Egy osztrák vámtisztviselő fiaként született 1889. április 20-án az ausztriai Braunauban. A bécsi Művészeti Akadémiára nem vették fel, ezután képeslapok festéséből élt, vagy inkább nyomorgott. Bécsi éveiben került a nagynémet mozgalom hatása alá, amely az összes német egyetlen birodalomban való egyesítését tűzte ki célul, kizárva onnan a nem német elemeket. Az 1913-tól Münchenben élő Hitler az első világháborúban a német hadsereg önkénteseként a nyugati fronton kétszer sebesült meg, és kétszer kapta meg a Vaskeresztet. Az összeomlás után a hadsereg ügynökeként és propagandistájaként tért vissza Münchenbe, s miután kiderült, hogy könnyen hat az emberekre és remek szónok, fontolgatni kezdte a politikai pályát. 1919 őszén tagja lett a Német Munkáspártnak, amely a következő évben neve elé tette a nemzetiszocialista jelzőt. 1921-ben már ő volt a párt vezetője (Führer), s kialakította az NSDAP jelképrendszerét:

a barna ing viselését, az ősi jelképnek számító horogkereszt fehér körben vörös zászlóba helyezett változatát, a felemelt jobb karral való Heil Hitler! köszöntést.

A hatalmat először 1923-ban Münchenben, az úgynevezett sörpuccsal próbálta megragadni. A bukás után csak öt év börtönre ítélték, amiből 13 hónapot kellett letöltenie,

cellájában diktálta le Mein Kampf (Harcom) című könyvét.

Ebben kifejtette: a fajilag felsőbbrendű, az egész világ fölötti uralomra hivatott németeket egy birodalomban kell egyesíteni, meg kell teremteni „életterüket”, szét kell zúzni a versailles-i békerendszert. Ennek feltétele a német nép „fajtisztaságának” megóvása a nem árja elemektől, mindenekelőtt a zsidóktól, a népnek pedig a feladat megoldására képes vezérre kell bíznia magát.

Szabadulása után talpra állította pártját, amely az 1928-as választásokon még csak 12 képviselői helyet szerzett, de a nagytőke támogatásával és féktelen demagógiával ezt a nagy gazdasági válság idején, 1930-ban 107-re tornázta fel, az 1932-es választások után már a legerősebb parlamenti erő élén állt. Ugyanebben az évben német állampolgár lett, így immár politikai tisztségért is indulhatott, s 1933. január 30-án elnyerte az áhított kancellári posztot.

A Reichstag épületének egy hónappal későbbi felgyújtása után korlátozta a szabadságjogokat, a márciusi választásokat megnyerve megszavaztatta a felhatalmazási törvényt, amely kiiktatta a parlamentet, őt pedig lényegében diktátori hatalommal ruházta fel. Ennek birtokában az NSDAP-t kivéve valamennyi pártot betiltotta, 1934-ben, a „hosszú kések éjszakáján” leszámolt párton belüli ellenzékével, az államfői és kormányfői jogokat összevonva Vezér és Kancellár, a hadsereg főparancsnoka lett. Közmunkák indításával, nagyarányú építkezésekkel, a hadiipar és a hadsereg rohamos fejlesztésével sikerült gazdasági fellendülést és életszínvonal-emelkedést elérnie. Nekilátott a zsidókérdés „megoldásának” is:

1935 szeptemberében elfogadták a faji alapon álló nürnbergi törvényeket, az 1938. november 9-i „kristályéjszaka” már a zsidókkal szembeni közvetlen fizikai leszámolás kezdetét jelezte, a holokauszt hatmillió zsidó életét követelte.

Magyar zsidók érkeznek a megszállt Lengyelország területén létesített Auschwitz-Birkenau megsemmisítő táborba 1944 májusa-júniusa környékén (Fotó: Wikipedia)

Az 1930-as években sikerült véghez vinnie a Saar-vidék visszacsatolását, a Rajna-vidék katonai megszállását, létrehozta a Berlin-Róma tengelyt és Japánnal kiegészülve az antikomintern-paktumot, 1938-ban az Anschluss révén bekebelezte Ausztriát, feldarabolta Csehszlovákiát. Hitler 1939. szeptember 1-jén Lengyelország megtámadásával kirobbantotta a második világháborút, a kezdeti német katonai sikerek nyomán Európa nagy része német fennhatóság vagy befolyás alá került.

Német katonák menetelnek a párizsi Diadalív alatt 1940. májusában, miután Németország megszállta Franciaországot (Fotó: Wikipedia)

1941. június 22-én megtámadta a Szovjetuniót is, amellyel 1939 augusztusában megnemtámadási szerződést kötött, de csapatait Moszkva alatt megállították, az 1942 telén vívott sztálingrádi csata pedig fordulatot hozott a háború menetében.

1944 júniusában az angolszász szövetségesek is partra szálltak Normandiában, majd 1945. február végén kijutottak a Rajnához, április elején a nyugati front összeomlott.

A keleti fronton a Vörös Hadsereg 1945 januárjában indított offenzívája után már német területen harcolt, az angolszász és a szovjet csapatok április 25-én az Elba folyónál találkoztak.

A több merényletkísérletet is túlélt Hitler 1945. január 16-tól berlini bunkeréből irányította egyre zsugorodó birodalmát.

Az óvóhelyet utoljára április 20-án, 56. születésnapján hagyta el, hogy kitüntesse a Hitlerjugend tagjait, másnapra a szovjetek teljesen körülzárták Berlint. A Führer nem akart tudomást venni a valóságról és parancsot adott a hiányosan felszerelt, kis létszámú Steiner-hadtestnek Berlin felmentésére. Steiner ezt megtagadta, a hír hallatán Hitler április 22-én idegrohamot kapott és megesküdött, hogy a város romjai alá temetkezik. (Ez a jelenet A bukás című film egyik csúcspontja.) Hitler április 28-án elvette szeretőjét, Eva Braunt, éjszaka megfogalmazta politikai végrendeletét, amelyben a háborúért a zsidókat tette felelőssé, halálát áldozatnak minősítette és kijelölt utódait, Goebbelst és Dönitz admirálist a harc folytatására kötelezte. Másnap értesült Mussolini megalázó haláláról, és végleg eldöntötte, nem várja meg, hogy elfogják, hanem öngyilkos lesz.

Április 30-án, amikor a harcok már bunkerétől néhány száz méterre folytak, búcsút vett vele maradt munkatársaitól, majd délután fél négy felé főbe lőtte magát, felesége ciánkapszulát vett be.

A Vörös Hadsereg katonái kitűzik a Szovjetunió zászlaját a német törvényhozás, a Reichstag épületére a berlini csata után, 1945. májusában (Fotó: Wikipedia)

A holttesteket elégették, Hitler maradványait később a szovjetek teljesen megsemmisítették. Berlin védői május 2-án tették le a fegyvert, a háború Európában május 8-án ért véget.

Kiemelt kép: Adolf Hitler, Németország Führere és birodalmi kancellárja, a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) elnöke (Fotó: Getty Images)