„Tizenegy miniszterből négy külföldön volt, a kormányfő pedig kórházban. Az biztos, hogy aki beindította az akciót, az ügyesen kalkulált” – így foglalta össze a hirado.hu-nak adott korábbi nyilatkozatában Máthé Áron a baloldali sajtóban rendre „taxissztrájk”-ként eufemizált blokád és puccskísérlet időzítését. A történész, aki Mező Gábor újságíróval adott lapunknak 2020-ban egy közös interjút, a későbbi, úgynevezett „színes forradalmakhoz” hasonlította a történteket.
Pár napra volt csak elegendő az olajtartalék
„Az áremelések elleni tiltakozásul Budapesten a taxisok a késő éjszakai órákban csaknem teljesen megbénították a közlekedést. A Buda-Taxi éjjeli tájékoztatása szerint a Parlament előtt több száz taxisvárakozott, sok száz társuk pedig a budapesti hidaknál akadályozta meg az átjutást. Éjfél előtt csak a Petőfi és a Szabadság hídon lehetett néha átjutni. A taxisok közölték, hogy a benzin áremelés visszavonásáig folytatják tiltakozó akcióikat” – így tudósított a Kossuth Rádió Reggeli Krónikája arról, hogy egy személyszállítással foglalkozó iparág képviselői minden különösebb cécó nélkül nekiálltak, hogy lehetetlenné tegyék egy egész ország életét, megbénítva a közlekedést, és egy polgárháború kellékeire emlékeztető útakadályokat, barikádokat állítva minden fontosabb csomóponton.
Egy gyanútlan ország ébredt arra, hogy mindennapi életét egyik óráról a másikra nem tudja tovább folytatni – ám mivel a tavasszal megalakult, az 1938-as választások óta első alkalommal szabad és törvényes voksolással hatalomra került kormánynak gyakorlatilag nem volt sajtója (a teljes médiavilágban talán csak a Kossuth Rádió jelnett kivételt), a teljes gőzzel működő balliberális, a puccskísérletet gátlástalanul támogató tudatipar napokig lehetetlenné tette a normális tájékozódást.
Az 1990 októberében bejelentett benzinár-emelésekre katasztrofális körülmények között kényszerült a kormány.
a kőolaj világpiaci ára Irak augusztusi, kuvaiti inváziója okán az egekben szárnyalt, akadozott a még létező, ám utolsó hónapjait élő Szovjetunióból érkező olajszállítás. Az országnak már csak 3-4 napra elegendő olajtartaléka volt.
Budapest, 1990. október 27. Gyalogosok a benzináremelések ellen tiltakozó taxisok demonstrációján a teherautóval és taxival lezárt Szabadság-hídnál. Fotó: MTI/Honéczy BarnabásKivárták a megfelelő pillanatot
„Bod Péter Ákos számokkal teletűzdelt közgazdasági összefüggéseket ecsetel. Elmondja, a magyar árképzés alapja jelenleg 29-30 dollár. Szeptemberben 34 dollár volt a hordónkénti átlagár, októberben 37 dollár, bár most történt egy esés, de nem arról van szó, hogy valami lehetetlen magas ár alapján kalkuláltuk a jelenleg megállapított árat, hanem egy közepes szinten. Mindez azt is jelenti, folytatja, hogy hiába csökkentenénk most az árakat, előbb-utóbb, méghozzá rövidesen, ismét emelni kellene, és lehet, hogy nagyobb mértékben, mint most. Ráadásul ezzel mindenki tisztában van, érvel tovább, ami azt jelenti, hogy egy árcsökkentés esetén azonnal megkezdődne a felvásárlás. A pillanatnyi benzinkészletünk gépkocsinként 10 liter.
Ha minden harmadik autós elmegy tankolni, abban a pillanatban országosan kimerült a készlet,
és miután a megkülönböztetett gépjárművek is, a szolgáltatóhálózat is a nyilvános kutakról tankol, abban a pillanatban megbénul az élelmiszer-forgalom és az összes közforgalmi szállítás. És még ha ez megtörténik, a pénzügyi teher továbbra is ránk nehezedik” – olvashatjuk Kónya Imre MDF-es politikus, későbbi belügyminiszter jegyzeteiben, melyet az 1990. október 26- i kormányülésről készített. (Kónya visszaemlékezéseit a Magyar Szemle 2016-os 1-2. száma közölte – a szerk)
Mivel az 1990-es tavaszi, parlamenti választásokat nem a kommunista utódpárt, az MSZP, és nem is a magát antikommunistának szívesen beállító, ám valójában radikálisan balliberális SZDSZ (mely nem csak soraikban nagy számmal szereplő, ÁVH-s múltú felmenők okán tett túl baloldaliságban még az MSZP-n is – a szerk.) nyerte, hanem a keresztény és konzervatív pártok alakíthattak kormányt az MDF vezetésével, a baloldal alig várta, hogy – bármilyen eszközzel is – magához ragadhassa a hatalmat. A kezükben levő sajtó majdnem totális ellenőrzésével ez nem tűnt irreális törekvésnek.
A baloldali-liberális restaurációs kísérlet időzítéséhez mindenképpen hozzájárulhatott, hogy október 23-án Antall József miniszterelnök, a kormány „erős embere” kórházba vonult, majd 24-én műtéten esett át.
Szombathely, 1990. október 26. Blokádot állító taxisok a város legforgalmasabb kereszteződésében. Szombathelyen október 26-án mintegy 600 taxis és egyéb fuvarozó vállalkozó teljes mértékében megbénította a város forgalmát. (Fotó: MTI/Czika László)„Különféle hálózatok darabkái állhattak össze”
Aznap a Tv-Híradó interjút közölt Kardos Antalnéval, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium szóvivőjével, aki egy, az üzemanyag áremelésre irányuló kérdésre válaszolva – betartva a kormányzati kommunikáció szabályait − nem ismertette a már megszületett döntést. Viszont másnap, 25-én bejelentette, hogy október 26-án, pénteken nulla órától lép életbe a kormányhatározat, amely az üzemanyagárak mintegy 65 százalékos fogyasztói árnövekedését eredményezi.
A baloldali Népszava már október 19-én megkezdte a sajtó jóvoltából amúgy is részben kormányellenes közhangulat feltüzelését:
„Árulás: jön az 56–62 forintos benzin” – hiszterizálták címlapjukon a közvéleményt.
A kormányellenes puccskísérlet számára ideális közeget biztosított az ekkoriban orbitális méretűre, a különböző becslések szerint 21-25 ezer autóra duzzadt budapesti taxiállomány.
„Ráadásul a taxisok jellemzően külön kasztnak érezték magukat Magyarországon. Nem véletlenül érezték úgy a szüleink, hogy egy taxis – akár a nyolcvanas évek rendőre, munkásőre – sok mindent megtehet. Tudjuk, hogy sok leszerelt állambiztonsági ember ment el taxizni” – teszi hozzá a fent idézett interjúban Mező Gábor. Máthé is úgy látja: „Különféle hálózatok darabkái állhattak tehát össze erre az akcióra, kihasználva egy politikai hibát és az abból következő spontán felháborodást.”
Jól megszervezett káosz
„Tébolyult autósok keresnek Budapesten menekülési lehetőséget, Buda és Pest ismét szétvált. Nem járható a Lánchíd, nem járható a Szabadság-híd, nem járható az Erzsébet-híd. Információk szerint
a debreceni taxisok is csatlakoztak a budapestiek felhívásához”
– tudósított az országot percek alatt hatalmukba kerítő puccsisták által előidézett káoszról október 26-án reggel a Kossuth Rádió.
„Nemes Tibor vagyok, a VOLÁN-BUSZ fődiszpécsere. Szeretném bejelenteni, hogy az ismert okok miatt a Volán-Busz közlekedésben ma fennakadás van a távolsági és nemzetközi forgalomban. Emiatt a Budapest Árpád híd – Budapest Népstadion, Erzsébet téri pályaudvarokról induló autóbuszjáratainknál sajnos jelentős késésekre kell számítani” – hangzott el később a rádióban. Megkezdődött az egész ország szervezett megbénítása.
A teljes véleményterrorra hozott fel Mező Gábor az interjúban egy pár nappal későbbi példát: „ A Népszabadság november 3-i számában egy felmérésről beszámoló cikk jelent meg, amely felmérésnek a kérdése így szólt:
„Ön szerint az emberek többsége inkább a kormány vagy inkább a taxisok oldalán állt?”
A megkérdezettek 78 százaléka úgy látta, hogy a többség a taxisok oldalán állt. Ez azonban csak a látszat volt a virtuális tér totális leuralása és a kérdés ravasz megfogalmazása miatt. Ugyanis nem az volt a kérdés, hogy „Ön a taxisok oldalán vagy a kormány oldalán áll-e”. Nem volt kormánypárti sajtó, az SZDSZ gátlás nélkül hazudozhatott.
Minden hatalmat az SZDSZ-nek?
S nem csak hazudozott, de párt korifeusai órákon belül azt delirálták, hogy a kormány megbukott, és ők – akkoriban a második legnagyobb parlamenti pártként – az MSZP segítségével napokon belül kormányra kerülhetnek.
„A kormány voltaképpen politikailag megbukott” – tudósított az MTI az SZDSZ október 26-i sajtótájékoztatójáról. „A kormány sem a gazdasági válsággal, sem a társadalom elégedetlenségével nem tud mit kezdeni” — jelentette ki Kis János, a szabad demokraták elnöke azon a péntek délutáni sajtótájékoztatón, amelyet a benzináremelés és a demonstrációk következtében kialakult helyzet értékelésére hívtak össze az SZDSZ székházában. A megoldásra Kis két alternatívát jelölt meg: vagy az áremelési döntés visszavonása, vagy a kormány átalakítása,
esetleg egy teljesen új kabinet felállítása.
A kormányátalakítást — főként a gazdasági posztokon — Kis János is sürgette.
Budapest, 1990. október 27. Idős férfi veszekszik a benzináremelés ellen tiltakozó taxisokkal a Margit híd lezárt pesti hídfőjénél. (Fotó: MTI/Balogh P. László)A kezes rendőrség
Mindeközben a pártállamtól megörökölt, s érzelmileg, illetve politikailag – mint az még 2006-ban is egyértelműen érzékelhető volt – a baloldalhoz kötődő rendőri szervek tehetetlenül figyelték az eseményeket.
„A taxisok dermedten nézik, amint a rendőrök elindulnak a kocsik között. Nem gumibotot, sprayt tartanak a kezükben, hanem tollat és jegyzetfüzetet. Komótosan írják sorban a lapra a hídon keresztben álló kocsik rendszámát. Kitör a haragos vita.
A taxisok követelik, hogy semmisítsék meg a jegyzeteket. Néhány perc múlva száll a lap Dunába”
– olvashatjuk a Magyar Nemzet korabeli, a blokádot egyértelműen támogató tudósításából.
„A rádióból ömlenek a hírek. A kormány azonnali összehívását sürgetik többen. Majd elterjed az emberek között, hogy már ülésezik is a testület. Fölbukkan KőszegFerenc SZDSZ-s képviselő. Egy taxis a segítségünkre eset. Irány az Országház. A VI-os kapuban álló őröktől megtudjuk: nincs kormányülés. Feltűnő viszont, hogy a katona vállán géppisztoly lóg, mögötte pedig több rendőr figyel kifelé. Vajon miért kell ilyen fegyver? Miért nem elegendő a megszokott pisztoly? Az őr nem válaszol” – tudósított a Magyar Nemzet.
„Telefonál a parancsnoknak. A kérdésre ő sem ad magyarázatot, elzárkózik a nyilatkozattól. A taxisok körbeveszik a képviselőt, aki mellé időközben megérkezik Solt Ottilia, szintén SZDSZ-képviselő” – írja a lap, melynek tudósításában hemzsegnek az SZDSZ-es politikusok nevei – nyilván ők is taxiztak abban az időben. „Szolnokot lezárták. Székesfehérvár körül összeért a blokád” – írta a napilap.
„A budapesti főkapitány, Barna Sándor szerepe nehezen tisztázható, hiszen az események kellő időben történő feltartóztatása, egyáltalán a demonstráció kibontakozásának megállítása az ő feladata lett volna” – írta a történtekről később a mult-kor.hu történelmi folyóirat.
Demonstrálók és rendőrök idillje az Árpád hídnál 1990. október 26-án. Viperával, gumilövedékkel támadt később a rendőrség a baloldali kormányok ellenzékére. (Fotó: MTI)A hirado.hu-nak Mező Gábor erről megjegyezte: „Az a Barna Sándor a budapesti rendőrfőkapitány a taxisblokád idején, aki pár évvel azelőtt még
be akarta szervezni Alexa Károlyt.
Ezt ő maga mesélte nekem” – mondta a történész (mármint Alexa Károly József Attila-díjas magyar irodalom- és művelődéstörténész, kritikus, író, közíró, egyetemi oktatóm a Magyar Demokrata Fórum egyik alapítója – a szerk.)
Göncz Árpád nagy napja
„Göncz Árpád pedig, miután eltávozott a kormány üléséről, a budapesti főkapitánnyal együtt kocsiba ül és végiglátogatja a torlaszokat” – írja Kónya Imre, hozzátéve:
„Mosolyogva integet a taxisoknak, miközben Barna Sándor tábornok kiszáll, s megnyugtatja őket,
hogy ameddig ő a főkapitány, a rendőrség nem fog erőszakot alkalmazni. Jellemző a helyzetre, hogy a Népszabadságmásnapi száma szerint a Budapesti Rendőrfőkapitányság szóvivője péntek délután öt órakor nyilatkozatot adott ki, amelyben többek között ez állt: »Az ügy már rég túlnőtt azon a határon, hogy egyszerű taxis demonstrációnak lehessen minősíteni. Mérhetetlen a kormány felelőssége a tekintetben, hogy az elkövetkezőlépéseivel ne taszítsa katasztrófába az országot. Azt viszont mindenkinek látnia és tudnia kell, hogy a rendőrség immár nem használható fel politikai kérdések megoldására.«
Ismert: a rendőrség azt ezt követő évtizedekben, mind a Horn- mind a Gyurcsány-kormányok időszakában brutálisan, hatáskörét rendre túllépve lépett fel az akkor éppen ellenzékben levő jobboldali-konzervatív demonstrálókkal szemben.
„A Duna-hidak, a főváros közlekedési csomópontjainak elfoglalását követően vidékre is eszkalálódott a blokád. Ennek következményeként az országos rendőri vezetésre hárult a válsághelyzet megszüntetése. A helyzet rendkívül súlyos volt, a repülőteret nem lehetett megközelíteni, a taxisok csak a mentőket és a megkülönböztető jelzést használó járműveket engedték közlekedni” – emlékezik vissza a mult-kor.hu.
Csak a tárgyalás maradt
A kormány számára lényegében csak a tárgyalásos rendezés lehetősége maradt. Az Országos Érdekegyeztető Tanács szolgált ennek helyszínéül, ahol a jelentősen különböző álláspontok miatt az egész hétvégén elhúzódó tárgyalássorozatra került sor. A megállapodás lehetősége sokszor lehetetlennek tűnt, ezt a körülményt tovább súlyosbította az utcán lévők elcsigázottsága, az ország bénult helyzete.
A tárgyalások meghatározó szereplője kormányoldalról Bod Péter Ákos, az ellenoldal részéről pedig Palotás János volt a Vállalkozók Országos Szövetsége képviseletében. Az álláspontok nehezen közeledtek egymáshoz. A döntés visszavonásától a kormány egyértelműen elzárkózott. Több megoldási javaslat bontakozott ki, ám
egészen vasárnap estig feloldhatatlannak tűntek az ellentétek.
Miskolc, 1990. október 27. A benzináremelés miatt tiltakozó taxisok sakkpartival múlatják az időt a lezárt Búza téri kereszteződésben. Nagy játszmák zajlottak (Fotó: MTI/Kozma István)Mindeközben a baloldali hátterű sajtó elképesztő, sokszor ma is fel-felbukkanó álhírekkel igyekezett diszkreditálni a törvényes kormányt.
A Horváth-legendárium
Az egyik ilyen legenda a volt, hogy Horváth Balázs belügyminiszter részegen integetett volna a Parlament ablakából az összegyűlt tömegnek.
Fábry Szabolcs, Nagyvázsony polgármestere így emlékszik vissza erre: „Nagyon megdöbbentünk az ellene elkövetett karaktergyilkosságon, hiszen azt pletykálták róla, hogy a taxisok közé akart lövetni a taxisblokád idején. Valójában nagyon messze állt tőle az erőszak. A másik pletyka, amivel személyét megpróbálták lejáratni, az volt, hogy alkoholista, amit azzal próbáltak »bebizonyítani«, hogy a balliberális média szerint Horváth egyszer részegen integetett a Parlament ablakából. Pedig egy süppedős székre állt fel, ezért tűnt úgy, mintha dülöngélne.”
A képre kattintva nagyobb méret nyílik meg!
Budapest, 1990. október 28. A kormány tagjai: Horváth Balázs belügyminiszter és Jeszenszky Géza külügyminiszter a Parlament előtt október 28-án délután, a kormánypárti tüntetésen. (Fotó: MTI/Talum Attila)Lumpen elemek, vascsöves „taxisok”
Mint az várható volt, a blokádot végrehajtó, meglehetősen vegyes összetételű csoportok, akik gyakran valamiféle új hatalom erőiként léptek fel, rövidesen komoly ellenérzéseket keltettek a foglyul ejtett ország polgáraiban.
„Az elmúlt egy-két órában feltűnően megszaporodtak a hozzánk érkező, a demonstráció ellen tiltakozó, a kialakult helyzetet elítélő telefonok. Több hallgatónk telefonált az ország különböző pontjairól, hogy a demonstráció résztvevői közé lumpen elemek keveredtek, sokhelyütt atrocitásokra is sor került. Ezeket a híreket illetékes helyen is megerősítették” – számolt be a Kossuth Rádió.
Mindeközben az utca is hallatta hangját: az esemény pár napig szintén kábult áldozatkánt figyelő, ám több milliós konzervatív választói tábor is kezdett magház térni. Október 28-án, vasárnap Budapesten már tízezres tömeg tiltakozott a sztrájknak álcázott baloldali puccs ellen.
A „taxisok” meghátráltak a Himnuszt éneklő tömeg előtt.
Szeged, 1990. október 29. A benzináremelés ellen tiltakozó taxisok Szegeden. (Fotó: MTI/Németh György)„A szembenállás a legvizuálisabban akkor mutatta meg magát, amikor a belpolitikai válsághelyzetben Lezsák Sándor, Gyarmati Dezső és mások által a szorongatott kormány támogatására” összegyűlt egy fegyelmezett, magyar érzelmű tömeg” – emlékezik a Pesti Srácok oldalán az egyik hozzászóló a Parlamentnél a Himnuszt éneklő tüntetőkről. Haladásukat az emlékező szerint „a Margit híd pesti oldalán” az „utat elálló, vasrudakkal felfegyverzett, felheccelt” tömeg próbálta megakadályozni.
Budapest, 1990. október 28. A Parlament előtt október 28-án délután rendeztek kormánypárti tüntetést. A résztvevők fűtött hangulatban követelték, hogy a barrikádot állítók immár haladéktalanul számolják fel az úttorlaszokat, állítsák helyre az ország normális rendjét. (Fotó: MTI/Balogh P. László)Hirtelen vég
Amilyen gyorsan kialakult és országossá fajult az üzemanyag-válság, olyan váratlan gyorsasággal ki is bontakozott a megoldás: az anarchia néhány napos tombolása után október 28-án, vasárnap este az akkor már dél óta tartó többszöri érdekegyeztető tárgyalásokon elfogadták a 12 forintos literenkénti kompenzációt, ezután a taxisok megszüntették a blokádot, és az utak felszabadultak.
Késő este Antall József miniszterelnök a kórházból adott „pizsamás interjút” a Magyar Televíziónak, amiben reagált az akut gazdaságpolitikai helyzetre.
A kórházban felvett interjúban Antall elismerte kormánya felelősségét a benzináremelés bejelentésével összefüggésben, és elkötelezte magát a megállapodásban foglaltak mellett. Felhívást intézett a demonstráció résztvevőihez, hogy térjenek haza, egyúttal ígéretet tett arra, hogy nem kezdeményeznek semmifajta eljárást a polgári engedetlenségi mozgalom résztvevőivel szemben.
Október 29-én, hétfő hajnalban minden úttorlaszt elbontottak, és országszerte helyreállt a közlekedés. Mint az várható volt, ha már a puccs nem sikerült, az SZDSZ holdudvarába tartozó
Göncz Árpád a következő évben az országgyűlés tavaszi időszaka elé terjesztette a közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényjavaslatot.
A törvénynek aktualitást adó taxisblokádnak országosan több százezer résztvevője volt, akik a hatályos törvények alapján bűncselekményeket követtek el, mivel a tüntetést nem jelentették be 72 órával annak kezdete előtt, illetve közérdekű üzem működését bénították meg. A közkegyelemről szóló törvény megalkotásával az állam lemondott felelősségre vonásukról.
Kiemelt kép: Budapest, 1990. október 26. Taxisok és árufuvarozók demonstrációja a Margit hídon az október 25-én bejelentett drasztikus benzináremelés elleni tiltakozásul. Fotó: MTI /Kleb Attila