A koponyát még 1929-ben fedezte fel egy osztrák régész, akit Josef Keilnek hívnak. Egy vízzel teli szarkofágból mentette ki az „oktogonból”, ami egy hatalmas építmény Efezus főutcáján. A csontváz többi részét egy 1982-es ásatáskor találták meg a sírkamra előszobájának egyik fülkéjében.
Az oktogon és az egyiptomi Alexandriai Pharosz közötti építészeti hasonlóságok vezettek ahhoz a tudományos feltételezéshez, hogy a koponya IV. Arszinoé és XII. Ptolemaiosz Auletosz legkisebb lányának, vagyis VII. Kleopátrának a nővérének (féltestvérének) a maradványa.
Ezt az elméletet történelmi feljegyzésekkel is alátámasztották, mivel IV. Arszinoét az efezusi Artemisz-templomba száműzték, ahol i. e. 41-ben Kleopátra parancsára kivégezték. Ennek fényében, a helyszín is ideálisnak bizonyult a feltételezéshez.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Az elmélet bebizonyításához antropológusokból álló multidiszciplináris kutatócsoport állt össze, melynek vezetője Gerghard Weber lett, aki a Bécsi Egyetem oktatója. A kutatáshoz az evolúciós antropológia legfejlettebb módszereit alkalmazták, vagyis mikro-CT-vizsgálatot, radiokarbonos kormeghatározást és a koponya genetikai elemzését végezték el.
A kutatás meglepő végeredményt hozott, ugyanis a feltételezésekkel ellentétben, a koponya nem Kleopátra testvéréhez, hanem egy 11 és 14 év közötti fiúhoz tartozott. A gyermeknek fejlődési rendellenessége volt. Maradványain összenőtt koponyavarratokat és jelentős állkapocs deformitást találtak. Ezeknek az oka súlyos D-vitaminhiány vagy a Treacher Collins-szindróma lehet. Ez egy olyan ritka genetikai betegség, ami elsősorban a fejnek deformációjával jár.
Forrás: Heritage Daily
A kiemelt kép illusztráció. (Fotó: Getty Image)