Kennedy 1917. május 29-én született egy ír származású gazdag és befolyásos katolikus család nyolc gyermeke közül másodikként. Apja, Joseph bátyjával együtt politikai pályára szánta. A Harvard egyetemen nemzetközi kapcsolatokból diplomázott, a második világháborúban a haditengerészetnél szolgált, a Salamon-szigeteknél súlyos, egész életét végigkísérő sebesülést szenvedett.
A háborúban hősi halált halt bátyja nyomdokaiba lépve 1946-tól három cikluson át kongresszusi képviselő, 1952-től Massachusetts állam szenátora volt. A következő évben feleségül vette Jacqueline Lee Bouvier-t, de a híresen nagy nőcsábász Kennedy és felesége házassága nem volt maradéktalanul boldog, Jackie többször elvetélt és csak két gyermekük élte meg a felnőttkort.
A karizmatikus és jó kapcsolatokkal rendelkező szenátor neve már 1956-ban felmerült a Demokrata Párt lehetséges elnökjelöltjeként.
A tisztségért négy évvel később szállt harcba és legyőzte a republikánus Richard Nixont, tévévitájuk mérföldkő volt a televíziózás és a politika történetében.
A 43 éves Kennedy 1961. január 20-án az Egyesült Államok történetének legfiatalabb és első katolikus elnökeként tette le a hivatali esküt.
A Kennedy-kabinet alatt a korábban recesszióban lévő gazdaság növekedésbe váltott, csökkent a munkanélküliség. Az elnök maga kezdeményezte a halálbüntetés reformját, emellett szélesebb körű gondoskodást sürgetett az idős korosztály számára, igyekezett a szegények és az őslakosok helyzetén is javítani.
Kiállt a faji megkülönböztetés ellen, a Fehér Házban fogadta a feketék polgárjogi mozgalmát vezető Martin Luther King tiszteletest, igyekezett elérni, hogy megvalósulhasson az egyenlőség az igazságszolgáltatás, a szavazati jogok és az oktatás kérdésében is.
Kennedy nevéhez fűződött az űrkutatás terén az Apollo-program elindítása.
A Fidel Castro uralmának megdöntését célzó, balul sikerült Disznó-öbölbeli partraszállás ugyan valamelyest megtépázta tekintélyét, de a kubai rakétaválság sikeres kezelése, az atomháború elkerülése és a Szovjetunió meghátrálásra késztetése, a nyugat-berlini kérdésben tanúsított határozott kiállása az Egyesült Államok történetének egyik legnépszerűbb elnökévé tette Kennedyt.
Így érkezett el 1963. november 22-e, amikor újraválasztási kampánya során Dallasba látogatott. Az elnöki pár a texasi kormányzóval és annak feleségével nyitott tetejű kocsiban hajtatott végig a városon.
A konvoj a Dealey plázánál járt, amikor helyi idő szerint 12 óra 30 perckor az ott álló tankönyvraktárból lövések dördültek.
Kennedyt egy golyó a torkán, egy másik a fején találta el, egy harmadik a texasi kormányzót sebesítette meg. Kennedy sérülései halálosak voltak, fél órával később a kórházban halottnak nyilvánították.
Alelnöke, Lyndon B. Johnson még aznap, a holttestet Washingtonba szállító elnöki különgép fedélzetén letette a hivatali esküt.
A gyilkosság felderítésével megbízott Warren-bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Lee Harvey Oswald, aki háromszor tüzelt, egyedül követte el a tettét; a mai napig ez a hivatalos álláspont.
Egy 1976-ban felállított szenátusi bizottság a hatalmas iratanyag áttanulmányozása után úgy foglalt állást, hogy Kennedy „valószínűleg” összeesküvés áldozata lett, de sem személyt, sem szervezetet nem nevezett meg. A nyomozást végleg 1988-ban zárták le, mert nem találtak meggyőző bizonyítékot az összeesküvésre.
Bár 2022 decembere óta a vizsgálat anyagának közel 97 százaléka korlátozás nélkül megismerhető, tovább burjánzanak az összeesküvés-elméletek.
Ami biztos: a rendőrség a merénylet után egy órával letartóztatta a szemtanúk szerint gyanús viselkedésű Lee Harvey Oswaldot, aki abban a raktárban dolgozott, ahonnan a lövések eldördültek. A bűnösségét tagadó férfit két nappal később kihallgatásra szállítása közben, élő tévéadásban lőtte le Jack Ruby, egy maffiakapcsolatokkal rendelkező bártulajdonos, aki három évvel később a börtönben halt meg rákbetegségben.
Oswaldról később kiderült, hogy 1959-től három évig a Szovjetunióban élt, de a szovjet titkosszolgálat, a KGB tagadta, hogy beszervezte volna; az FBI rendelkezésére bocsátott aktákból az derült ki, hogy Oswald érdektelennek bizonyult számukra, továbbá, hogy lőni sem tudott tisztességesen.
A merénylet, amelyről csak amatőr felvételek készültek, sokkolta az amerikai társadalmat és az egész világot. Az emberek többsége ma sem hisz a hivatalos vizsgálatnak, és úgy véli, Oswald nem magányos tettes volt.
A háttérben sejtik a maffiát, amelynek befolyását Kennedy igyekezett letörni, a szovjeteket vagy a megbízásukból cselekvő kubai vezetést, vagy éppen az Amerikában élő kubai emigránsokat, akik szerint Kennedy lepaktált Castróval, továbbá az érdekeit sérülni látó katonai-ipari komplexumot, az amerikai szélsőjobboldalt, az FBI-t és/vagy a CIA-t, sőt a személyes ambícióktól fűtött Lyndon B. Johnson alelnököt (ezt a verziót támogatta Kennedy özvegye, Jackie is).
John Fitzgerald Kennedy sírja az arlingtoni katonai temetőben található.
A rejtélyekkel övezett, egy egész nemzedékre hatást gyakorló merényletről számtalan könyv, film és zenemű született, egyebek között Oliver Stone JFK – A nyitott dosszié című filmdrámája, Stephen King 11/22/63 című thrillere. Igor Sztravinszkij 1964-ben Elegy For J. F. K. címmel komponált művet emlékére, Bob Dylan 2020-as Murder Must Foul című 17 perces dala egyfajta elmélkedés a Kennedy-gyilkosságról és a hatvanas évek Amerikájáról.
Kiemelt kép: Getty Images