Három évvel korábban a hirado.hu felületén foglalkoztunk a végzetes október 15-ei dátum történetével, amelynek folyományai a hazai zsidóság majdnem teljes megsemmisülésével fenyegetett, és több mint négy évtizedre megpecsételte hazánk sorsát. Az akkori írásunkban arra kerestük a választ, mi vezetett az 1944-es kiugrási kísérlet kudarcához.

Mostani írásunkban a magyar történelem egyik legsötétebb fejezetének, a nyilas rémuralom tulajdonképpeni kezdetének 81. évfordulóján – amely egyben a világháború szörnyű és egyben apokaliptikus magyarországi végjátékának a nyitányát is jelentetette – azt a kérdést tesszük fel, amely valamennyiünk gondolatainak hátterében ott motoszkál:

Kinek nem állt érdekében Magyarország sikeres kiugrása a második világháborúból?

Ahhoz, hogy ezt meg tudjuk válaszolni, először is három dolgot érdemes tisztába tennünk:

1. Tekintsük át, hogyan is zajlott Magyarország német megszállása.
2. Elevenítsük fel röviden a végzetes októberi nap eseményeit.
3. Vizsgáljuk meg azokat a világháborús körülményeket, amelyek mind megágyaztak Horthyék kiugrási kísérletének bukásának.

A náci megszállással Magyarország már elvesztette a szuverenitását

Az októberi események háttere nem érthető meg az 1944. március 19-én végrehajtott Margaréta hadművelet célja, végrehajtása és következményei nélkül. Március 19. minden kétséget kizáróan a 20. századi magyar történelem kardinális sarokpontja, amelynek öröksége a mai napig érezteti hatását. A dátum fontosságát mutatja, hogy az alaptörvényben is ehhez a naphoz kötik Magyarország szuverenitásának megszűnését, amely csak 1990-es első szabad választásokkal állt helyre.

„Hazánk 1944. március tizenkilencedikén elveszített állami önrendelkezésének visszaálltát 1990. május másodikától, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk.”

„Ezt a napot tekintjük hazánk új demokráciája és alkotmányos rendje kezdetének” – olvasható Magyarország Alaptörvényének tulajdonképpeni preambulumában, a Nemzeti hitvallásban.

A német vezérkar, látva a háború esetleges kimenetelét Hitler parancsára már 1943 szeptemberében előkészítette a Margaréta I. és II. hadműveleti tervek kidolgozását Magyarország és Románia megszállására. A Führer a Margaréta I-es hadműveleti terveinek végső változatát még 1944. február 28-án jóváhagyta, a parancs szerint három lépésben kellett végrehajtani a német csapatok felvonulását Magyarországon:

1. A megszállást a német csapatok átcsoportosításaként kellett álcázni (a hadmozdulat emiatt a Trójai faló fedőnevet is kapta).
2. Az átcsoportosítást „álcélok” megadásával kellett leplezni.
3. A megszálló erőket a Luftwaffe szárazföldi egységeivel és a német katonai rendőrséggel kellett megerősíteni, valamint ki kellett jelölni a főbb hadigazdasági és politikai központokat.

Hitler először március 3-án közölte az ukrajnai harcok alakulásáról szóló megbeszélésen, hogy a Margaréta-tervet a hónap második felében fogják végrehajtani, négy nappal később, március 7-én pedig Hermann Foertsch tábornokot bekérették Hitlerhez a hadműveleti tervek pontosítása miatt. Március 12-én Hitler aláírta a végleges támadási parancsot, amelyet a német haderő főparancsnoksága (OKW) később hitelesített, ezután nagyszámú német csapatösszevonás kezdődött Kismarton-Bécsújhely alatt és a Muraközben.

Horthy Miklós kormányzó (b) 1944. március 18-án Klessheimben találkozott Adolf Hitler német Führerrel (Forrás: 2világháborúfegyverei blog)

Március 18-án Hitler az ausztriai Klessheimbe hívta Horthy Miklós kormányzót, akitől azt követelte, hogy fogadja el Magyarország német megszállását. Horthy kezdeti ellenállása miatt a tárgyalások többször megszakadtak, azonban Hitler fenyegetőzései és ígérgetései hatására

a kormányzó végül legalizálta az akciót, és másnap, 1944. március 19-én hajnali 4 órakor megindult a megszállás.

Magyarországon a dániai helyzethez hasonló „ellenőrzéses uralmat” (Kontrollherrschaft) vezettek be, vagyis a németek nem számolták fel teljes egészében az ország belső szuverenitását, és párhuzamos jogkörök alakultak ki. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a „teljhatalommal felruházott” Edmund Veesenmayer nagykövetnek valójában a Gestapo és a német biztonsági szolgálat (SD) magyarországi tevékenysége felett volt teljes körű fennhatósága, a reguláris német egységek azonban továbbra a zosseni német hadvezetésnek (OKW) és így a Führernek voltak felelősek.

Edmund Veesenmayer, Magyarországra akkreditált német nagykövet (Forrás: 2világháborúfegyverei blog)

Bár továbbra is Horthy Miklós volt a legfőbb hadúr és a fegyveres erők főparancsnoka, a Sztójay-kormány széles mozgástérrel rendelkezett, a közigazgatásban, az állami szférában és a fegyveres erők élén végrehajtott személycserékkel a megszálló erők szimpátiájáért egymással marakodó, hűséges csoportok és személyek kerültek az ország élére.

Motorizált német csapatok vonulnak fel a Halászbástya alatt, a budai Várnegyedben 1944. március 19-én (Forrás: 2világháborúfegyverei blog)

A németek így kisebb katonai erővel is irányítani tudták az országot, ahogy nagyszámú besúgóhálózat is segítette a nácikat, akiknek jelentős szerepe volt az október 15-ei kiugrási kísérlet elveszejtésében. A normandiai partraszállás után Horthy Miklós leállíttatta a tömeges deportálásokat, július 9-ig így is 437 ezer magyar zsidót hurcoltak el az országból, túlnyomó többségük Auschwitz-Birkenauba került.

Házmesterek hálózata és a németbarát vezérkar akadályozta meg a kiugrást

A háború utolsó szakaszára, 1944-től kezdődően a Kárpát-medence stratégiai és katonai jelentősége fokozatosan felértékelődött, ahogy a gazdasági és a politikai szempontok is egyre nagyobb érdeklődést keltettek. Románia augusztus 23-ai kiugrásának hatására és ebből fakadóan németek pillanatnyi megingását kihasználva – valamint az Árpád-vonal megkerülésének köszönhetően a harcok magyar földre való áttevődésének köszönhetően – a kormányzó augusztus 29-én leváltotta Sztójay Dömét a kormány éléről – akinek alig féléves miniszterelnöksége alatt kezdődött el a magyar zsidók tömeges deportálása, a hazai németellenes és a nácikat elutasító ellenzék vezetőinek letartóztatása –, helyére pedig Lakatos Géza vezérezredest nevezte ki a miniszterelnöki tisztségre.

Ezt követően indult el a felkészülés Magyarország kiléptetésére a második világháborúból.

Faragho Gábor altábornagy október 7-én a fegyverszüneti delegáció élén Moszkvába utazott, ahol október 11-én aláírta az előzetes fegyverszüneti megállapodást. Sztálin a szovjet csapatokkal szembeni ellenségeskedés beszüntetését, Németországnak való hadüzenetet és az 1937-es határok mögé történő visszavonulást nevezte meg a tűzszünet feltételeiként, az egyezmény aláírása napján a Vörös Hadsereg átkelt a Tiszán és elfoglalta Szegedet.

Vitéz csíkszentsimonyi Lakatos Géza vezérezredes, magyar miniszterelnök (Forrás: Wikipédia)

A kiugrásról Horthy ugyan csak legszűkebb környezetét tájékoztatta, a németek mégis értesültek a magyarok terveiről,

mindkét fél október 15-ét jelölte ki a döntő napnak: Horthyék a kiugrásra, a nácik annak megakadályozására.

Az Otto Skorzeny SS-ezredes vezetésével végrehajtott Mickey Mouse-hadművelet célja Horthy Miklós leváltása, a németbarát rezsim megerősítése és Magyarország háborús helyzetének biztosítása volt. A németek Otto Skorzeny SS-egységével elrabolták Horthy Miklós fiát, ifjabb Horthy Miklóst, zsarolva ezzel a kormányzót, aki így kénytelen volt lemondani, és helyét a nyilas rezsim vette át. A kormányzó az emberrablásért számonkérte Veesenmayert, aki tagadta, hogy tudott volna Skorzenyék akciójáról.

Otto Skorzeny SS-ezredes (k) érkezik a budai Várba a nyilas hatalomátvétel napján, 1944. október 16-án (Forrás: Wikipédia)

Horthyék még aznap letartóztatták a német nagykövetet, majd 13 óra 10 perckor adta le a Magyar Rádió Horthy Miklósnak a nemzethez intézett beszédét, amelyben közölte a honvédséggel a harcok beszüntetéséről szóló hadparancsot.

A magyar hadvezetés németbarát elemei azonban megakadályozták ennek a parancsnak a végrehajtását, valamint ugyanezen a napon az SS elindította a Páncélököl-hadműveletet, majd B Tiger-II típusú, vagyis Királytigris tankokkal kiegészített konvojokkal a nácik megszállták a budai Várat.

Királytigris tank a budai Várban, 1944. október 15-én (Forrás: Wikipédia)

Másnap, október 16-án Horthy Miklós a Nyilaskeresztes Párt vezetőjét, Szálasi Ferencet nevezte ki miniszterelnöknek, a kormányzó pedig még aznap lemondott a hivataláról. Családjával együtt a bajorországi Hirschberg-kastélyba internáltak.

Szálasi Ferenc (Forrás: Wikipédia)

Kezdetét vette a második világháború magyarországi fejezetének legsötétebb, 1945. április 11-ig tartó vérzivataros végjátéka.

A britek dezinformációs hadjárata váltotta ki Magyarország megszállását?

1942-től a Harmadik Birodalom fokozatos hátrálásra kényszerült valamennyi hadszíntéren, kezdődött a britek el-alameini áttörésével és a szovjetek novembertől elindított bekerítő hadműveletével, majd mindez folytatódott 1943-ban a szövetségesek szicíliai és dél-olaszországi partraszállásával, és a kurszki tankcsatában a frissen bemutatkozott Párduc tankok felett aratott győzelemmel.

Az 1944-es normandiai partraszállás és a szovjetek nagyszabású fehéroroszországi offenzívája pedig minden kétséget kizáróan világossá tette:

Németország és a tengelyhatalmak elveszítették a második világháborút.

A számbeli, emberi létszámbeli és logisztikai fölény ebben az időszakban már bőven a szövetségesek oldalán állt, a tengelyhatalmak elleni nagyszabású offenzívák korántsem lettek volna hatékonyak, ha mindezt nem előzték volna meg nagyszabású dezinformációs kampányok. A háború második szakaszában a brit titkosszolgálat kifejezetten élen járt a hasonló hadműveletekben, és több nagyszabású kampányt is levezényelt a háború kései szakaszában.

A megtévesztés a fekete propaganda mellett a titkos tárgyalásokon is megjelent.

Az 1944-es normandiai partraszállást egy ilyen átfogó dezinformációs hadművelet készítette elő, amely a Testőr-hadművelet fedőnevet kapta, és számos regionális és funkcionális célú, másodlagos hadműveletet – köztük a Magyarországot is érintő Zeppelin-hadműveletet – hajtott végre. A Kitartás-hadművelet keretében fekete propagandát terjesztettek különböző náci rádióadókat imitáló, adásaikat brit dezinformációval vegyítő csatornákon keresztül, ilyen volt például a brit Soldatensender Calais, amelynek feladata a Normandia védelmével megbízott B-hadseregcsoport megtévesztése volt, vagy a Kurzwellensender Atlantik, amely hamis információkat és koordinátákat közölt a német tengeralattjáróknak.

Amerikai gyalogság partraszállása Normandiában az Omaha-partszakasz (Omaha Beach) fedőnevű szakaszon 1944. június 6-án (Forrás: Wikipédia)

A magyar vonatkozású Zeppelin-hadművelet keretében pedig a diplomáciai háttércsatornákon keresztül arról akarták meggyőzni a németeket, hogy a Balkánon fogják megnyitni a második európai frontot Magyarország és Románia irányába, miközben a britek és az amerikaiak már régen eldöntötték, hogy Észak-Franciaországon keresztül akarnak eljutni Németország belső területei felé.

Így érkezünk vissza a cikkünk legelején feltett kérdéshez, amelyhez érdemes újfent feleleveníteni Borhi Lászlónak, az Indianai Egyetem történészének– aki a témával kapcsolatban annak idején a hirado.hu-nak arról beszélt, hogy katonai tőkét akartak kovácsolni a szövetséges hatalmak a német megszállás időzítéséből, ami elősegíthette a normandiai partraszállást – a témával kapcsolatban írt hiánypótló publicisztikáját, amelyben nem kevesebbet állít, mint azt, hogy

hivatalos dokumentációk bizonyítják, hogy a szövetségesek provokációja idézte elő a német megszállást.

Borhi László szerint az OSS elemzései rámutattak Horthy nehéz helyzetére: nem akar túl hamar lépni, hogy ne váltsa ki Hitler haragját, de megkésve sem, nehogy a szövetségesek elveszítsék a türelmüket. Azonban megjegyezte,

az OSS elemzéseiben egyetlen szó sem esik azonban a Magyarországon élő 825 ezer fős zsidó lakosságról.

Kállay Miklós kormánya 1942-től elkezdte keresni a kapcsolatokat a nyugati hatalmak irányába, a szövetségesek – elsősorban a britek – ezeket a tárgyalásokat csupán álcának tekintették azért, hogy kiprovokálják vele a tengelyhatalmak Európa országainak náci megszállását, csapatokat elvonva ezzel az olaszországi és a franciaországi hadszínterekről.

Joszif Sztálin szovjet pártfőtitkár (b), Franklin Delano Roosevelt amerikai elnök (k) és Winston Churchill brit miniszterelnök az 1943-as teheráni konferencián (Forrás: Wikipédia)

Külön ki kell emelni Winston Churchill brit miniszterelnöknek Roosevelt amerikai elnökhöz intézett szavait, akinek úgy fogalmazott a szövetségesek olaszországi tehermentesítésének lehetőségével kapcsolatban: „Németország tart attól, hogy Magyarország és Románia kiválik a háborúból. Ha visszagondolunk arra, ami Olaszországban történt, annak hatására amit mi tettünk ott, nem lenne-e rövidlátás a részünkről, ha nem nem vennénk figyelembe azt a földcsuszamlást, ami a fent említett országokban történhet.”

„Ha képesek lennénk ilyen reakciót kiváltani, és hasznot húzni belőle, olaszországi helyzetünk sokkal könnyebb lenne.”

Ezzel kapcsolatban Borhi László annak idején arról is beszélt a hirado.hu számára:

A briteknek az volt a célja, hogy a megfelelő időben kényszerítsék kiugrási kísérletre a magyarokat.

Szerinte a magyarok hittek a brit „fair playben”, és szerinte nehéz szembesülni vele, hogy az ellenség sem volt szeplőtlen. A beszélgetés során felidézett egy szovjet katonai lapban megjelent cikket, amiben az oroszok szerint Hitler magának tett kárt a szerencsétlen szövetségesének megszállásával, hiszen így egy rendkívül fontos hadszíntérről kellett katonai erőt elvonnia, azaz Borhi szerint a Szovjetunió számára is világos volt, hogy mi és miért fog történni.

Kiemelt kép: Nyilaskeresztes csapatok vonulnak fel, Királytigris tankokkal kiegészítve a budai Várban 1944. október 15-én (Forrás: Wikipédia)