Ezer szállal kötődik népünkhöz, hazánkhoz, ezáltal pedig a Kárpát-medencéhez Szent Márton, aki a középkori Európában az egyik legnépszerűbb szentünk volt. Nem véletlen, hogy a Kassán 1674-ben kiadott, ismeretlen szerző által írt magyar nyelvű Cantus catholici című énekeskönyv Üdvöz légy Mennyei Bánya című versében ez olvasható: „Szent Márton, Magyarok fénye, / Romai szent Hit edénye / Oh szent Márton, Menyországi parton, értünk légy. / Jarván Pogányság igen fön, / veled szent István nyertes lön. / Sok Pogányok téritöje, / szükölködök élesztöie. / Mezitelent hogy meg-szántad, / azzal a’ Jésust ruháztad. / A’ Sátánt sokszor megverted; / A’ Meg-hòltakat fel-vetted. / Egy Isten, három személyben, / Dicsirtessél Szenteidben”

A könyv megjelenése előtt négy évtizeddel meghalt Pázmány Péter esztergomi bíboros – akinek teste a pozsonyi Szent Márton-bazilika szentélye alatt nyugszik – pedig ezt írta A keresztény vitézek kötelességéről című művében: „Miképpen a papoknak és világi fejedelmeknek, a szegényeknek és gazdagoknak, az uraknak és szolgáknak, az egészségeseknek és betegeknek, a férfiaknak és asszonyoknak, a szüzeknek és házasoknak, a nemeseknek és kézimunkás községnek tükörül adta Isten azokat a sok szent életű jámborokat, kik ezekben az állapotokban tisztán és tekéletesen viselvén erkölcsöket, szentek lajstromában írattak; azonképpen a hadakozó embereknek, az anyaszentegyház oltalmazó bajnokinak, kik színesb és szívesb részei a keresztyénségnek; az Isten és igazság ellen tusakodók rontóinak; az árvák és özvegyek oltalmáért vérekkel kereskedő erős férfiaknak; a vitéz kenyeret évő több sok szentek között tükörül adta, főképpen a magyar vitézeknek, a hazánkban, Sabariában született Szent Mártont”.

Ki volt ez a szent, kinek emlékét közel két évezrede tiszteli a keresztény világ, népünk pedig különösen, hiszen első királyunk, Szent István hazánk védőszentjévé emelte?

El Greco: Szent Márton és a koldus (forrás: Wikipedia)

Három évvel a Római Birodalom vallásbékéjét megteremtő milánói ediktum kibocsájtása után, egy Rómától igencsak távoli provincia egyik kisvárosában, Savariában, vagyis a mai Szombathelyen született, 316-ban.

Még ifjú gyermek volt, amikor Konstantin császár a vallási viszálykodás megszüntetése érdekében I. Szilveszter pápával összhangban, 325-ben zsinatot hívott egybe Niceába, ahol megszületett a katolikus hitvallás szövege. A katolikusok ma is az akkor elfogadott szöveget imádkozzák.

Mártont azonban mindez akkor még nem érdekelte. Fiatalságát ugyanis apja nyomdokai alapján a hadseregben töltötte, bár környezete már ekkor is úgy beszélt róla, mint egy jóindulatú, segítőkész, szerény és megbízható ifjúról.

Az egyik legismertebb története is ebből az időszakból származik. Eszerint egy téli estén Ambianensium (ma Amiens – a szerk.) utcáját járta és egy vacogó koldussal találkozott, akin segíteni akart: kardjával kettévágta a köpenyét és az egyik felét a koldus vállára borította.

Este aztán azt álmodta, hogy Jézus volt az a koldus. Ennek hatására 339-ben, 22 évesen megkeresztelkedett.

Szent Márton 14. századi ábrázolása a zselízi templomban (forrás: Wikipedia)

A jelenet egyébként a Márton egyik tanítványa, Sulpicius Severus által Vita Martini címmel írt könyv tanúsága szerint később, püspök korában megismétlődött. Egy ízben ugyanis szedett-vedett gúnyában misézett, mivel a templom kapujában egy didergő koldus kedvéért megvált a miseruhájától. A hüledező hívek szeme láttára aztán egy tűzgömb szállt a feje fölé, és angyalok fedték be drágakövekkel kivert aranyujjassal az addig csupaszon maradt karjait.

Térjünk azonban vissza Szent Márton életének útján oda, hogy 441-ben barbárok támadtak Galliára. Márton seregteste is az ellenség elé vonult. A császár harcra buzdító szavaira azonban azt válaszolta, hogy ő Krisztus katonája és nem kíván harcolni. Amikor erre azt a válaszul gyávasággal vádolták meg, a legenda szerint fegyver nélkül neki indult az ellenségnek. A barbárok ezt az elszántságot látván visszavonultak, amit a császár katonái csodának véltek. A béke beköszöntével Márton kilépett a hadseregből, és először Poitiers-be, majd a szülővárosába, Savariába, legvégül Milánóba ment. Mindenütt a lelki békéjét kereste, s az Istenhez vezető utat, amit végül a galliai Ligugében talált meg, ahol 361-ben megalapította az első európai szerzetes kolostorok egyikét.

Az emberek már ekkor is szentként tisztelték, és amikor 371-ben Tours püspöke meghalt, Mártont kérték fel, hogy vezesse tovább a hívek közösségét.

A legenda szerint szerint Márton tiltakozott megválasztása ellen, és az érte jövő küldöttség elől elbújt, hogy ne találják meg.

A libák azonban gágogásukkal elárulták rejtekét.

Hivatását haláláig kitartóan gyakorolta, 397. november 8-án hunyt el. Évezredes töretlen népszerűségét kitűnően mutatja az, a XVII. század elejéről származó, ismeretlen szerző által írt Szent Marton, Isten szolgaia című verses ima, amely szerint november 11-én, „Ez mai napon a hivek / Tisztelni tégedet jöttek, / Essedezzél most érettek, / Hogy te veled örvendgyenek. / Könyörög azért Istennek, / Kérgy segétséget hiveknek, / Legyen kegyelmes mindennek, / Adgyon malasztot ezen népnek”.

A sírja fölé 476-ban épített első templom 997-ben leégett, de a XI. században újjáépítették. Holtteste számára 1454-ben arany ereklyetartót készítettek. A bazilikát a hugenották a magyar történelemben oly gyászos esztendőben, 1526-ban kifosztották, és csak néhány csontja maradt meg. Ereklyéi a Saint-Gatien katedrálisban, a tours-i Szent Márton-bazilikában, a szombathelyi székesegyházban, a Pannonhalmi Apátságban és a budapesti Forgách utcai Szent Márton templomban is megtalálhatóak.

Szent Márton sírja Tours-ban (forrás: Wikipedia)

Noha Franciaország és Magyarország messze van egymástól, Szent Márton legendája mégis összeköti, hiszen mindkét ország védőszentje.

Mindez Franciaországban oda vezethető vissza, hogy a VI. században Mártonnak az a köpenye, amelynek a felét a koldusnak adományozta, a Meroving-dinasztia legfontosabb ereklyéje lett. Őrzésére hozták létre a királyi kápolnát. Márton tiszteletét aztán átvette a Karoling-dinasztia is, ettől kezdve pedig a szent már nem egy királyi család, hanem a királyi hatalom, azon keresztül pedig a királyság egészének a védőszentje lett.

Ugyanez történt hazánkban is.

István nagyfejedelem ugyanis 997-ben a lázadó Koppány ellen vonulva a tours-i szent égi segítségét kérte. István győzött a csatában és az ország főura, majd királya lett, Szent Márton pedig  azóta is Magyarország védőszentje, patrónusa.

Kiemelt kép: A Pannonhalmi Bencés Főapátság Szent Márton Bazilika 2011-ben Gunther Zsolt és John Pawson tervei alapján felújított, megújult háromhajós, gótikus boltozattal fedett bazilika bal oldali mellék oltára. (Fotó: MTVA/Bizományosi: Lehotka László)