Két és fél évezreddel ezelőtt az eraviszkusz nevű kelta törzs lakta a Dunántúlt. Az egyik legfontosabb városuk pedig éppen itt, a magyarság által Szent Gellértről elnevezett hegy tetején volt, ahol is egy erődített, masszív falakkal körbevett települést hoztak létre. Annyit tudunk az eraviszkuszokról, hogy vasfegyverekkel harcoltak, míves kerámiákat készítettek, ezüst pénzérméiken pedig eravisciként nevesítették magukat. A római kori latin feljegyzésekben ezt a hegyet Mons Eraviscusnak nevezték, jelenleg ez az elnevezés tekinthető a Gellért-hegy legkorábbi ismert nevének. Jelentőségét mutatja, hogy itt állt a kelták Teutanusnak nevezett főisten szentélye. Azt követően azonban, hogy Pannónia Róma egyik provinciája lett, a hegyen élő kelták előbb átköltöztek a mai Tabán területére, később pedig még továbbmentek, és Aquincum lakói lettek. E város kapcsán meg kell említeni, hogy még a nevét is a kelták adták, lévén, hogy az ő nyelvükön „bő vizet” jelent. A kelták Gellért-hegyi emlékeit a történelem elmosta ugyan, utolsó morzsáit épp a Citadella alapozásakor verték szét, de a hegy oldalában van egy kőoszlopokból álló emlékmű, amely 1970 óta az egykoron itt élt nép előtti főhajtást hirdeti.
Szabadság-szobor a Gellért-hegyen (Fotó: hirado.hu/Besenyei Gergely)A magyarság honfoglalására a Gellért-hegy már elveszítette jelentőségét, minden bizonnyal vad erdőség borította. Erre utal az is, hogy az emberek sokáig boszorkányok lakta területként emlegették. Persze más neve is volt. Hívták Kelen-hegynek, meg Pesti-hegynek is, de Szent Gellért hegyének is. A derék velencei bencés szerzetesből Szent Imre herceg nevelőjévé, egyúttal pedig csanádi püspökké váló főpap ugyanis az életét feldolgozó legenda, valamint a szent hagyományok alapján e hegy sziklái közt lelte vértanúhalálát. Az első magyarországi vértanúként is említhető Gellért püspök ugyanis az 1046-os Vata-féle pogánylázadás idején itt szenvedett vértanúságot, amint a száműzetéséből hazatérő András és Levente hercegek fogadására indult.
Szent Gellért hittérítő, az első magyar vértanú felújított szobra és annak félköríves kolonádja a Gellért-hegy oldalában, az Erzsébet híd fölött. A kompozíció főalakja Szent Gellért püspök, jobbjában aranyozott keresztet emel a magasba. A kompozíció mellékalakja a pogány magyar vitéz, aki az életére tör. Az 1904-ben felállított 7 méteres bronzszobor Jankovits Gyula, a pogány vitéz pedig Gárdos Aladár szobrászművész alkotása. A szoborkompozíció egyike annak a 10 köztéri műalkotásnak, amelyeket Ferenc József magyar király adományozott Magyarországnak (Fotó: MTVA/Bizományosi: Jászai Csaba)Adjuk is át a szót a Gellért életéről íródott Nagy Legenda krónikájának, melyet Jelenits István, a közelmúltban elhunyt piarista szerzetes fordított latinról magyarra: „Mikor ezt hallotta Szent Gellért, Beztridus, Budi, Beneta és Zonug ispán, akik a keresztények sokadalmával Fehérvárra húzódtak, kivonultak Buda felé, hogy Endrét és Leventét tisztességgel fogadják. Mikor az említett püspökök sietve arra a helyre érkeztek, amelyet Diósdnak neveznek, Szent Gellért Szent Szabina templomában misét mondott, és a jelenlevő néphez buzdításul ünnepi beszédet intézett a katolikus hitről és az örök élet jutalmáról. A beszéd végén pedig könnyekre fakadt, és így szólt: Testvéreim és püspöktársaim és mind többi hívek, akik itt vagytok, tudjátok meg, hogy mi a mai napon Urunk Jézus Krisztushoz jutunk az örök boldogságba a vértanúság koronájával. Mert én tudtotokra adom Isten titkos tervét, amelyet nekem ma éjszaka kinyilatkoztatott. Láttam ugyanis a mi Urunk Jézus Krisztust szentséges Anyjának, Szűz Máriának ölében ülve. Magához hívott minket és kezével nekünk nyújtotta testének és vérének eucharisztiáját. Mikor azonban Beneta püspök járult hozzá, Jézus Krisztus visszavonta az eucharisztiát, azért ő ma nem lehet társunk a vértanúságban.
Ezek után Gellért intette őket, hogy gyónják meg egymásnak bűneiket, és misét hallgatván imádkoztak, s az örök boldogság reményének biztonságában elszánva magukat a vértanúságra mindannyian megáldoztak. Aztán elindultak a dunai kikötőrév felé.
Boldog Gellért pedig, mivel alacsony termetű volt, és Isten szolgálatában minden erejét elemésztette az utolsó lobbanásig, kocsiba ült. Mikor aztán a pesti révhez értek, íme, öt istentelen ember, Vata meg cinkosai, teli ördögökkel, akiknek magukat odaadták, rárohantak a püspökökre és társaikra, és köveket zúdítottak rájuk. Boldog Gellért pedig azokat, akik köveket vetettek rájuk, a kereszt jelével jelölte meg szüntelen, s István első vértanú példáját követve, mint Pannónia első vértanúja letérdepelt a földre és fölkiáltott nagy szóval, mondván: Úr Jézus Krisztus, ne számítsd ezt bűnüknek, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek. (vö. ApCsel 7,60) De mikor azok ezt látták, még sokkal inkább őrjöngtek, rátámadtak és a Duna partjára kiborították a kocsiját, ott kihúzták belőle, és kordéra rakva, legördítették a Kelen-hegyről, s mivel még mozgott, mellét lándzsával átszúrták, aztán egy kőre vonszolták, és összetörték a koponyáját. Így költözött át Krisztus dicsőséges vértanúja e világ viszontagságai közül az örök boldogságba az Úrnak 1047. esztendejében.”
A történészek legújabb kutatása szerint mindez valószínűleg augusztus 29-én történt.
Ha ez igaz, akkor érdekes egybeesést mutat Szulejmán török szultán szerencsenapjával. A magyar történelem 16. századi gyásznapjaként is említhető augusztus 29-én történt ugyanis 1521-ben Nándorfehérvár eleste, 1526-ban a tragikus sorsú mohácsi csata, 1541-ben pedig Buda várának elfoglalása.
I (Nagy) Szulejmán szultán (Forrás: Wikipédia)Ami a török kort illeti: a Buda elfoglalását követő idők hozták meg a Gellért-hegy stratégiai fontosságát. A magyar királyok ősi székvárosát ugyanis a keresztény hadak számtalan alkalommal próbálták felszabadítani. A várfalak törésére alkalmas ágyúkat pedig rendre a hegy északi oldalára telepítették. Ennek kivédésére aztán a törökök csakhamar egy palánkkal körülvett várat építettek a hegy tetejére, nagyjából oda, ahol egykoron a kelták erődje, illetve a Gellért püspök vértanúságára emlékező kápolna állt.
Buda felszabadítása után a hegytető katonai szerepe mérséklődött, és a török vár romjaira 1813 és 1815 között József nádor javaslatára egy csillagvizsgáló épült. Az Uraniae névre hallgató csillagdát I. Sándor orosz cár, I. Ferenc osztrák császár és magyar király, valamint III. Frigyes porosz király jelenlétében avatták fel. A koronás fők a napóleoni háborút lezáró Szent Szövetség megkötésére gyűltek össze, és kifejezetten e csillagda megnyitása miatt érkeztek Budára. Nem szabad azonban azt sem elhallgatni, hogy a hegy nevét adó Gellért püspöknek a kedvenc időtöltése a csillagok figyelése volt.
Gellért-hegyi Csillagda tervrajza 1813-ból (Forrás: Wikipédia)Az Uraniae 1849-ben, Buda következő ostromakor semmisült meg. A magyar honvédsereg ágyúi ugyanis a naphegyről, meg a Gellér-hegyről lőtték a várat, válaszképpen pedig az osztrák ütegek megsemmisítették a csillagvizsgálót.
Jakobey Károly: Buda ostroma (Forrás: Wikipédia CC)A szabadságharc bukása után az osztrák hadvezetőség úgy döntött, hogy egy jól védhető, korszerű erődítményt emel a hegy tetejére, amelytől nem csak az esetleges külső ellenség visszaverését, de a belső rend ellenségeinek, vagyis a magyaroknak a féken tartását is remélték. A munkálatokat közvetlenül a bukás után, már 1850-ben meg is kezdték.
Megújultak a belső terek (Fotó: Várkapitányság NZrt.)Emmanuel Zitta hadmérnök tervei szerint a 220 méter hosszú, 60 méter széles, 4 méter vastag kőfalakkal védelmezett erőd lőrései mögé 60 korszerű ágyút helyeztek. Négy esztendő múltán már be is vonulhatott az osztrák katonaság, amely olyan jól bekvártélyozta magát, hogy 1899-ig maradt. Az erődítményt a főváros vette birtokba. Az átadást tanúsító jegyzőkönyv szerint: „Eme adásvevési jogügylet létrejötte esetére a gellérthegyi erőd, továbbá az Ujépület telkének szabályozása folytán nyilvános utczákra és terekre eső területek minden ellenérték szolgáltatása nélkül, ingyen mennek át Budapest székesfőváros közönségének tulajdonába.”
A nyugati ágyútorony körbástyája (Fotó: Várkapitányság NZrt.)A Citadella katonai pályafutása azonban itt nem ért véget, mert a második világháború alatt Budapest ostromakor légvédelmi bázisul szolgált, föld alatti kazamatáiban pedig raktárt és tábori kórházat rendeztek be. A harcok nyomait egészen a mostani felújításig látni lehetett.
Impozáns lépcső vezet a Szabadság-szobortól a Citadella belsejébe (Fotó: Várkapitányság NZrt.)Kiemelt kép: Citadella (Fotó: Várkapitányság NZrt.)