– 175 éve, 1849. május 21-én hajnali 3 órakor Nagysándor József I. hadteste átjut az ostromlott budai vár falain, és megkezdődnek sikeres ostrom utolsó órái. Vajon a tavaszi hadjárat megindításakor is Buda bevétele volt a végső célja a magyar hadvezetésnek?
– Alapvetően két célja is volt a tavaszi hadjáratnak: egyrészt az, hogy próbálják megsemmisíteni az ellenséges főerőt, vagy legalábbis súlyos vereséget mérni rá, s emellett visszafoglalják a fővárost. Objektumok tekintetében is két cél volt: egyrészt a császáriak által ostromolt komáromi erőd felmentése, másrészt Pest-Budával együtt a budai vár visszavétele, ám ez utóbbit nem egy direkt hadműveletként képzelték el.

– Milyen megfontolásokból?
– Úgy gondolták, hogy ha Komáromot sikerül felmenteni, ez önmagában rákényszeríti a császári-királyi fővezérséget arra, hogy az ekkorra még két várost alkotó Pestet és Budát, a „fővárosokat” kiürítse, s így azok, ha nem is kardcsapás nélkül, de viszonylag kis áldozattal a magyar sereg kezére kerülhetnek. Ez a verzió 1848. április 7-én, a tavaszi hadjárat első szakaszának végén, a gödöllői haditanácson szóba került: itt Kossuth Lajos, aki a végrehajtó hatalom fejeként volt jelen, szorgalmazta, hogy haladék nélkül menjenek neki a fővárosnak. A jelen levő tábornokok viszont erről lebeszélték.
– Mire hivatkoztak?
– Arra, hogy a Pest előtti védvonalban egyáltalán nem biztos, hogy le tudják győzni a túlerőben levő császári hadsereget, ráadásul ennek sikere esetén is át kell kelni a Dunán, majd ott vannak a budai várágyúk is. Gyümölcsözőbb volt megkerülni az ellenség szárnyait, s a hátát, illetve az utánpótlási vonalait veszélyeztetni, mint fejjel menni a falnak. Komárom észak felőli felmentése után viszont már változott a helyzet. Április 24-én, két nappal a tavaszi hadjáratot lezáró komáromi csata előtt volt egy haditanács, melyen két elképzelés vetekszik egymással. Az egyik Klapkáé, aki azt mondja, fejezzék be, amit elkezdtek: keljenek át a Duna jobb partjára, mentsék fel dél felől is az erődöt, rákényszerítve a császáriakat a főváros elhagyására. A másik Bayer Józsefnek, Görgei vezérkari főnökének az elképzelése: az átkelés helyett a Csallóközön keresztül vonuljanak Pozsony irányába, ezáltal éppúgy elérik a komáromi, császári ostromgyűrű és a főváros feladását is. Pozsonynál pedig a hajóhídon átkelve kerülhetnek a folyó jobb partjára.
– Milyen indokok miatt fordult Bécs helyett Buda felé a honvédsereg?
– Több indok is volt erre; az egyik, hogy a Komáromnál lévő erők létszámban jóval kisebbek voltak, mint azok az erő, amelyeket üldözniük kellett volna. A tavaszi hadjárattal ugyanis nemcsak azt érte el a magyar hadsereg, hogy a Vág, illetve a Rába vonaláig fölszabadította az országot, hanem azt is, hogy az egymástól néha több mint száz kilométerre levő császári erőket „összenyomta”. Május 1-jén a Bécs előterében felállt császári főerők részéről mintegy 50 ezer fő volt az ütközet létszáma – ezt persze csak mi tudjuk, a pontos adatot a magyarok akkor még nem ismerték. Görgeinek, ha minden erejét összeszedi – anélkül, hogy a főváros térségében állomásozó magyar erőket onnan elvonja – 25 ezres hadereje volt.

– Míg a Vörös Hadseregnek 1944–45-ben 102 napos, ádáz ostromba került, hogy a szovjet katonák Budapestet is kirabolhassák, 1849-ben honvédeink 17 nap alatt „hazatértek” Budára. Rövid vagy hosszú ez a május 4-étől induló ostrom?
– Nagyon rövid. Ha megnézzük az 1848–49-es ostromműveleteket, ez volt a legrövidebb valamennyi közül. Például az aradi erődöt – melyet azért Budánál sokkal jobban kiépítettek – 1848. október elejétől 1849. június 30-áig ostromolják a magyarok; a császáriak Lipótvárat 1848 december végén kezdik ostromolni, s február elején történik a megadás. A dévai sziklavárat 1849. április közepén veszik körül az erdélyi csapatok, és május 31-én adja meg magát az erődítmény, mert valahogy senkinek nem volt kedve oda fölmenni, hogy rohammal foglalják el a váracskát. Voltak sikertelen ostromok: császári résztől Komárom és Pétervárad, magyar részről Temesvár. Budára május 4-én érkeznek meg a honvédek, s hamarosan észlelik, hogy tábori tüzérséggel nem sokra mennek a várfalak ellen. Május 14–15-re elfoglalja a helyét az ostromtüzérség, 16-án kezdik lőni a várat, és 21-ére beveszik. Ennél rövidebb idő alatt ezt nehéz lett volna megoldani. Egyébként, ha Buda korábbi ostromait nézzük, 1686-ban is több hónapig tartott Buda bevétele, ott ráadásul az ostromló sereg komoly technikai fölényben volt azt ostromlottakkal szemben például kiképezettség tekintetében.

– Milyen a támadó és milyen a védősereg felszereltsége, mentalitása?
– Kezdjük a várparancsnokkal: Heinrich Hentzi a császári-királyi mérnökkar vezetője volt korábban. Tehát, ha valaki értett ahhoz, hogy egy erődítményt hogyan kell védhetővé tenni, ő ezek közé tartozott. 1849 januárjától kezdve, ahogy átvette a vár parancsnokságát, mindent meg is tett ennek érdekében. Beosztott parancsnoka Alois Allnoch ezredes volt, egy olasz gyalogezred parancsnoka. Hentzi és Allnoch is magyarországi születésű: Hentzi apja sváci illetőségű volt, de ő maga Debrecenben született, Allnoch egy tolnai sváb volt. A császári sereg négy zászlóaljból állt, két horvát határőr zászlóaljból – ők egyébként elég kemény legények voltak –, egy galíciai ukrán–lengyel a Vilmos gyalogezredből, illetve egy lombardiai olasz zászlóalj – ők kevésbé voltak megbízhatók osztrák szempontból. Például a közülük 1848 októberében dezertáló és a magyarok oldalára álló katonákból alakult meg az úgynevezett Frangepán-csapat, az első külföldi légió magyar oldalon. Némi lovassággal is rendelkeztek.
– És hatalmas tűzerővel…
– Tüzérség tekintetében valóban jól el voltak látva: közel 100 löveget sikerült elhelyezni a várfalakon. Az ötezres védősereg tehát kifejezetten erős és jól ellátott volt. A jóval nagyobb kiterjedésű temesvári erődöt például 8 ezren védték.
– Hogy áll össze a magyar ostromsereg?
– Magyar oldalon is, a saját viszonyainkhoz képest, első vonalbeli hadsereg volt: ők csinálták végig a tavaszi hadjáratot. Nagysándor (korábban Klapka) I. hadteste a felső-tiszai harcokban edződött, a Knezić Károly vezette 3. hadtest korábban a szerb felkelőkkel, majd a császári-királyi erőkkel harcolt folyamatosan. Aulich 2. hadteste még a Muraközben kezdte, majd szintén végigküzdötte a korábbi időszakot, és mindenhol megállta a helyét, s végül Görgei által korábban vezetett 7. hadtestből is ott volt Kmety György hadosztálya harcedzett zászlóaljakkal. A lovasság inkább amiatt állt készenlétben, ha Jellasics, aki nem húzódott a határszélre, „akarna valamit.” A műszaki csapatok és a honvéd tüzérség is kitűnő állapotban voltak, főleg Görgei kiváló tüzérparancsnokának, Psotta Mórnak köszönhetően. Ez a tüzérség ugyanis az ostromágyúk munkába állása után öt nap alatt már mászható rést lőtt a falakon.

– Kik a főbb „vezéregyéniségek”, s ki, miben jártas a leginkább közülük?
– A fővezér, Görgei nyerte meg a tavaszi hadjáratot. Aulichnak szolgálati évből több volt, mint Görgeinek és Klapkának életévből, Nagysándor József tökéletesen alkalmas volt arra, hogy megrohanja a falakat, Knezić szintén jó hadosztályparancsnoki képességekkel rendelkezett. Érdekesség, hogy az ostromlottak parancsnokai magyarországi születésűek, míg Aulich egy pozsonyi német fogadós fia, Knezić horvát, aki azért nem vesz személyesen részt a döntő támadásban, mert az öccse a várőrségben szolgál. Ezért vezeti az ostromot Leiningen-Westerburg Károly gróf, aki „birodalmi német”, hesseni születésű. A császári lovasság bukovinai dragonyosokból áll. Tehát kis túlzással az egész, későbbi Monarchia népessége ott van a honvéd táborban, míg a védők jó része – nem osztrák.
Kapcsolódó tartalom
– Létszámában sem volt elhanyagolható ez a sereg…
– A honvéd vezérkar úgy gondolta, hogy ha 30–35 ezer emberrel megjelennek, a várőrség megretten, s föl fogják adni Budát. Mint tudjuk, nem ez következett be, szabályos ostromot kellett végrehajtani.
– Budát ostromolják ugyan a honvédek, de Pest ég: Hentziék valóságos terrorcsoportként viselkednek, Pestet bombákkal gyújtják fel. Kizárólag Hentzinek valamiféle pusztító hajlama áll e mögött, vagy van bármi más oka is a pesti klasszicista épületek, így a Redoute szétbombázásának?
– Ez a rombolás bevett eszköze volt a császári-királyi hadseregnek. Amikor Windisch-Grätz herceg leveri a prágai forradalmat 1848 júniusában, ott is elég rendesen megszórja bombákkal a várost, de még Bécset is bombázzák 1848 októberében, pedig az a saját fővárosuk. Ugyanezt csinálták Krakkóban vagy Lembergben is 1848 áprilisában illetve novemberében. Magyarországon sem ez volt az egyetlen eset, így amikor Arad ostroma megkezdődik, a várparancsnok elkezdi lőni a polgárvárost. Komárom ostromakor a császáriak szintén a várost is lövik, tehát amit a tűzvész nem vitt el 1848 szeptemberében, azt a császári tüzérség elpucolta: Komárom majdnem egészének ki kellett települnie a Cigánymezőre, a város határába, legalábbis akiket nem tudtak befogadni az erődbe. Budánál pedig a Hentzinek adott utasításban is szerepelt, hogy lője a várost is.

– Próbálkoztak a vízmű elfoglalásával?
– Május 4-én a Kmety hadosztálya megpróbálja a rohammal elfoglalni, de egyszerre lövik őket a védmű cölöpsáncából és a várfalakról, s kiderül: nincs ember, aki ezen keresztüljuthat.
– Ha már az értelmetlennek tűnő barbarizmusnál tartunk: Alois Allnoch az ostrom végóráiban megpróbálja felrobbantani a Lánchidat, ám ehelyett őt roncsolja szét a robbanás. Miért ennyire fontos számukra a híd megsemmisítése?
– Nemcsak merő barbárság állt a szándék mögött, hanem ugyanaz a számítás, ami a németeké is volt a világháborúban: nyilván egyszerűbb átmenni hídon a Dunán, mint egy folyóátkelés végrehajtása. Szerencsére a lánckamrákat addigra elárasztja Adam Clark, az építőmérnök. A robbanás így nem lefelé hatott, hanem fölfelé, s csak az útpadkában, illetve a láncok egyikében keletkezett kár.

– Szintén 175 éve, ezen a napon esdeklik – állítólag kézcsókkal járulva az orosz cár elé – Ferenc József császár Varsóban Miklós cárnak a katonai segítségért. Elmondható-e, hogy a számunkra rendkívül előnytelen „varsói szerződések” közül ez az első is megpecsételte a magyar függetlenség sorsát?
– Az már egy hónappal korábban megpecsételődött, ugyanis a hivatalos osztrák segítségkérést már április 21-én elküldik – így egyébként a függetlenség kimondásának sem volt köze az orosz intervencióhoz, mely egyébként is jött volna. Ami a kézcsókot illeti: az nem történt meg. Néhány évvel ezelőtt derítettem ki, hogy ez egy 20. században keletkezett legenda, amely véletlenül került bele a történeti legendáriumba.
– Mi volt a „hiba”?
– Angyal Dávid történész Ferenc Józsefről írt életrajzában szerepel ez a kézcsók először; oda azért került be, mert a szerző félreértett egy hivatkozást, s ezután már nem volt megállás. Az viszont valóban megállja a helyét, hogy Magyarország sorsa eldől május 21-én.
– A császár Canossa-járása még így is nem mindennapi történet.
– Ha ténylegesen nem is történt meg a letérdelés, de virtuálisan, azáltal, hogy egy nagyhatalom kénytelen volt egy másik nagyhatalomtól fegyveres segítséget koldulni, amire egyébként sem korábban, sem ezután nem volt példa egy „belső lázadásnak” mondott mozgalom esetében, ez önmagában elég komoly elismerése volt a honvédség teljesítményének. Ez pedig még inkább megalapozza, hogy büszkeséggel tekinthetünk Buda bevételére.

– Volt-e terv a császáriak részéről Buda fölmentésére?
– Fontolgatták Buda felmentését, ám annak tudatában, hogy nemsokára jönnek az oroszok, inkább várakozás mellett döntöttek, bízva, hogy Hentzi elhúzza a várvédelmet az orosz intervencióig. Igencsak megdöbbentek tehát, hogy Buda ennyire gyorsan elesett. Ekkora személyi veszteségük utoljára Ozoránál volt 1848. október 7-én, holott azok csak ilyen lótifuti horvát népfelkelők és harmadik vonalbeli határőrök voltak, ám Budánál első vonalbeli csapatok vesztek el, így ez komoly presztízsveszteség is volt a számukra.

– Mi következik a május 21-i győzelem után, hogy ünnepel a főváros?
– Nagy „buli” volt. Mind Pest, mind Buda bálokat szervezett, s a Nemzeti Múzeumban is volt egy nagy fogadás. Görgei már május 21-én kitünteti a vár bevételében részt vevő egyik katonát, Püspöky Gráciánt, aki elsőként tűzte ki az elfoglalt várban a honvédek zászlaját, a 47. zászlóaljét. Kiderült egyébként, hogy iskolatársak voltak a tullni utászkari iskolában, csak Püspöky nem fejezte be a tanulmányait. Az országgyűlés külön határozatban örökítette meg a győzelem emlékét. Görgeit elő akarták léptetni altábornaggyá, de máig nem ismert okból ő ezt nem fogadta el. Az országban örömteli hangulat uralkodott el, nem tudtak róla, hogy rövidesen megjelenik az orosz haderő, s úgy gondolták, már csak néhány lépés Magyarország függetlenségének elismertetése.
– Meddig marad Pest-Buda a magyaroké?
– A főváros július 11–12-ig maradt magyar kézen. Két irányból szállták meg: az osztrákok Budára, míg az oroszok észak felől, Pestre vonulnak be, miután a honvédség kiürítette a fővárost. Haynau sietett, hogy az ő csapatai érkezzenek meg hamarabb Pestre is, de az oroszok megelőzték: pár órával előbb voltak bent Pesten.
– Mi lett a négyezer hadifogollyal?

– Az olaszokat fölszólították, hogy álljanak be a magyar oldalon harcoló olasz légióba, s voltak is közöttük, talán százas nagyságrendben, akik erre hajlandók voltak: kellemesebb dolog volt zsoldot kapni, mint hadifogolyként az Tisza vonalát szabályozni. A többiek egy részét a folyószabályozáshoz irányították, másokat a Tiszántúlon igyekeztek széttelepíteni, ám a helyi nemzetőrségeknek komoly gondot okozott ennyi ember őrzése. Tisztjeik például szabadon járkálhattak Debrecenben, talán még a kardjukat sem vették el. Július elején, amikor az oroszok közel voltak már, s el akarták őket szállítani, valamiféle hisztéria tört ki, és a szerencsétlenek közül sokakat agyonvertek.
– Egy kevéssé kerek évfordulóra is emlékeznünk: szintén ezen a napon, 108 éve hunyt el a pesti Lipótvárosban, 1916-ban Görgei Artúr. Mintha őt kevéssé emlegetnék Buda bevétele kapcsán. Elmondható, hogy ez a nap, 1849. május 21-e volt a szabadságharc és az ő karrierjének is a csúcspontja?
– Azt gondolom, hogy igen. Ez a tavaszi hadjárat betetőzése volt, s vegyük figyelembe: 1541 óta először és utoljára fordult elő, hogy egy magyar sereg saját erőből foglalta vissza az ország fővárosát a megszállóktól. Nem úgy, mint 1686-ban, amikor segédcsapat voltunk, vagy 1944–1945-ben, amikor mindkét oldalon a „balek” szerepét játszottuk. Amikor tehát 1992-ben az Antall-kormány úgy döntött, hogy ez legyen a Magyar Honvédelem Napja, ez egy vállalható és jó döntés volt.
– Érdekes ez a nap, hiszen a honvédelem és egy fontos dicsőségünk ünnepe, de vajmi keveset hallunk róla. Mi lehet ennek az oka? Korábban a szeptember 29-i ünnep, a pákozdi csatához kötődve, például iskolai szünnap volt.
– Az 1990-es évek elejétől megszűnt a régi mintájú tömeghadsereg, majd 2004-től a sorkatonaság. Amíg a sorkatonaság létezett, szeptember 29-én volt az eskütétel, ami tömegek élménye volt. Ma már erről nem beszélhetünk. A tisztek eskütétele augusztus 20-án történik, ráadásul ez az ünnep általában csak egy hétre van a hó végi Hősök napjától. Talán a most kezdődő hadsereg-fejlesztéssel ismét nőhet Magyar Honvédelem Napjának súlya.
Kiemelt kép: Than Mór: A budai vár visszavétele (1849. május 21.) Forrás: Wikipédia