A korabeli tudósítás szerint a „fényes szemű rózsás arczú, félig még gyereklány” először 16 éves korában, 1906-ban Davosban vett részt világversenyen, és rögtön bronzérmet szerzett, amit a következő évben a bécsi világbajnokságon is megismételt. 1908-ban pedig a sziléziai Troppauban (ma Opava, Csehország) megrendezett világbajnokságon megszerezte a magyar sporttörténelem első világbajnoki aranyérmét.
A Mult-kor.hu cikke szerint a Vasárnapi Újság tudósítója így lelkesedett a 18. életévét amúgy még be sem töltő lány teljesítményéért: „Ha világbajnokot emlegetnek, Toldi Miklósra gondolunk vagy Kinizsire, és ugyancsak
dörzsöljük a szemünket, amikor a világbajnok díszének keretében egy fényes szemű, rózsás arczú, félig még gyermekleány áll előttünk.”

A Budapesten, polgári családban született sportoló a következő három évben is a dobogó legfelső fokára jutott. Példátlan sikerében minden bizonnyal nagy szerepe volt a zenének is, Kronberger Lili ugyanis akkoriban ennek segítségével készült fel a versenyekre. Visszaemlékezése szerint: „A korcsolyázók akkoriban a gyakorlataikat nem zenére végezték. Zene kísérte őket ugyan, de az nagyon fárasztónak tűnt, hogy a zenéhez végig alkalmazkodjanak. Legtöbbször a valcernél kapcsolódtak be, de azután, az úgynevezett sportugrásoknál, már zenén kívül végezték gyakorlatukat. Én akkoriban már gramofonra gyakoroltam, s az első akkordtól az utolsóig elképzeléseimet a zenéhez alkalmaztam.”
Utolsó versenyén, az 1911-ben Bécsben rendezett világbajnokságon
az ugyancsak szenvedélyesen korcsolyázó Kodály Zoltán javaslatára gyakorlatát zenére mutatta be.
Ma zene nélkül elképzelhetetlen lenne a sportág, de akkor ez még újdonságnak számított.
A jég avatatlan királynője még abban az évben felhagyott a versenyzéssel, miután férjhez ment Szent-Györgyi Imre törvényszéki bíróhoz, a Budapesti Korcsolyázó Egylet és a Magyar Korcsolya Szövetség elnökéhez.
Kronberger Lili nyolcvannégy éves korában, 1974–ben hunyt el, a Farkasréti temetőben nyugszik.
1983-ban a Zsidó Sporthírességek Csarnokának (Jewish Sport Hall of Fame),
1997-ben a valaha élt legjobb műkorcsolyázók tagjai közé választották.
A kiemelt kép illusztráció: Budapest, 1951. február 18.Botond Györgyi kûrjének egyik ugrása közben a mûkorcsolya országos bajnokságon a Városligeti Mûjégpályán – háttérben a Szépmûvészeti Múzeum épületének részlete. 1941 és 1944 között minden évben Botond Györgyi volt a nõi egyéni bajnok a sportágban.MTI Fotó: Farkas Tamás