A szegény bostoni gyertyaöntő tizenhét gyermeke közül a tizenötödik az utolsó polihisztorok egyike volt, hiszen nyomdászként, íróként, politikusként, diplomataként és természettudósként egyaránt kiemelkedőt alkotott, egyben ő volt az első amerikai, aki a vén kontinensen is ismertséget és megbecsülést vívott ki magának. Mindezt úgy, hogy formális iskolai képzése két évig tartott, tízéves korától már apja műhelyében dolgozott.

Joseph Duplessis 1785-ös olajfestménye Benjamin Franklinről (Fotó: Wikipédia)

Tizenkét évesen beállt bátyja nyomdájába, ahol minden keze ügyébe eső papírt elolvasott, tizenöt évesen már cikkeket írt bátyja újságjába, amelynek hamarosan szerkesztését is átvette. 1723-ban Philadelphiába költözött, majd Londonban képezte magát, hazatérése után nyomdásznak állt, és 1729-ben már sikeres vállalkozó, újságtulajdonos volt. 1733-tól adta ki évente almanachját, amelyből mintegy tízezer példány kelt el, az akkoriban példátlan siker biztosította számára az anyagi függetlenséget. Az üzleti élettől 1748-ban vagyonos és tekintélyes emberként vonult vissza, hogy a tudománynak szentelje magát. Néhány év alatt számtalan felfedezéssel és találmánnyal rukkolt elő. Foglalkozott a Golf-áramlattal, és elkészítette annak térképét, tervezett kályhát, hangszert, megalkotta az első bifokális szemüveget, írt a földrengésekről.

A közgazdaságtan terén Franklin volt az értéktörvény első megfogalmazója és a papírpénz bevezetésének harcosa, a százdolláros bankjegyen ma is az ő arcképe látható.

A köztudatban – méltán – mégis az elektromossággal kapcsolatos kutatásai révén ismert. Megfejtette a leideni palack (ember által készített elektromos kondenzátor, mely tárolta az elektromos töltéseket) rejtélyét: ez lényegében egy kondenzátor, amelynek két ellentétesen töltött vezetőjének kisülésekor látványos szikra keletkezik. Franklin figyelmét felkeltette a kisülés és a villámlás közti hasonlóság, ezért látványos kísérletet gondolt ki. 1752-ben egy vihar alatt egy réten sárkányt bocsátott fel, amelynek hegyére fémcsúcsot tett, a selyemzsinór földi végére pedig kulcsot kötött. Amikor a zsinór megtelt légköri elektromossággal, ujjával hosszú szikrákat csalt ki a kulcsból. Mondhatjuk, hogy rendkívüli szerencséje volt, mert a következő két tudóst, aki utánozni akarta, rövid úton agyonsújtotta az áram. A kulcs segítségével leideni palackot is feltöltött, és az így nyert elektromos szikrával borszeszt is lángra lobbantott.

Benjamin Franklin szülőháza a bostoni Milk Streeten (Fotó: Wikipédia)

A sárkány a tudományos világot is felvillanyozta, az immár világhírű Franklint tagjává fogadta a brit királyi tudományos akadémia. Franklin a gyakorlati következtetést is levonta:

azt javasolta, hogy a házak tetejére hegyes fémrudat tegyenek, amelyet vezeték köt össze a földdel, megvédve így az épületet a villámcsapástól.

A szerkezet valóban működött, 1782-ben Philadelphiában már több mint négyszázat szereltek fel. A villámhárító Európában nehezebben tört utat: III. György brit király az „istentelenség” elutasítására szólított fel, Franciaországban pedig per is indult miatta. A vádlott védője egy bizonyos Maximilien Robespierre volt.

Franklin a közéletben is tevékenynek bizonyult: neki köszönheti Philadelphia első közkönyvtárát, tűzoltó egyesületét, kövezett utcáit, egyetemét, tudományos társaságát, kórházát. 1753-ban az amerikai angol gyarmatok főpostamesterének nevezték ki, s már ekkor – hűvösen fogadott – javaslatot tett a gyarmatokat összefogó szövetségre. 1757-ben diplomáciai megbízást vállalt, öt évig Pennsylvania ügyeit képviselte az angol kormánynál. 1764-ben ismét Londonba utazott, hogy kieszközölje Pennsylvania „királyi gyarmattá” alakulását, s eljárt a gyarmatokra kivetett bélyegtörvény eltörlésének érdekében is. A gyarmatok ügyének védelmezése miatt szembekerült a kormánnyal, 1773-ban elvesztette postamesteri hivatalát, 1775-ben pedig a letartóztatás elől távoznia kellett.

A függetlenségi háború során, 1776-ban az „alapító atyák” egyikeként tagja lett a kontinentális kongresszusnak, és részt vett a Függetlenségi nyilatkozat megszövegezésében.

Még abban az évben Franciaországba küldték követnek, ahol szándékolt republikánus egyszerűsége elnyerte a versailles-i arisztokrácia tetszését, a felvilágosodás nagyjait pedig lenyűgözte az ember, aki megszelídítette a villámot. (Egy akkoriban készült vers szerint: Kiragadta az égből a villámot, és a zsarnok kezéből a jogart).

A Függetlenségi nyilatkozat aláírása, John Trumbull 1819-es festménye (Fotó: Wikipédia)

A kormány hivatalosan csak az amerikai győzelmek után fogadta, de már 1778 februárjában angolellenes kölcsönös segítségnyújtási szerződést írtak alá vele. A béketárgyalásokon ő vezette az amerikai küldöttséget, és 1783 szeptemberében Franklin írta alá az Egyesült Államok függetlenségét elismerő békét. 1787-ben az alkotmányozó konvenció tagjává választották, részt vett az alkotmány létrehozásában, bár egykamarás parlamentre tett előterjesztését elutasították. Ő vetette fel először a nyári időszámítás bevezetését is 1784-ben a világítási költségek csökkentése érdekében. Élete végén visszavonult a közügyektől, utoljára egy rabszolgaság-ellenes pamfletet írt. Benjamin Franklin Philadelphiában halt meg 1790. április 17-én, emlékére egy hónapos gyászt rendeltek el.

Egyéniségét legjobban saját maga által fogalmazott sírfelirata jellemezi: Itt nyugszik Benjamin Franklin teste, egy könyvnyomtatóé; olyan, mint egy régi könyv fedőlapja, amelyből kivették a belsejét, amelyről leszedték a föliratot és az aranyozást – férgek eledele. Azonban maga a mű nem vész el, hanem hite szerint egykor újra meg fog jelenni egy új, szebb kiadásban, újra átnézve és javítva a Szerző által.

A philadelphiai Franklin Intézet 1824 óta tiszteleg öröksége előtt azzal, hogy kitüntetéseket adományoz a tudományos és a mérnöki munka kiemelkedő teljesítményeiért. A 2022-ben a Benjamin Franklin-érem egyik díjazottja élettudományok kategóriában Karikó Katalin Nobel-díjas biokémikus volt.

Kiemelt kép: Joseph Duplessis 1785-ös olajfestménye Benjamin Franklinről (Fotó: Wikipédia)