Libberton’s Wynd a híd falai és a könyvtár épülete között található, és egy rejtett ajtón keresztül lehet hozzáférni. Az útvonalat, amelyet a könyvtári dolgozók egyszerűen csak az Üresség névre kereszteltek, nem nyitották meg a nagyközönség számára, de a BBC Scotland News bepillantást nyerhetett oda.
A könyvtár munkatársai az 1990-es években fedezték fel a helyet, amikor egy fal mögötti kis nyílást bontottak ki, amely egy iratszekrény mögött rejtőzött.
A szűk nyíláson átkúszva boltíves folyosóra bukkantak, amely kamrákba és helyiségekbe vezetett. Ezeket valószínűleg raktárként használták a híd építésénél.
Bill Jackson, a könyvtár korábbi igazgatója, elmondta, hogy korhadt bútorokat, régi könyvelési naplókat, cipőket és egy palából készült piszoárt találtak, amelyek mind több mint százévesek voltak, de bevizesedtek és megrongálódtak.
„A zseblámpám alig világított meg bármit is, nagyon sötét volt, és kicsit ijesztő, ezért hamar ki akartam jönni onnan ”– emlékezett vissza Jackson. „De lenyűgöző volt ”– mondta a férfi.
Kapcsolódó tartalom
Azóta a helyszínt világítással és egy új ajtóval látták el, amely a Cowgate felől nyílik. A könyvtár szobái olyan épületek alapjaira épültek, amelyeket Libberton’s Wynd területén bontottak le, hogy helyet adjanak a hídnak. Ezek az alapok még ma is láthatók az Ürességben.
Robbie Mitchell, a könyvtár referens asszisztense elmondta, hogy a folyosón végigsétálva látható a könyvtár alsó szintjeinek téglafala, valamint a híd kőműves munkája. „Bár nem olyan megőrzött utca, mint Mary Stair’s Close, mégis betekintést nyújt az évszázadokkal ezelőtti Edinburgh életébe” – mondta a férfi.
A híd boltíveiben több szinten is kamrákat alakítottak ki, amelyeket a híd tetején található boltok raktáraiként használtak. Libberton’s Wynd összekötötte a Cowgate-et Edinburgh akasztófájával, amely a Royal Mile egyik szakaszán, a Lawnmarketnél állt, mielőtt a híd építése miatt lebontották volna.
Libberton’s Wynd a késő 15. században jelent meg először az írásos feljegyzésekben, és 1835-re eltűnt. A hely egykor Edinburgh egyik legismertebb kocsmájának, a The Mermaidnek adott otthont, amely később Johnnie Dowie’s Tavernként vált híressé. Ez a kocsma az óváros közösségi életének fontos része volt, ahol különböző társadalmi osztályok tagjai találkoztak. Az Edinburgh Ale nevű italt szolgálták fel, amelyet Archibald Younger főzött, és amelyről azt mondták, hogy „olyan sűrű, hogy szinte összeragasztotta az ivók ajkait”.
A kocsma legkisebb ablaktalan helyisége egy szabálytalan alakú szoba volt, amelyet egyszerűen Koporsónak neveztek, és amely állítólag Robert Burns kedvenc helye volt. A fő helyiség 14 embert tudott befogadni, míg a kisebb szobákban csak hatan fértek el.
A helyi történész, Jamie Corstorphine szerint Libberton’s Wynd neve valószínűleg Henry Libbertonra utal, aki a 16. század elején jelentős ingatlannal rendelkezett itt. Az utca tele volt élettel: kereskedők, borbélyok, cipészek, fűszeresek és más iparosok lakták.
A helyszínen tett látogatását Corstorphine az egyik legizgalmasabb élményének nevezte. „Ez az elfeledett utca nemcsak Edinburgh történelmét idézi meg, hanem megmutatja, hogyan élt az óváros lakossága évszázadokkal ezelőtt.”
A kiemelt kép illusztráció. (Fotó: MTI/Vasvári Tamás)