Elrablása és meggyilkolása idején éppen nem volt miniszterelnök
Aldo Moro olasz kereszténydemokrata politikus
(Maglie, 1916. szeptember 23. – Róma, 1978. május 9.), ám az ellene elkövetett merénylet idején is befolyásos politikai szereplő volt, aki már kétszer töltötte be Olaszországban a kormányfői posztot.
A vérszomjas Vörös Brigádok és a passzív Róma
A Vörös Brigádok nevű olasz szélsőbaloldali terrorszervezet 1978. március 16-án rabolta el a Morót, akit 55 napig tartottak fogva, ez idő alatt a Vörös Brigádok titkos tárgyaláson halálra ítélték, majd életéért cserébe a hatóságoktól 16 fogságban lévő társuk szabadon bocsátását követelték. Aldo Moro holttestét Róma belvárosában, egy parkoló autó csomagtartójában találták meg 1978. május 9-én.
Olaszország, 1978. április 20. Aldo Moro egykori olasz miniszterelnök egy dátumot igazoló újsággal a kezében, az őt elrabló Vörös Brigádok szélsőbaloldali terrorcsoport jelvényét ábrázoló drapéria előtt. (Fotó: MTI/UPI)Az olasz kormány – bár a titkosszolgálat rendelkezett információkkal a politikus hollétéről –
a mai napig nem tisztázott okok miatt az ügyben teljes passzivitást tanúsított,
a család emiatt nem engedélyezte, hogy az állam képviseletében bárki részt vegyen a temetésen.
A politikus elleni merénylet megrázta Európát, amely a világháború óta eltelt, viszonylag békésebb időszakban hosszú ideje nem szembesült hasonló esetekkel.
Kapcsolódó tartalom
Marxtól Agcáig
A terrorszervezet és a Szovjetunió, valamint a szocialista országok titkosszolgálatai közötti kapcsolatok épp úgy a homályban maradtak, mint a II. János Pál pápa (Wadowice, 1920. május 18. – Róma, 2005. április 2.) elleni, 1981. május 13-án a vatikáni Szent Péter téren elkövetett merénylet Moszkvába és a bolgár titkosszolgálathoz is elvezető szálai.
1981 Pope John Paul II survives an assassination attempt.
Turkish right-wing extremist Mehmet Ali Ağca fired two shots at John Paul II on St. Peter’s Square. The Pope was seriously wounded but survived thanks to a 5-hour operation and went on to visit his attacker in prison pic.twitter.com/ZJhGL9VXjM
— Today In History (@TodayInStory) May 13, 2024
II. János Pál pápára, miközben a térre lépett, Mehmet Ali Agca török bérgyilkos nyitott tüzet. (Szintén Ali Agca volt az, aki 1979. február 1-jén meggyilkolta Abdi İpekci újságírót.)
A pápát két golyó találta el, II. János Pál súlyos vérveszteséget szenvedett.
Agcát azonnal elfogták, majd egy olasz bíróság életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. A pápa később megbocsátotta Agcának a merényletet.
Agca azt állította, hogy a kommunista bolgár kormány által fizetett Marxista Népi Front Palesztina Felszabadításáért (PFSZ) tagjaként két hónapos kiképzésben részesült Szíriában. A PFSZ ezt tagadta.
A Vaslady csak leporolta magát
Nem hiába hívták Vasladynek: valóságos vérfürdőt élt túl Margaret Thatcher (Grantham, 1925. október 13. – London, 2013. április 8.) a brightoni Grand Hotelben, ahol
egy bombamerénylet 1984 októberében 5 halottat és 34 sebesültet követelt.
Az IRA ír terrorszervezet robbanása idején Margaret Thatcher brit miniszterelnök is a Grand Hotelben tartózkodott.
Amikor a bomba felrobbant, több emeletnyi lyukat hasított a 120 éves épületbe, amelyben a miniszterelnök és kabinetje tartózkodott. Egyik parlamenti képviselője, Sir Anthony Berry meghalt a pusztító bombatámadásban. További hárman meghaltak, harmincan megsebesültek.
A miniszterelnök sértetlenül megúszta a támadást.
Kapcsolódó tartalom
Egyetlen lövéssel
Kevésbé volt szerencsés Olof Palme svéd politikus (Stockholm, 1927. január 30. – Stockholm, 1986. február 28.), aki kormányfőként áldozatul esett egy fegyveres merényletnek.
Palme, aki 1982. október 8-tól volt Svédország miniszterelnöke, egyetlen, ám
halálos lövést kapott, miközben feleségével, Lisbeth Palméval hazafelé sétált a moziból Stockholm központi, Sveavägen nevű utcáján.
Lisbeth Palme a merénylő által leadott egy második lövéstől könnyebben megsebesült. A házaspárnak nem voltak testőrei.
A szociáldemokrata politikus tevékenysége megosztotta a társadalmat. Határozottan támogatta Fidel Castro Kubáját és Salvador Allende chilei elnököt, ám elítélte a Varsói Szerződés 1968-as csehszlovákiai bevonulását, a Prágai tavasz leverését. 1972-ben, amikor az Amerikai Egyesült Államok a vietnami háborúban karácsonykor hatalmas bombatámadást indított Hanoi ellen, Palme ezt a nácik bűneihez hasonlította. A dél-afrikai kérdésben is éles ellentétbe került például Margaret Thatcher brit miniszterelnökkel és Ronald Reagan amerikai elnökkel. Különösen aktív támogató politikát folytatott a fejlődő országok irányába.
A tragédia megrázta a svéd közvéleményt, különösen, hogy az elkövetőt nem sikerült elfogni, illetve elítélni. 2020-ban a svéd hatóságok bejelentették, hogy megvan Palme gyilkosa. A gyilkossággal megalapozottan gyanúsítható személyként Stig Engströmöt nevezték meg, aki viszont 2000-ben öngyilkos lett. A nyomozást, ami majdnem százezer embert érintett, a svéd hatóságok lezárták.
A Dubcek-rejtély
Hasonlóképpen számos elvarratlan szál és kapcsolódik a prágai tavasz vezéralakja, Alexander Dubcek (Zayugróc, 1921. november 27. – Prága, 1992. november 7.) gyanús autóbalesetéhez.
A szlovák politikus, aki rövid ideig Csehszlovákia vezetője (1968–1969) és a prágai tavasz kulcsfigurája volt, történelmi esélyt jelentett volna a Trianonban létrehozott, majd a 2. világháború után újra visszaállított csehszlovák állam szétesése után 1993-ban megalakult szlovák állam számára.
Sokan egyértelműnek tartották ugyanis, hogy ha túlélte volna a sokak által merényletként emelgetett 1992-es prágai autóbalesetet,
minden kétséget kizárva ő lehetett volna Szlovákia első államelnöke.
Hazai népszerűsége mellett ugyanis széleskörű nemzetközi tekintélynek is örvendett.
A cseh és a szlovák állam unióját támogató Dubcek 1992. november 7-én halt meg, egy néhány héttel korábban történt autóbalesetben elszenvedett sérülései következtében. A baleset szeptember 1-jén történt. A politikus ügyében a cseh hatóságok folytatták le a nyomozást.
Mi volt az aktatáskában?
Mint arról korábban a Magyar Nemzet is beszámolt, az ügyet 1993 márciusában hirtelen lezárták azzal, hogy baleset történt, Ján Rezník gépkocsivezetőt egyévi szabadságvesztésre ítélték, s mellékbüntetésként két és fél évre eltiltották a vezetéstől. Jaroslav Volf, a szlovák szociáldemokraták (SDSS) elnöke 1999-ben bejelentette, hogy pártja perújrafelvételt kért és a nyomozás újbóli lefolytatását kezdeményezte.
Alexander Dubcek a bársonyos forradalom idején, Prágába való visszatérésekor 500 ezer ember előtt beszél csehszlovákiai előtt beszél. Dubcek 1989. november 24-én tért vissza Prágába 20 év száműzetés után (Fotó: Peter Turnley/Corbis/VCG/Getty Images)Az újabb eljárás azt állapította meg, hogy a haláleset az esős időben túl nagy sebességgel történő vezetés miatt, a csúszós úttest okán következett be. Dubcek fia, Pavol Dubcek azonban kijelentette: továbbra is szkeptikus maradt, hiszen szerinte még mindig sok dolog „nem világos” apja halálával kapcsolatban. A szlovák közvélemény jelentős része is osztja ezeket a kételyeket. Bár az utóbbi időben számos forrás „összeesküvés-elméletként” kezeli a Dubcek halálával kapcsolatos kételyeket, elgondolkodtató, hogy a gépkocsivezető,
Ján Rezník a kommunista titkosrendőrség ügynöke volt.
A balesetet köbvetően Dubcek és sofőrje 15–20 méterre feküdt a gépkocsi előtt, de csak a hátsó ablak volt betörve, s az ajtók is zárva voltak. A gépkocsivezető, aki csak könnyebb fejsérülést és állítólag agyrázkódást szenvedett, a helyszínre érkező rendőröknek személyesen adta át Dubcek irattáskáját– olvashattuk az eset kapcsán. Mint azt Ľubos Jurík: Egy évszázadnál hosszabb év – Alexander Dubcek élettörténete című műve is kiemeli, ahogy egy, a könyvről szóló hazai kritika is összefoglalja: „ugyanez a Ján Rezník volt az egyike azoknak az ügynököknek, akik 1990 elején elvitték az Állambiztonsági Hivatal iratait a trencséni Tiso-villából. Az is különös, hogy sehol sem találták meg Dubcek kényes dokumentumokat – például az Oroszországi Föderáció alkotmánybíróságára szóló meghívóját – tartalmazó aktatáskáját. Azazhogy az aktatáska megkerült, a nyomozótisztek vitték el, azonban sohasem került vissza Dubcekhez, illetve családjához. Bizonyára olyan dokumentumokat tartalmazott, melyek érdekelhették a titkosszolgálatokat, különösen a KGB-t.”
Kiemelt kép: Aldo Moro Vörös Brigádok általi elrablásának színhelye, a Via Fani nevű út Rómában, 1978. március 16-án (Fotó: Vittoriano Rastelli/Getty Images)