Bizony: 1914. december 23-án

német katonák feltartott kézzel, barátságos mozdulatokkal léptek ki árkaikból.

Az angol katonákat a teljes csend, az ágyúk némasága lepte meg, majd csodálkozva látták a német árokból kiszűrődő fényt, ami a felállított és kivilágított karácsonyfákról áradt. A fények és az éneklés a másik üdvözlésére késztette a feleket: ha nem is mentek ki egymáshoz,
akkor is a másik nyelvén beszéltek, üdvözölték egymást, illetve zenéltek egymásnak, vagy éppen ugyanazt a dalt énekelte mindkét fél. Végül sor került a senki földjén való közvetlen találkozásra és egymás megajándékozására is: pipák, cigaretta cserélt gazdát. A beszámolók szerint a férfiak, akik addig a pillanatig esküdt ellenségek voltak, most kiálltak a szabadba és barátkoztak,

mintha megrészegültek volna a karácsonyi hangulattól.

Pihenő magyar katonák és tisztek pózolnak a fotósnak az első világháború idején. A felvétel készítésének pontos dátuma és helyszíne ismeretlen (Fotó: MTI/Bóra Gyula)

A rövid békés időszak alatt az alacsony rangú brit tisztek azt a parancsot adták a katonáiknak, hogy ameddig az ellenség nem lő rájuk addig ők se tegyék. Később ebből született meg a híres Élni és Élve Hagyni (Live and Let Live) rendszer ahol a csendesebb frontvonal területein megállapodtak az ellenfelek a rövid szünetekben, ameddig eltemették az elhunyt bajtársaikat.

Az egyedi és csodás pillanatról készült Joyeux Noël 2005-ös Fegyverszünet karácsonyra című filmje.