemzeti oldal azt mondta, ez nem a mi háborúnk, ebből ki kell maradni, de a baloldal azt gondolja, hogy Ukrajna a mi háborúnkat vívja.
„Ez tévedés, ez nem a mi háborúnk, ebben a háborúban mi semmit sem nyerhetünk, csak veszíthetünk”
– fogalmazta meg Orbán a kampány egyik alapgondolatát.
„Csak felfelé! Az emelkedő Magyarország programja” címmel hirdetett közös kormányprogramot az ellenzék 2022-áes jelöltje, Márki-Zay Péter, aki „a fasiszták és kommunisták” részére is platformot kínált. Számos ajánlata között a választókat Márki-Zay többek között azzal „kínálta meg”, hogy győzelem esetén fenntartható rezsicsökkentést vezetnek be, az energiapolitikájukban az ellátás biztonsága lesz a legfontosabb,
csökkenteni fogják az ország kitettségét a putyini Oroszországnak, újratárgyalják a Paks II.-szerződést.
Érdemi béremelést javasolt az egészségügyi és a szociális szakdolgozóknak, valamint a pedagógusoknak. Elmondta, „a fideszes alapítványokba kilopott egyetemeket visszavesszük a nemzet számára”, a kínai kommunista migránsegyetem helyett a magyar felsőoktatást erősítik és felépítik a Diákvárost. A törvénytelenül szerzett földeket visszaveszik, újrapályáztatják – sorolta javaslataikat. Szabaddá teszik a sportot, a kultúrát és sajtót – mondta –, helyreállítják a jogállamot is és kiállnak a kisebbségek mellett.
Csak a választások után derült fény az Amerikai Egyesült Államokból érkező kampánytámogatásokra, amelyek a Mindenki Magyarországa Mozgalomhoz érkeztek. Emiatt a NAV és más hatóságok is nyomozást indítottak tiltott kampányfinanszírozás gyanújával.
Kiemelt kép: Magyar karikatúra művészek műveiből volt látható kiállítás a budapesti Magyar Kultúra Alapítvány székházában 2002. április 9-án. A képen: Lehoczki Károly Medgyessy Péter és Orbán Viktort ábrázoló Magyar Ászok című műve (Fotó: MTI/Sándor Katalin)