A vesztes kápolnai csata (1849. február 26–27.) után a lényegében érintetlenül maradt honvédsereg a Tisza mögött szervezte újra magát. A leváltott lengyel Dembinszky helyét fővezérként átvevő Vetter Antal tábornok népszerűtlennek bizonyult, s néhány nappal a tavaszi hadjárat kezdete előtt ágynak esett.
Helyére ideiglenes fővezérnek az alig harmincéves Görgei Artúrt nevezték ki.
Kapcsolódó tartalom
Az irányítása alatt álló magyar fősereg négy hadtestből állt. A sereg személyi állományát 40 ezer gyalogos és tüzér, 7500 huszár, a tüzérséget 198 löveg alkotta. Az Alfred Windischgrätz tábornagy vezette, Gyöngyös és Pest között védekezésre berendezkedett császári haderő számszerű túlerőben volt: három hadtestből és egy önálló hadosztályból állt, összlétszáma 55 ezer fő, a tüzérséget 214 löveg és röppentyű (rakéta) alkotta. Mindkét sereg parancsnoki állománya képzett hivatásos katonákból állt, akik 1848. március 15. előtt egymás fegyvertársai voltak.
Görgei Artúr Barabás Miklós festményénA Klapka György által kidolgozott magyar haditerv szerint a legerősebb, Gáspár András vezette VII. hadtest Hatvannál magára vonja az ellenség figyelmét, közben a három másik hadtest délnyugat felől hátukba kerül, elvágva őket a fővárostól. (A március 5-i szolnoki csata után a Tisza minden átkelője magyar kézen volt, így a honvédcsapatok összehangoltan tudtak támadni.) Windischgrätz, aki nem tudta pontosan felmérni a magyar főerő helyzetét, úgy helyezte el csapatait, hogy azok Pestet és Vácot egyaránt fedezhessék.
A tavaszi hadjárat nyitánya az április 2-i hatvani csata volt, amelyben a magyar erőket lebecsülő Schlick tábornok hadtestét Gáspár megverte, és egészen Gödöllőig szorította vissza.
A magyar fősereg április 4-én Tápióbicskénél megverte Jellasics hadtestét, a csata után Windischgrätz főerőit Isaszegen vonta össze, helyezte védelmi állásba, a VII. magyar hadtestet a Gödöllőn állomásozó Schlick tartotta szemmel.
Az isaszegi csata Than Mór festményénA főerők közti döntő ütközetre április 6-án, nagypéntek napján került sor. Gáspár Aszód-Bag térségében foglalta el harcálláspontját, ezzel egy időben Kmety György honvédtábornok hadosztálya Domony-völgyig nyomult előre, s Klapka György és Damjanich János hadtestei is elérték Isaszeg határát. A küzdő felek először Szentgyörgypusztán bocsátkoztak harcba, az I. hadtest támadó dandárjai a faluig nyomták az ellenséget, amelynek utóvédje több helyen felgyújtotta a Királyerdőt.
A térségben órákon keresztül, váltakozó eredménnyel folyt a tüzérségi, a lovassági és a gyalogsági ütközet.
Klapka támadó egységeit Jellasics hadosztályai megállították, sőt nehézlovasságuk támogatásával ellentámadásba mentek át, Damjanich ekkor erősítést küldött neki.
Gáspár – ragaszkodva a haditervhez – nem avatkozott be az Isaszegnél zajló csatába. Ezt látva Schlick Gödöllő felől erőinek jelentős részével Damjanichra támadt, aki állásait csak nagy nehézségek árán, főleg a lengyel légió önfeláldozásával tudta megtartani. A magyar seregek addig összehangolatlanul harcoltak, ez csak akkor változott meg, amikor a hátrébb fekvő Kókáról Görgei és vele csaknem egy időben Aulich II. hadteste is a csatatérre érkezett.
Klapka György, az I. hadtest parancsnokának portréjaKlapka a katonák kimerültségére és lőszerhiányra hivatkozva már visszavonulót akart fújni, de Görgeinek sikerült meggyőznie, ekkor hangzottak el szavai:
„Ma kell győzni, vagy mehetünk vissza a Tisza mögé! E két megoldás van, harmadik nincs.”
Miközben Damjanich tartotta magát Schlickkel szemben, Klapka és Aulich csapatai este hét óra tájban ismét támadásba lendültek. Bevették Isaszeget, és az égő falun át rohamozva a Rákos-patak jobb partján lévő ellenséges állásokból is kiűzték a császári csapatokat. A magát már győztesnek érző Windischgrätz számára este kilenc órára nyilvánvalóvá vált, hogy
nem tudja megállítani a magyar hadtesteket, és a vereséget beismerve elrendelte a visszavonulást.
A fiatal magyar honvédsereg nagy árat fizetett a fényes diadalért. Mindkét részről csaknem ezer halott maradt a csatamezőn, őket külön-külön tömegsírba temették. A sebesültek száma is több ezerre becsülhető, közülük sokan az elkövetkező napokban belehaltak sérüléseikbe. Az ütközet során a község kigyulladt, minden ház leégett.
Gáspár András, a VII. hadtest parancsnokának portréjaGörgei 1849. április 10-én kiáltványban mondott köszönetet katonáinak a hadjáratban tanúsított vitézségükért. A Klapka-féle haditervet viszont nem tudták végrehajtani, mert a sereg oly mértékben kifáradt, hogy nem volt képes elvágni az osztrákokat a fővárostól.
Kossuth Lajos, az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke az isaszegi győzelem után közölte Görgeivel és tábornokaival az olmützi nyilatkozatra adandó válasz tervét. (Március 4-én I. Ferenc József feloszlatta az ausztriai birodalmi gyűlést, s maga adott alkotmányt népeinek, beolvasztva Magyarországot az Osztrák Császárságba.) Kossuth Debrecenbe visszatérve április 14-én előterjesztette a függetlenség kimondásáról és a Habsburg-ház trónfosztásáról szóló határozatot, s ezt a képviselőház közfelkiáltással elfogadta.
Az országgyűlés egyben kormányzóelnökké, tehát ideiglenes államfővé választotta Kossuthot.
Az Isaszeg melletti magaslaton 1901-ben emlékművet állítottak a győztes csata emlékére. Az évfordulón minden évben színes programokkal – többek között a hagyományőrzők által újrajátszott látványos csataimitációval – emlékeznek a diadalra a településen.
Katonai hagyományőrzők az 1849-es győztes tavaszi hadjáratra emlékezve gyakran lejátsszák az isaszegi csata jeleneteit (Fotó: MTI/Kovács Tamás)Kiemelt kép: Az isaszegi csata Than Mór festményén (Forrás: Wikipédia)