A Monarchia „békebeli” éveiben az Osztrák–Magyar Bank látta el a dualista ország közös jegybanki feladatait. Csakhogy az az ország elveszítette a világháborút, s ezért a történelem megbüntette és túllépett rajta. A trianoni diktátum 189. cikkelye előírta, hogy fel kell számolni az Osztrák–Magyar Bankot. Hazánk ennek a verdiktnek az 1921. június 11-én létrejött Magyar Királyi Állami Jegyintézet megalapításával tett eleget.
A vesztes világháború, a területi megcsonkítás, a román megszállás és az azzal együtt járó kirablása miatt hazánk 1922-re a gazdasági csőd állapotába jutott. Az infláció szédületes tempóval vágtatott, amit a Népszövetségtől felveendő kölcsönnel kívánt megszelidíteni az akkori pénzügyi kormányzat.
A Népszövetség azonban csakis azzal a feltétellel adott pénzt, ha hazánkban létrejön a központi jegybank. Ezért született meg a Magyar Nemzeti Bank.
Az ezt elrendelő törvényt ugyan 1924 áprilisában fogadta el a nemzetgyűlés, az önálló jegybank azonban május 24-től datálja magát, lévén hogy ekkor tartották az alakuló közgyűlést.
A bank alaptőkéje harmincmillió aranykorona volt, amely háromszázezer, egyenként száz aranykorona névértékű részvényre oszlott. A központi bank megalakulása után, 1924 júliusában folyósították a népszövetségi kölcsön közel felét, amellyel sikerült megállítani a szélvészsebességgel vágtató inflációt. A kölcsön jelentős része amúgy a fizetési hiány pótlása mellett a bank ércfedezetének alapjául szolgált.
Az új fizetőeszköz, az 1926-ban bevezetett pengő a kor egyik legstabilabb valutája volt.
Az új pénznem nevének kiválasztását heves vita előzte meg, mindenképpen olyan elnevezést kerestek, amelynek hagyománya volt a magyar pénztörténetben. Így esett a választás az 1849-es kétforintos Kossuth-bankón olvasható „pengő-forintra”. Az első pengő címletű bankjegyek 1926. végén jelentek meg a fizetési forgalomban, 5, 10, 20, 50 és 100 pengős címletekben.
A nyilasok 1944 decemberében nyugatra vitték a Magyar Nemzeti Bank egész arany-, valuta- és bankjegykészletét. A szállítmány egy németországi kisvárosba került, amelyet az amerikaiak szabadítottak fel, így a vagyontárgyak az USA-ba kerültek. Több tárgyalás után a 29 985 kilónyi arany egy része 1291 zsákba csomagolva három amerikai tehervagonban már 1946. augusztus 6-án megérkezett Budapestre (Fotó: MTI/Reprodukció)Amíg az első nagy háború következtében jött létre az MNB „királysága”, addig a következő nagy háború következtében mindez romba dőlt. A Budapest felé 1944 őszén a közeledő Vörös Hadsereg elől a nemzeti bank értékeit az Aranyvonattal vitték nyugatra.
Aranyvonatból amúgy mindjárt kettő is volt, ezek egyaránt a háború utolsó hónapjaiban hagyták el az országot. Egyikük a Magyar Nemzeti Bank 29 tonnányi aranyát, valamint jelentős valuta- és részvényállományát, továbbá a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, illetve a Magyar Tudományos Akadémia, az Országos Széchényi Könyvtár, és néhány állami szerv kincseit szállította. 1945 januárjában hagyta el az országot, s az ausztriai Spital am Pyhrnben került az amerikai hadsereg kezére.
A Magyar Nemzeti Bank hazaszállított aranykészletét szortírozzák a jegybank tisztségviselői. A második világháborúban Németországba menekített, majd amerikai kézre került aranykészletet 1946. augusztus 6-án szállították vissza Budapestre. A 29 985 kilónyi aranyat szállító aranyvonatot ünnepélyes keretek között fogadták a magyar hatóságok (Mafirt-felvétel)Az értékek java 1946-ban hazatért.
Nem így a másik Aranyvonat, amelyik túlnyomórészt a hazai zsidóságtól elvett kincseket vitte magával, mai áron számolva nagyjából egymilliárd dollár értékben.
A szerelvény október 14-én indult Zircre, ahonnan a front közeledése miatt az év végén ment tovább, Brennbergbányára. A rakomány folyamatosan duzzadt, lévén, hogy ide kerültek a győri múzeumok festményei is. A szállítmány akkor 105 láda drágakövekkel díszített aranyékszert, két láda aranyport, 1560 láda ezüsttárgyat, 3000 perzsaszőnyeget, megközelítőleg tízezer órát, száz festményt valamint porcelánokat, fényképezőgépeket, gramofonokat, ruhákat és más használati tárgyat tartalmazott. A szovjet csapatok 1945. március 30.-án közelítették meg Brennbergbányát. Toldy László, a szállítmány parancsnoka ekkor 52 ládányi értéktárgyat teherautóra rakott, és azzal, hogy felderíti a szerelvény további útvonalát, meglógott.
Egy vagon az aranyvonatból, amely a Magyar Nemzeti Bank aranykészletét hozta vissza az országba (Fotó: MTI/Mafirt)Svájcba szeretett volna eljutni.
Feldkirchenből azonban egy ott állomásozó SS alakulat tisztjei csak hat láda átadása árán engedték tovább. A késlekedés Toldy számára végzetes következményekkel járt, mert közben az összes Svájc felé tartó utat lezártak a szövetségesek. Megpróbált ugyan a francia megszállási övezeten keresztül nyugat felé törni, de nem sikerült, elfogták, a kincsek pedig Párizsba kerültek. Toldy minden bizonnyal a vagyon egy részét a francia tisztek zsebébe dugta, mert annak ellenére, hogy Magyarország háborús bűnök miatt kérte a kiadatását, mégis szabadlábra került, és belépett az idegenlégióba. A francia kormány 1948. április 22.-én a birtokába került összes értéket visszaadta, itthon pedig ezeket beolvasztották, majd aranytömbként a nemzeti bank trezorjaiba kerültek.
A magára hagyott Aranyvonatot a Toldy által megbízott parancsnok, Avar László és honvédei a Salzburg melletti Tauren-alagútba rejtették, itt találták meg az amerikai csapatok 1945. május 11-én.
Két hónapon át még közösen őrizték az amerikai és magyar katonák, majd a honvédek hadifogoly-táborba kerültek, és megkezdődött a nagy lopás.
Az Aranyvonat egyik kocsija (Fotó: MTI)Egyetlen, hevenyészett leltári feljegyzés maradt fenn arról, hogy micsoda kincseket is őrzött az 5. Hadsereg 42-es gyalogoshadosztálya: „10 láda arany (átlagban 45 kg/láda), 1 láda aranyérme (kb. 100 kg), 18 láda aranyékszer (kb. 35 kg/láda), 32 láda aranyóra (30-60 kg/láda), 1560 láda ezüstnemű, 1 láda ezüsttömb, kb. 100 festmény, kb. 300 kézi csomózású perzsaszőnyeg, 8-10 ezer óra, valuta, brilliáns, ruha, szőrme, csipke, fényképezőgép, gramofon, ezüst, porcelán, 2 vagon vegyes, nem szétválogatott értékek.” 1945-ben és 1946-ban a fél amerikai hadsereg, a tábornokoktól kezdve egészen a közlegényekig részesedni kívánt ebből a vagyonból. Collins, Brann, McMahon és Howard tábornokokról, valamint Linden, Ross, Flory és Tate dandártábornokról a hiteles feljegyzések alapján tudjuk, hogy dézsmálták. 1946-ra nyilvánvalóvá lett, hogy az amerikai hatóságok háborús zsákmányként kezelik az Aranyvonat tartalmát, és nem akarják visszaadni.
Arra hivatkoztak, hogy az értékeket ebben az esetben a szovjetek elkoboznák. Később pedig arra, hogy Magyarországon a kommunisták kerültek hatalomra, akiket nem kívánnak támogatni. Ezért New Yorkba szállították, és a többségét elárverezték. A bevételt két zsidó szervezet kapta. A vonaton talált háromtonnányi zsidó, valamint néhány katolikus kegytárgy kivételt képviselt, mert nem vitték magukkal. Előbbit az ausztriai zsidó hitközségek között osztották szét, utóbbit pedig a salzburgi érsek kapta. Ezek a kincsek ma is Ausztriában vannak. A New Yorkba hajózott szállítmány kisebbik részét képező 300 ezüsttárgyat, néhány szőnyeget és festményt 1957-ben azért Ausztria kapta meg, mert az amerikaiak ott találták. Az Amerikába kivitt kincsek közül csak a győri múzeumok festményei tértek haza.
A kiemelt kép illusztráció. (Fotó: MTI/EPA/Tony McDonough)