
1944. utolsó napjaiban kezdetét vette a szovjetek által megszállt ország magyar és német nemzetiségű civiljeinek Szovjetunióba történő elhurcolása. Az úgynevezett málenkij robot (jelentése: kis munka) jelentős számban sújtotta a magyarországi németeket, a svábokat, akiket kollektív bűnösként kezeltek a náci Németországhoz kötődő vélt vagy valós lojalitásuk miatt. Férfiakat és nőket vegyesen, leggyakrabban 16 és 50 éves kor között – legtöbbször mindenféle indoklás nélkül – vittek el a Vörös Hadsereg katonái, hogy igénybe vegyék munkaerejüket. Az elhurcoltak körülbelül negyede volt német nemzetiségű vagy németnek „minősített”. A deportáltak többségétől nem kérdeztek semmit, csak vitték őket, hogy a parancsnokok által előre meghatározott létszám teljesüljön.
Az elhurcoltak zöme Gupvi-táborokba került, közülük sokakat Donyeck és más iparvidékek szénbányáiban fogtak kényszermunkára, ahol embertelen körülmények között dolgoztatták őket. Az éhezés, a betegségek és a kegyetlen bánásmód következtében a foglyok jelentős része életét vesztette. Azok, akik visszatértek, gyakran fizikai és lelki traumákkal küzdöttek, amelyekről a rendszerváltozásig legfeljebb szűk családi körben beszélhettek.
A tragikus történelmi eseményre való emlékezés gyanánt két történelemtanár, Kosztra Gábor és Jolánkai Máté 2015-ben szervezte meg az első málenkij robot emléktúrát, amelyet idén már 10. alkalommal rendeztek meg január elején. Az útvonal egészét vagy egy-egy szakaszát teljesítve összesen több százan vettek részt rajta.

Kosztra Gábor elmondta, hogy az emléktúrával kettős céljuk van: egyrészt ismereteket szeretnének átadni a fiatalabb generációk számára, másrészt az érintett családok leszármazottjainak e fizikai próbatétellel kívánnak segítséget nyújtani a transzgenerációs traumák feldolgozásában.
„Foglalkoznunk kell az elődök traumáival, beszélnünk kell róluk, mert csak így tehetjük rendbe azokat. Az emléktúra teljesítésével is közelebb kerülhetnek ahhoz, hogy az évtizedeken át elhallgatott emlékeket sikerüljön feloldani” – nyilatkozta Kosztra Gábor főszervező.
A háromnapos emléktúra résztvevői Zebegényből indulva egy 134 kilométeres útvonalat tettek meg Kál-Kápolna vasútállomásig, miközben a Dunakanyar egykori sváb településein – többek között Nagymaroson, Kismaroson, Vanyarcon és Halmajugrán – is áthaladtak.
Dergán Ádám, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) hivatalának általános főigazgató-helyettese is teljesítette a háromnapos emléktúrát. Kismaroson a település polgármesterével, Neubauer Rudolffal együtt koszorúzva emlékeztek a nyolcvan évvel ezelőtti eseményekre.
Dergán Ádám kiemelte, hogy Európában és Magyarországon is egyre jelentősebb szerepet töltenek be a világháborúkhoz kötődő tematikus emléktúrák. A málenkij robot emléktúrán azonban a civilek, polgárok megpróbáltatásai kerülnek a középpontba, azoké, akiket ártatlanul hurcoltak el az otthonukból, szakítottak el a családjuktól.
„Ez nem egy olyan túra, amely során a fizikai megterhelésen van a hangsúly, sokkal inkább a befelé forduláson. Öröm volt látni, hogy évről évre egyre több fiatal érdeklődik a málenkij robot emléktúra iránt. Ez a történelmi ismeretek befogadásának egy egészen más módja, amely sokkal átélhetőbbé teszi mindazt, ami a tankönyvekben olvasható” − mondta Dergán Ádám, aki szerint az emléktúra megmutatta, hogy e tragikus eseményre való emlékezés ma is képes összekötni az embereket.
„Megható volt látni, hogy a túra útvonalán fekvő településeken az idősebbek, akik fizikai korlátaik miatt már nem tudtak csatlakozni, de mégis szerettek volna résztvevővé válni, a nagy hideg ellenére órákon át kávéval és süteménnyel várták a túrázókat. Lélekmelengető érzés volt ezt megtapasztalni” – emelte ki a NEB főigazgató-helyettese.

Az emléktúra Kál-Kápolna vasútállomáson fejeződött be, ott, ahol 1945 januárjában a hosszú menet után a Dunakanyarból elhurcolt férfiakat és nőket marhavagonokba terelték, és elszállították őket a Szovjetunió kényszermunkatáboraiba. Az elhurcolásban érintett tizenkét sváb település polgármestereinek és a német nemzetiségi önkormányzatainak koszorúzásával és megemlékezésével zárult az emléktúra.
Tóth Gábor néprajzkutató írása