Pontosan harminckilenc évvel ezelőtt következett be a csernobili atomerőmű-katasztrófa, amelyet a világ eddigi legsúlyosabb nukleáris szerencsétlenségének tartanak. A végzetes baleset a Szovjetunió területén, Kijevtől 110, Csernobil városától 18 kilométerre, a Pripjaty város melletti Lenin atomerőműben történt. Érdekesség, hogy a későbbiekben még a hivatalos dokumentumokban is kizárólag csernobili erőműnek lehetett hívni a létesítményt, ugyanis az akkori kommunista vezetés igyekezett elkerülni, hogy Lenin nevét összefüggésbe hozzák az atomerőmű katasztrófájával.

A vizsgálatok szerint az 1986. április 26-án hajnali 1 óra 23 perckor bekövetkezett nukleáris balesetet több tényező idézte elő. A reaktort eleve hibásan tervezték és építették meg, de a tragédiát elsősorban a személyzet alkalmatlansága és felelőtlensége okozta. A csernobili atomerőmű négy darab RBMK-1000 típusú reaktorral, külső szigetelő burkolat nélkül működött. Az atomerőmű dolgozói engedély nélkül hajtottak végre vészhelyzet-szimulációt.

A 2019. szeptember 25-i képen a csernobili atomerőmű negyedik blokkjának irányítótermét látogatják a sajtó munkatársai. (Fotó: MTI/EPA/Szerhij Dolzsenko)

A céljuk az volt, hogy kiderítsék, egy teljes áramkiesés esetén is képes-e a reaktor turbinagenerátora megfelelő mennyiségű energiával ellátni a póthűtőrendszert. A négyes blokk reaktorának teljesítményét az instabil, alig ellenőrizhető 20–30 százalékos teljesítménysávban üzemeltették, ráadásul elfelejtették bekapcsolni a póthűtőrendszert. A reaktor ellenőrizhetetlenné vált, másodperceken belül felrobbant, ami nukleáris olvadáshoz vezetett.

A lángokat hajnalra sikerült eloltani, de a reaktorban még tíz napig izzott a tűz, miközben Európa nagy részét hatalmas sugárfelhő kezdte el beborítani.

A levegőbe százszor annyi radioaktív szennyeződés jutott, mint a második világháborúban Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák felrobbanása után.

A csernobili atomerőmű közvetlen közelében dolgozó tűzoltókat, és a személyzet több tagját is halálos mértékű sugárzás érte. A legtöbben egy órán belül megbetegedtek, majd heteken belül meghaltak. Az akkori hírek szerint a katasztrófa utáni első napokban olyan magas volt a radioaktivitás, hogy az elhárítási munkálatokban részt vevő egyik dolgozónak barnáról kékre változott a szeme színe.

A csernobili atomerőmű néhány héttel a katasztrófa után, 1986 májusában. (Fotó: Igor Kostin/Laski Diffusion/Getty Images)

A nagy dózisú sugármérgezés hatására az emberi DNS is megváltozik, a szervezet pedig nem lesz képes új vérsejteket termelni. Az érintettek égető fájdalmat, és olyan nagyfokú szenvedést élnek át, amelyen az érzéstelenítő sem képes segíteni. Az immunrendszer összeomlik, a bőr elfeketedik, majd végül teljesen elhal.

A sugárzást ért embereknek még a holttestük is annyira radioaktív volt, hogy ólomkoporsókba kellett eltemetni őket. A katasztrófa túlélőinek a sugárzás okozta daganatos megbetegedésekkel, és súlyos egészségügyi problémákkal kellett szembenézniük.

A veszélyes törmelékek eltávolítását kezdetben távolból irányított járművekkel próbálták megoldani. A sugárzás olyan erős volt, hogy a járművek belsejében lévő elektronikát is tönkretette, így az egyetlen megoldás a radioaktív anyagok kézi eltávolítása volt.

A katasztrófa eltitkolásának súlyos következményei

A baleset körüli titkolózás és a félretájékoztatás tovább súlyosbította a történteket. A sugárzás mértékét még Viktor Brjuhanov, a csernobili atomerőmű akkori igazgatója is megpróbálta elhallgatni.

A katasztrófáról megküldött első hivatalosan jelentésében Viktor Brjuhanov azt állította, hogy Pripjaty városában és a környező területeken is minden rendben, a sugárzás szintje ellenőrzés alatt áll. Az akkori szovjet vezetést már a baleset napján értesítették, ám a vészhelyzetet továbbra sem hirdették ki.

Viktor Brjuhanov, a csernobili atomerőmű volt igazgatója, Anatolij Gyatlov mérnök és Nyikolaj Fomin, az erőmű főmérnöke 1987-ben a vádlottak padján a csernobili atomerőműben történt balesetért felelős személyek perének első napján (Fotó: MTI/Reuter)

Elsőként Svédországban azonosították a délkelet felől érkező radioaktivitás emelkedését. Az extrém mértékű sugárzást már április 26-án észlelték, majd azonnali felvilágosítást kértek. A Szovjetunió két nappal később kénytelen volt nyilvánosságra hozni a hírt, amely a probléma valós bemutatása helyett a lakosság megnyugtatására irányult. A beszámolókban továbbra is azt állították, hogy a sugárzás szintje nem közelíti meg az egészségre veszélyes mértéket.

Magyarországon szintén csak május elseje után hangzottak el az első érdemi információk a katasztrófáról. Valós tájékoztatás helyett még az ünnepi felvonulásokat is megtartották.

A kommunista vezetők tisztában voltak a levegőben lévő sugárzás kockázatával, miközben a lakosság – a veszélyeket nem sejtve – tömegesen a szabadtéri rendezvényeken majálisozott.

Európában számos helyen vészhelyzetet hirdettek, Romániában pedig jódtablettákat osztottak. Magyarországon, a Kádár János vezette rendszertől a zöldségek alapos megmosásán kívül nem érkezett más instrukció.

Ünneplő tömeg 1986-ban a május 1-i felvonuláson a csernobili katasztrófa utáni napokban Budapesten, az Ötvenhatosok terén – akkori nevén Felvonulási terén. (Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán)

A csernobili katasztrófa után az osztrák hatóságok még a magyar élelmiszerek importját is megtiltották. Németország déli részén, Bajorországban, és az osztrák határon fekvő Mittenwald erdőségében még 2022-ben is találtak olyan vadgombákat, amelyek radioaktív anyaggal voltak beszennyezve.

A cézium-137 felhalmozódhat a csontszövetben, ami hosszú távon csontrákhoz vezethet.

A sugárfertőzött területekről az evakuálás is csak 36 órás késéssel kezdődött el, amely még több megbetegedést idézett elő. A hatóságok ekkor sem adtak megfelelő tájékoztatást, az embereket pedig arra kérték, hogy ne vigyenek magukkal túl sok holmit, hiszen a kitelepítés csak ideiglenes.

A csernobili erőmű 30 kilométeres körzetében a teljes lakosságot evakuálták, köztük Pripjaty lakóit is. 1986 és 1990 között 90 ezer, 1990 és 2000 között további 72 ezer főt – más adatok szerint összesen 330 ezer embert – költöztettek ki, számukra 50 kilométerre északra Szlavutics néven hoztak létre új települést. A tiltott övezetben, amely lakhatásra még mindig alkalmatlan, mintegy százan élnek, javarészt idős emberek, akik a veszély ellenére mégis visszaköltöztek otthonaikba.

A 2020. január 29-én közreadott kép egy turistáról Kopacsi falu elhagyatott óvodájában, az ukrajnai csernobili tilalmi zónában január 23-án (Fotó: MTI/EPA/Szerhij Dolzsenko)

Lakótelep 2011-ben az 1986. április 27-én kiürített Pripjatyban (Fotó: MTI/Kallos Bea)

A szovjet vezetés nem csak a katasztrófa súlyosságát próbálta elhallgatni, az atomerőmű tervezési hibáit és hiányosságait 1986. július 3-án államtitokká nyilvánították. A kommunista vezetők hivatalosan csak 1991 februárjában ismerték el, hogy a katasztrófa bekövetkeztében szerepe volt az RBMK típusú atomreaktor technikai elégtelenségének.

A csernobili katasztrófa a politikára is hatással volt. Mihail Gorbacsov, az egykori Szovjetunió egyetlen elnöke egy 2006-os interjúban úgy fogalmazott, hogy „talán Csernobil volt a Szovjetunió öt évvel később bekövetkező összeomlásának igazi kiváltó oka.”  A volt szovjet főtitkár cáfolta, hogy szándékosan tartották vissza a balesetről szóló híreket. Visszaemlékezése szerint a szovjet vezetésnek 36 óra elteltével sem tudták tisztázni a történteket, a katasztrófa súlyosságát pedig nem mérték fel időben.

Magyarország viszonylag keveset kapott a sugárzásból

A csernobili erőmű robbanása után nagy mennyiségű radioaktív anyag került a levegőbe, a sugárfelhő pedig Európa nagy részét beborította. Ukrajna, Belarusz, és Oroszország mellett a baleset legalább kéttucatnyi európai országot érintett. A katasztrófa mintegy 45 ezer négyzetkilométernyi földet fertőződött meg cézium-137 izotóppal.

A sugárszennyezettséget méri egy férfi a figyelmeztető tábla mellett a Zlinka környéki erdőségnél 1990-ben. Négy évvel a csernobili atomkatasztrófa után még mindig az egészségre káros a sugárzás erőssége. (Fotó: MTI/TASZSZ)

A radioaktív felhőt teljes mértékben az akkori ciklonok és légáramlatok irányították. A baleset utáni napokban a legnagyobb dózist az északi és a skandináv országok kapták.

A sugárszennyezés főként Svédországot, Finnországot, Ausztriát, és Norvégiát érintette. Magyarországot összesen két hullámban, és enyhébb mértékben érte a radioaktivitás.

Elsőként április 30-án az északnyugati részeken csapódtak le azok a sugárzó anyagok, amelyek Csernobiltól indulva Skandinávián, Lengyelországon és Csehszlovákián át érkeztek. A Győr-Moson-Sopront és Vas vármegyét ért szennyeződést egy szombathelyi mérőállomás is kimutatta, ahol kiugró sugárzási adatokat dokumentáltak. A radioaktív részecskék Magyarország belső területein már május 1-jén is jelen voltak.

A második nagyobb sugárzás május 7-én érkezett délről, Románián és az akkori Jugoszlávián keresztül, majd a másnapi esők a talajba mosták a szennyeződést. A Magyarországot ért terhelés a volt Szovjetunión kívüli Európában enyhe-közepesnek minősült, és messze alatta maradt az Alpokban és Dél-Németországban mért értékeknek.

Az alábbi videón jól látható, hogyan érte el Magyarországot a Csernobil irányából érkező sugárfelhő:

Megugrott a daganatos megbetegedések száma

A csernobili katasztrófa áldozatainak számát továbbra sem tudják pontosan megbecsülni. Az ENSZ 2005. szeptemberi jelentése szerint a robbanás okozta sugárzás közvetlenül 56 halálos áldozatot követelt, és mintegy négyezren halhattak meg az ehhez kapcsolódó betegségekben.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai alapján a nukleáris baleset által érintett Oroszországban, Belaruszban és Ukrajnában több mint ötezer olyan személyt jegyeztek fel, akik a nukleáris baleset idején 18 évesnél fiatalabbak voltak, és a katasztrófa után pajzsmirigyrákban betegedtek meg. A nemzetközi szakértők egyöntetűen rámutatnak arra, hogy az 1986-ban történt csernobili atombaleset előtt gyerekeknél szinte egyáltalán nem fordult elő az említett országokban pajzsmirigyrák, így a megbetegedések magas száma egyértelműen a nukleáris baleset következménye.

A csernobili sugárzás miatt a másfél éves Katiát a minszki hematológiai központban ápolják. A leukémiában szenvedő kislány 1995 augusztusában halt meg. (Fotó: Anatoli Kliashchuk/Getty Images)

Az ukrán egészségügy-minisztérium adatai szerint legalább 2,4 millió ukrán közöttük 428 ezer gyermek szenved a katasztrófával kapcsolatos egészségkárosodásban. A sugárfertőzésnek kitett embereknél jóval nagyobb mértékben jelentek meg rákos megbetegedések, vetélések, koraszülések, és fejlődési rendellenességek.

A csernobili katasztrófa utáni időszakban Magyarországon is nagyobb mértékben jegyeztek fel rosszindulatú daganatos betegségeket és leukémiát a gyermekeknél.

Mayer Árpád, az Uzsoki Kórház korábbi főorvosa biztos volt abban, hogy a pajzsmirigyrák Csernobil óta terjedt el Magyarországon.

A tudósok között sokáig vitatott volt, hogy a sugárfertőzést DNS-károsító hatását örökölhetik-e a későbbiekben a gyermekek. Az amerikai Nemzeti Rákkutató Intézet (NCI) vezette nemzetközi kutatócsoport a Science című folyóiratban tette közzé az első eredményeit a témával kapcsolatban. Összesen 130 olyan gyermeken végeztek vizsgálatot, akik 1987 és 2002 között születettek, felmenőik pedig az atombaleset utáni eltakarítási munkálatokban dolgoztak. Megállapították, hogy a sugárzás okozta DNS-károsodást nem öröklik a jövőbeni gyermekek.

Csernobili mutáció és katasztrófaturizmus

A baleset a természetet is súlyosan érintette, tíz négyzetkilométernyi fenyőerdő halt ki, számos madárfaj, rágcsáló és rovar tűnt el. Az állatok azonban a vártnál sokkal jobban alkalmazkodtak a csernobili atomkatasztrófa sugárterheléséhez. Az elhagyott területen medvék, bölények, farkasok, hiúzok, vadlovak, különböző madárfajok, és legalább 800 kóbor eb is él. Egy kutatócsoport 302 sugárzásnak kitett kutyát vizsgált, majd a 2017 és 2019 között begyűjtött vérmintákból megállapították, hogy az állatok genetikája a sugárzás hatására megváltozott.

A tudósok szerint a radioaktivitás nem múlik el és továbbra is érezteti negatív hatásait. A régióban élő állatok például kevesebb utódot hoznak a világra és korábban pusztulnak el. Teljesen csak azok a fajok tűntek el, amelyek főleg a szántóföldekről vagy az emberek szemetéből válogatva táplálkoztak, például a gólyák, a verebek és a galambok.

Egy kóbor kutya áll a csernobili emlékműnél 2017. augusztus 18-án. (Fotó: Sean Gallup/Getty Images)

A csernobili atomreaktor közelében egy mutálódott, úgynevezett sugárevő gombafajt is azonosítottak. Az élőlény úgy alkalmazkodott a környezetéhez, hogy a nukleáris sugárzást energiaforrásként hasznosította. A New Scientist cikke szerint a felfedezést az űrutazásban, és a Mars-misszióiban is hasznosíthatják a jövőben.

A radioaktív szennyeződések természetes úton évezredek alatt bomlanak le. Egyes kutatások szerint a csernobili erőmű közvetlen környezete még legalább 20 ezer évig sugározhat.

A tiltott területet évtizedek óta a katonaság ellenőrzi. Az ukrajnai háború kitörése előtt a csernobili zóna az extrém turizmus egyik közkedvelt célpontja is lett. A Pripjatyban látható szellemvárosba sokáig szerveztek illegális látogatásokat. Az ellenőrzéseknél gyakran lebuktak azok a tolvajok, akik a zónából sugárzó fémeket és fát csempésznek ki. Az sem ritka, hogy a korábban ott lakók személyes tárgyait fosztogatják, amelyek később a feketepiacokon tűnnek fel.

A 2020. január 29-én közreadott kép turistákról egy romos vidámparkban az ukrajnai Csernobil közelében fekvő elhagyatott Pripjaty városában január 23-án. (Fotó: MTI/EPA/Szerhij Dolzsenko)

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök 2019 júliusában adott ki rendeletet, amelyben arra utasította az illetékes szerveket, hogy dolgozzanak ki stratégiát arra, miként lehet fellendíteni a csernobili zóna turisztikai forgalmát. Néhány hónap elteltével több útvonalat is létrehoztak, növelték az idegenvezetők számát, és kétnyelvű információs táblákat is kihelyeztek. 2019-ben a látogatók többsége, mintegy 80 százaléka külföldi volt. A legtöbben, 15 738-an Nagy-Britanniából érkeztek, de sok lengyel, német, amerikai és cseh turistát is fogadtak a csernobili területen.

Az ukrajnai háború tovább fokozta a veszélyeket

A katasztrófa után az erőmű épségben maradt három blokkját lezárták, majd a Szovjetunió hasonló típusú reaktorait is leállították. Az első és a második blokkot 1986 decemberében újraindították, a felrobbant negyedik fölé pedig vasbeton-szarkofágot építettek.

Kijev a nemzetközi nyomás hatására csak 1995-ben állapodott meg az Európai Unióval a csernobili erőmű végleges bezárásáról. Az utolsó blokkot 2000. december 15-én állították le. Az új védőburok építéséhez negyven ország járult hozzá, kétmilliárd euróba került, élettartamát pedig száz évre tervezték.

Új, az eddiginél biztonságosabb védőburkot szerelnek össze a csernobili atomerőműben 2015. február 25-én. (Fotó: MTI/EPA/Szerhij Dolzsenko)

A nukleáris veszélyeket az ukrajnai háború kitörése is tovább fokozta. 2022. február 24-én hajnalban az Ukrajnára támadó orosz csapatok a csernobili atomerőmű övezetébe is bevonultak. Az állomás személyzetét túszul ejtették, majd az oroszok ellenőrzése alatt továbbra is az erőműnél dolgoztak.

A nukleáris hulladéktározó hűtését szolgáló berendezések áramellátásának megszakadása akár egy újabb nukleáris balesetet is előidézhetett volna. A csapatok összesen öt hétig foglalták el a létesítményt, majd március 28-án kivonultak a területről. A helyzet súlyossága miatt a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) állandó megfigyelőket küldött a csernobili atomerőműhöz.

Megsérült a csernobili védőszarkofág

2025. február 14-én egy becsapódó harci drón okozott jelentős károkat a csernobili védőszarkofágban. Az építmény tetején keletkező tüzet eloltották, de a jelentések szerint a külső és a belső burkolat is megsérült. A történtekért az oroszok és az ukránok is egymást hibáztatták.

A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) közleménye szerint az általuk mért gamma-sugárzás továbbra is a normális tartományban maradt, de a helyzetet folyamatos figyelemmel kísérik. A szakemberek hőkamerás megfigyeléseket végeznek, szükség esetén pedig újabb beavatkozásokat hajtanak végre.

A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség, a NAÜ felvétele a csernobili atomerőmű 4-es reaktorát védő betonburok, úgynevezett szarkofág tetején ütött lyukról 2025. február 14-én, miután reggelre virradóan orosz drón csapódott az épületbe. (Fotó: MTI/EPA/NAÜ)

A szarkofágon történt becsapódás után Eric Schmieman is aggódó véleményt fogalmazott meg. A nyugalmazott amerikai építőmérnök 15 évig volt a csernobili védőpajzs megépítésének műszaki tanácsadója. Mint mondta, a szarkofág tervezésekor a szélsőséges időjárási körülményeket, a földrengéseket és a tornádókat is figyelembe vették, de a háborús cselekményekkel nem számoltak – írja a The New York Times.

A szerkezet acélhéján a tűzoltók is lyukakat ütöttek, hogy az építmény belsejébe vizet permetezhessenek. A nemzetközi szakértők szerint további probléma, hogy szarkofágot úgy tervezték, hogy a korrózió megelőzése érdekében száraz maradjon.

Az atomszakértők úgy látják, hogy a csernobili védőpajzs javítása évekig is eltarthat. Félőnek tartják, hogy az acélhéj állapota a víz okozta korrodálódás miatt tovább romolhat.

A szerkezeten le kellene zárniuk a lyukat, amely „kiterjedt javítási erőfeszítéseket” igényelne, miközben az oltásnál használt víz okozta páratartalom csökkentése is szükséges lenne. Artem Siryi, a szerkezet egyik biztonsági vezetője szerint „a létesítmény teljes helyreállítása gyakorlatilag lehetetlen”. A belső zárt részen magas szintű sugárzásnak lennének kitéve a dolgozók, de a szerkezet mozgatása és rögzítése is kihívást jelentene. Jelenleg abban bíznak, hogy a kisméretű drónok felmérhetik a szarkofág belsejében keletkezett károkat, majd a javítási munkálatokban is segíthetnek.

A csernobili robbanás az atomenergetika történetének egyik legsúlyosabb balesete volt, mely rádöbbentette az emberiséget, hogy a nukleáris energia még békés célú felhasználás esetén is beláthatatlan veszélyek forrása lehet, ha gondatlanul kezelik.

Kiemelt kép: Védõlétesítmény építése az atomerõmû 1986. április 26-án megsérült 4-es blokkja körül – Fotó: MTI/PI-TASZSZ