Rendkívüli

Az aggasztó hírek után bejelentést tett Károly királyról a palota

Nemzeti imánk, a Himnusz 201 éve kéri Istent, hogy áldja meg a magyart

| Szerző: Jezsó Ákos
Szívhez szóló és égbe kiáltó fohász, egy nép közös könyörgése: Isten, áldd meg a magyart… A Himnusz, Kölcsey Ferenc költeménye 201 évvel ezelőtt készült el, azóta dobogtatja meg népünk minden gyermekének szívét, melengeti lelkét, soraival pedig egy emberként kérjük a Teremtőt, hogy áldja meg a magyart.

Hosszú út vezetett odáig, hogy hazánk 2012. január 1-jén életbe lépő alaptörvénye e szavakkal kezdődjön: „Isten, áldd meg a magyart!

Január 22-e azért lett a magyar kultúra napja, mert Kölcsey Ferenc 201 évvel ezelőtt, 1823-ban Szatmárcsekén ezen a napon fejezte be a Hymnus, a’ Magyar nép zivataros századaiból című ódájának megírását, melyet az ország azt követően ismert meg, hogy a korszak pesti irodalmi életét meghatározó Kisfaludy Károly 1829-ben az általa szerkesztett Auróra című szépirodalmi közlönyben lehozta.

Kölcsey Ferenc (Forrás: Wikipédia)

Annak ellenére, hogy Kölcsey versét az első pillanattól kezdve szívükbe zárták a magyar emberek, Erkel Ferenc pedig 1844-ben gyönyörű muzsikába ágyazta, mégsem lett egyből nemzeti imánk. Már csak azért sem, mert valami hasonló már létezett akkor tájt. Ma inkább néphimnusznak mondanánk, sem mint nemzeti himnusznak, mindenesetre tény, hogy ezt a szerepet a 16. századtól kezdve a katolikusok körében a Boldogasszony Anyánk című egyházi ének töltötte be, mely így kezdődik:

Boldogasszony anyánk, égi nagy pátrónánk! // Nagy ínségben lévén, így szólít meg hazánk: // Magyarországról, édes hazánkról, // Ne feledkezzél meg szegény magyarokról!

Kapcsolódó tartalom

A reformátusok ezzel szemben a 90. zsoltárt választották, melyről a hagyomány úgy tartja, hogy Bocskai István hajdúi énekelték, harcba indulásukkor.

Kölcsey idejében a hivatalos, állami rendezvényeken a császári himnuszt játszotta a zenekar, melynek muzsikáját a három évtizeden keresztül Eszterházán élő Joseph Haydn nyugat-magyarországi horvát népdalmotívumok felhasználásával komponálta. A szöveg 1791-ben készült el és Ferenc császárt köszöntötte, majd a trónon sorra kerülő Ferdinándot és Ferenc Józsefet, ami azt jelentette, hogy az aktuális uralkodó nevének megfelelően rendre módosult. Bécsben, az udvari kancellárián ezt 1854-ben, tehát csak néhány évvel a magyar szabadságvágy elfojtása után egy új szöveg bevezetésével oldották meg. Az így véglegesült Gott erhalte azonban a magyar fülnek csöppet sem tetsző szöveget kapott: „Tartsa Isten, óvja Isten / Királyunk s a közhazát! / Erőt lelve a szent hitben / Ossza bölcs parancsszavát! / Hadd védnünk ős koronáját / Bárhonnét fenyítse vész! / Magyar honnal Habsburg trónját / Egyesíté égi kéz”.

Ferenc József utasítása Haynau táborszernagy számára: „…a legnagyobb szigorúság a kompromittáltakkal szemben. Sok fejnek kell lehullania, mint a kiemelkedő mákfejeknek, ha az ember fölöttük ellovagol.”

Ez volt az Osztrák–Magyar Monarchia hivatalos himnusza. A magyarság azonban nem kedvelte. Már csak azért sem, mert szabadságharcunk mártírjainak kivégzésén, közvetlenül a gyilkosságok után rendre eljátszotta a kivezényelt katonazenekar.

Ugyanakkor ott volt a másik, a miénk, amit Kölcsey magyar szívvel írt, Erkel Ferenc magyar lélekkel ágyazott muzsikába, e kettő szintézisét pedig a nagyközönség 1844. július 2-án a pesti Nemzeti Színházban ismerhetett meg. Ettől a pillanattól kezdve

a magyarok nemzeti himnusza lett, még akkor is, ha csak a szívben válhatott azzá, hiszen a hivatalos, állami álláspont továbbra is ragaszkodott a Gott erhalte-hoz.

Igaz, a kiegyezéshez vezető tárgyalások alkalmából Ferenc József 1865. december 14-én nem a Gott erhalte, hanem a Himnusz hangjaira vonult be a budapesti parlamentbe, hogy megnyissa az országgyűlést, de részéről ez csak gesztus volt.

Amikor 1896-ban Athénban, az első újkori olimpiai játékokon Hajós Alfréd megszerezte az első magyar olimpiai bajnoki címet, az éremátadó ceremónián először a császári himnuszt kezdték el játszani. A magyar küldöttség tagjai azonnal leintették a zenekart és kérték, hogy Kölcsey versét és Erkel zenéjét játsszák le a magyar bajnok tiszteletére. Ez egyébként azóta sem változott, így

a világ azóta 184-szer hallgathatta meg, ahogy az olimpiákon sportolóinknak eljátsszák a Himnuszt.

Kapcsolódó tartalom

A Himnusz tehát a Monarchia idején a nemzeti ellenállás és a szabadságvágy jelképe lett. Jól példázza mindezt, hogy amikor 1903 márciusában Ferenc József Pécsre látogatott, s a zenekar a protokollnak megfelelően rázendített a Gott erhalte-ra, a közönség teli torokból kezdte a Himnuszt énekelni, hangjuk pedig elnyomta a császári himnuszt játszó katonazenekart. Egy hónappal később a parlamentben Rátkay László törvényjavaslatot terjesztett elő „az egységes magyar nemzeti himnuszról”, mellékelve Kölcsey versét és Erkel kottáját. Az országgyűlés azonnal a kezdeményezés mellé állt, a szöveget elfogadta, Ferenc József azonban nem szentesítette, tehát nem vált törvénnyé.

Hivatalos állami rendezvényen első alkalommal az utolsó magyar király, IV. Károly koronázásakor csendült fel a Himnusz, aki erre a dallamra vonult be a Mátyás-templomba.

Az utolsó magyar király, IV. Károly és felesége, Zita királyné, valamint fiuk, Habsburg Ottó a koronázás után a királyi palotában. A reprodukció készítésének pontos dátuma ismeretlen (Fotó: MTI)

Ami pedig a Gott erhalte-t illeti: állami himnuszunkként Magyarországon utoljára 1918. október 23-án a debreceni egyetem megnyitóján játszotta el a zenekar IV. Károly tiszteletére, aki néhány nappal később elveszítette a trónját és birodalmát, a magyarság pedig nem sokkal később hazájának 71 százalékát. A Himnuszt azonban a Tanácsköztársaság alatt sem rehabilitálták, Lenin vörös zászlós magyarországi követői az Internacionálét énekelték. A Gott erhalte azonban bizonyos értelemben túlélte a Monarchiát, hiszen Haydn muzsikája a mai német himnusz zenéje.

A Trianon által szétszabott független Magyarországon azonban már senki sem akadékoskodott, a Himnusz nemzeti imává vált. Pozíciója a második világháború után hazánkban berendezkedett második kommunista világban megbicsaklott, mert

Rákosi Mátyásnak nem tetszett a szöveg, az, hogy „Isten, áldd meg a magyart”. A kommunista párt mindenható vezére fel is kérte Illyés Gyulát, hogy új, a szocializmus céljainak megfelelőbb szöveget írjon, Kodály Zoltánt pedig, hogy arra új muzsikát álmodjon, de mindketten határozottan elutasították.

Mindenesetre tény, hogy az államhatalom a Rákosi-korszakban száműzte Himnusz szövegét, hivatalos alkalmakkor csupán a zene csendülhetett fel és a Kádár-rendszerben is csak a Szovjetunió himnusza és az Internacionálé mellett szólhatott.

Kapcsolódó tartalom

Kölcsey Ferenc 201 évvel ezelőtt a mai napon fejezte be a Hymnus, a’ Magyar nép zivataros századaiból című ódáját. Lánglelkű verse a mögöttünk hagyott zivataros századokat is túlélte, még akkor is, ha Erkel muzsikájával hivatalos nemzeti himnuszunkká csak 1989-ben vált azzal, hogy a Magyar Alkotmány 75. §-a kimondta: „A Magyar Köztársaság himnusza Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye Erkel Ferenc zenéjével.”

Jelenlegi alaptörvényünk ezt a paragrafust módosítás nélkül átvette. Sőt, még rá is erősített a kezdő mondattal, mely így hangzik: „Isten, áldd meg a magyart!”

A Himnusz eredeti kézirata az Országos Széchényi Könyvtárban 1982-ben (Fotó: MTI/Ráfael Csaba)

Kiemelt kép: A Himnusz kéziratának másolata a magyar kultúra napján a baczkamadarasi Kiss Gergely Református Kollégium dísztermében tartott közös szavaláson Székelyudvarhelyen 2023. január 22-én (Fotó: MTI/Kátai Edit)

Ajánljuk még