Időjárás

Ma vége lesz az április télnek, mutatjuk, meddig kúszik fel a hőmérő higanyszála

A gróf fizetett, mint egy Csekonics, Fortuna pedig megforgatta a szerencse kerekét

| Szerző: Jezsó Ákos
A szerencse forgandó, s ez a Csekonics grófok tündöklésére és bukására is igaz. A család jó sorsa az éppen kétszáz évvel ezelőtt, 1824. április 26-án elhunyt Csekonics József szorgalmával és tehetségével kezdődött, hogy aztán a balsors – és a szerencsejátékok – a dédunoka, Csekonics Gyula kezéből mindent elragadjanak. Nemcsak a lóverseny, a kártya vagy a szép hölgyek okolhatók ezért, hanem a sors szeszélye is.

Jupiter legidősebb leányaként tisztelték a régi rómaiak Fortunát, a szerencse, a sors és az élet esetlegességének istennőjét, kit a magyar malőr szó eredetét adó, nem túl hízelgő, gonosz szerencsét hozó Fortuna Malaként is szoktak emlegetni.

Kapcsolódó tartalom

A Csekonics grófoknak is gonosz szerencséjük volt, mintha csak azt Fortuna kezéből kapták volna.

A család hatalmas vagyonának alapjait az 1757. február 22-én, Kőszegen született, és pontosan kétszáz évvel ezelőtt, 1824. április 26-án meghalt kisnemes, Csekonics József tette le, aki egész életét a császári hadsereg lovassági kötelékében töltötte.

Csekonics József (1757–1824) tábornok, császári és királyi főstrázsamester, a magyar állami ménestelepek megalapítója (kép forrása: Wikipedia)

Szolgálati időm első pillanatától kezdve érdeklődésem szüntelenül és szenvedélyesen a lovakra irányult. Figyelmem főként a lótenyésztés ismeretei felé fordult, ezeket a kö­zeli ménesekben szerezhettem meg. Kötelességemnek tartom meg­említeni, hogy a nemzeti lótenyész­tés első alapelvei közül sokat a báró Hunyadi ürményi ménesében sajá­títhattam el” – írta élte alkonyán, az 1817-ben megjelent A lótenyésztés gyakorlati alapelvei című könyvében.

Csekonics József könyvének címlapja (Forrás: Wikipedia)

Mivel 1784-ben az úgynevezett pótléklovak, vagyis a lovasság lóutánpótlását biztosító ménes parancsnoka lett, tervet készített a hazai lótenyésztés helyzetének javítására. Felvetését az udvari haditanács jóváhagyta, II. József császár és király pedig 1784. december 20-án ez alapján alapította meg a Csanád vármegyében – tehát a Magyar Királyság középpontjában – található Mezőhegyesi Császári és Királyi Ménest.

Az uralkodó a lótelep létrehozásának gyakorlati teendőivel az ötletgazdát, Csekonics Józsefet bízta meg, egyúttal pedig a hadsereg lótartalék-parancsnokává is kinevezte.

Kapcsolódó tartalom

Csekonics József fáradságot nem ismerve dolgozott a hazai lóállomány nemesítésén. Mezőhegyesre a hadsereg kívánalmainak megfelelő csontos, erős kancákat telepített, melyeket azonosítási számmal látott el. Ettől kezdve minden ló eredete ismert lett.

A rendszer annyira bevált, hogy mind a mai napig használatban van.

Csekonics másik ötlete: felismerte, hogy az Alföldről Bécsbe lábon hajtott állatoknak a nagy távolság miatt valahol út közben szükségük van némi pihenőre. Erre a célra 1789-ben az állam számára 450 ezer aranyforintért megvásárolta a remek legelővel rendelkező bábolnai pusztát. Az ötlet bevált: radikálisan csökkent a hajtás közben elhullott állatok száma.

A hadsereg és Bécs vágómarhával való megbízható ellátásáért a királytól megkapta a Szent István-rendet. Szolgálataiért cserébe azonban kért is valamit: a kincstártól haszonbérbe vette a bánáti Torontál vármegyében található zsombolyai uradalmat, ami megalapozta a család hatalmas vagyonát.

A csitói Csekonics-kastély (Forrás: Wikipedia)

Remek szemmel választotta ki a birtokát, hiszen a bánáti tájakon található az ország legjobb minőségű termőföldje. Egyetlen gyermeke, János már itt született 1809-ben.

A Csekonics-dinasztia második generációját adó János jogot tanult Pesten, s a dinamikusan fejlődő Duna-parti városban szoros barátságot kötött gróf Széchenyi Istvánnal. Közös politikai nézeteiknek is köszönhetően Csekonics János a reformmozgalom egyik vezéralakja lett. Egész életében a szűkebb pátriáját jelentő Bánát mezőgazdasági felvirágoztatásán dolgozott, amit Ferenc József császár és király 1864-ben birodalmi grófi címmel honorált. Az uralkodó ezt a címet 1874-ben Magyarországra is kiterjesztette, amivel automatikusan főrendiházi tag lett.

Uradalmi központján, Csitón angol stílusú kastélyt építtetett Ybl Miklóssal. Birtokai bevételei az egekbe szöktek, s az ország egyik leggazdagabb emberévé tették.

Csekonics János fia, Endre gróf híres volt a jótékonykodásáról, s nem csupán azért, mert a magyarországi Vöröskereszt elnöke volt. Jelentős összegű adományokat tett különböző célra. A Temesvár közelében fekvő Zsombolyán például templomot építtetett, amiért később megkapta a Szent Gergely-rend nagykeresztjét, a király pedig kitüntette a Ferenc József-rend nagykeresztjével.

Csekonics Endre (Forrás: Wikipedia)

Vagyonára jellemző, hogy Budapesten a Nemzeti Múzeumot övező, akkoriban Palotanegyedként emlegetett városrészben, a Vígszínházat is megtervező bécsi építészpáros, Ferdinand és Hermann Helmer tervei alapján

felépíttette a környék egyik legszebb és legnagyobb, két párhuzamos utcát összekötő palotáját, a Károlyi–Csekonics rezidenciát.

Csekonics Margit és férje, gróf Károlyi István impozáns egykori hajlékában ma a Károli Gáspár Református Egyetem Rektori Hivatala működik.

Így érünk el a dédunokához, Csekonics Gyulához, akinek a kezéből minden vagyon kifolyt.

Nemcsak a lovakat szerette, mint hajdanán a vagyont megalapozó Csekonics József, s lett a dédapja nyomdokain huszártiszt, de a lóversenyek mellett a hölgyek kegyét is kereste. Leginkább azonban mégis a kártyajátékok vonzották. Legendás volt az éjszakákba nyúló kártyapartijairól és arról, hogy miközben szaporán lapozgatta az ördög bibliáját, milliókat veszített. Csak hogy érezzük az akkori pénz értékét:

abban az időben egy parasztember napszáma mindössze egy korona volt, Csekonics gróf pedig volt úgy, hogy egy éjszaka ötmillió koronát kártyázott el. Ő pedig fizetett, mint egy Csekonics.

Nem csoda, hogy Budapest-szerte szárnyra kelt a mondás, amely még a XX. század vége felé is dívott, hogy „Nem fizetem ki, nem vagyok én Csekonics!” (a mondás másik verziója: „Fizessen a Csekonics, nem én!”) Hiába volt Csekonics Gyula az ország egyik leggazdagabb nemese, idővel mégis tönkrement.

Csekonics János gróf (jobbra) és családja a Temes vármegyei Zsombolyán (kép forrása: Wikipedia)

Ehhez azonban kellett a gonosz szerencsét hozó Fortuna Mala is. A gyászos emlékű trianoni békediktátum miatt ugyanis a család elvesztette a vagyon gerincét adó zsombolyai uradalmát, a második világháborút követően a maradék Csekonics-vagyont államosították, Gyula gróf pedig Alagon, az egykori lóversenypályája szegletében található szerény hajlékba húzódott vissza. Ott halt meg 1957-ben, temetésén alig néhányan vettek részt.

Kapcsolódó tartalom

Sic transit gloria mundi – vagyis, így múlik el a világ dicsősége.

Kiemelt kép: A Károli Gáspár Református Egyetem Rektori Hivatalának Múzeum utcai oldala az egykori Károlyi-Csekonics palotában, amely egyszerre található a Budapest, Múzeum utca 17. és a Reviczky utca 6. szám alatt. A neobarokk stílusú palota a Fellner és Helmer iroda tervezésében épült 1881-1890 között. (Fotó: MTVA/Bizom. Róka László)

Ajánljuk még