A 2023-as Aranylabda-gála másnapján emlékezünk a tizenkét éve, 2011. október 31-én elhunyt Albert Flóriánra, aki ezidáig egyedüli magyarként vehette át a futballvilág legrangosabb elismerését.

Sikerek és gólkirályi címek a Fradival

Albert Flórián 1941. szeptember 15-én született Hercegszántón. A Ferencváros felnőttcsapatában már igen fiatalon, másfél hónappal a 17. születésnapja után mutatkozott be, mindjárt két gólt vágott a Diósgyőr kapujába.

A következő szezon végén, 1960-ban bajnokságot nyert a Fradival és 27 találattal a gólkirályi címet is megszerezte. Egy évre rá Tichy Lajossal holtversenyben újfent gólkirály lett. 1963-ban már a nemzetközi porondon is letette a névjegyét az FTC-vel, a zöld-fehérek bronzéremig jutottak a Vásárvárosok Kupájában (VVK), közben ismét megnyerték a hazai pontvadászatot, ezt a címüket 1964-ben is megvédték.

Albert Flórián, a Ferencváros játékosa belövi a csapat második gólját a Rapid Wien elleni labdarúgó-mérkőzésen a Népstadionban (Fotó: MTI/Pálfai Gábor/Nemzeti Fotótár)

1965-ben az NBI-ben csak ezüstérmes lett a Fradi, Albert azért bezsebelt egy újabb gólkirályi címet (27-szer vette be az ellenfelek hálóját), a VVK-ban azonban ezúttal egészen a döntőig szárnyaltak a Zöld Sasok, s ha már addig szárnyaltak, a trófeát sem engedték ki karmaik közül, a fináléban az olasz Juventust verték 1-0-ra.

A 1965-66-os idényben az FTC a Bajnokcsapatok Európa Kupájában indulhatott, Albert Flórián pedig ebben a sorozatban is brillírozott. Igaz, a csapat a negyeddöntőben búcsúzott az Internazionale ellen, a kiváló csatár 7 alkalommal volt eredményes, így Eusébióval megosztva gólkirállyá koronázták.

A válogatottban is hamar kulcsember lett

Közben Albert a válogatottban is remek teljesítményt nyújtott. A keretbe már 17 évesen, még 1958-ban bekerült, a tényleges debütálására viszont csak 1959 nyarán, a svédek ellen került sor. Októberben, harmadik válogatott mérkőzésén már mesterhármast ért el a Jugoszlávia elleni belgrádi találkozón.

Albert Flórián kapura lő a Magyarország-Svédország nemzetközi labdarúgó-mérkőzésen a Népstadionban (3:2) (Fotó: MTI/Pálfai Gábor/Nemzeti Fotótár)

1960-ban tagja volt a római olimpián bronzérmes magyar együttesnek, a gárda meneteléséből öt góllal vette ki a részét: Indiának egyet, Perunak és Franciaországnak kettőt-kettőt hintett.

Két évvel később a chilei világbajnokságon is részt vett, immáron a felnőtt nemzeti csapat tagjaként, s ezúttal is kitűnően futballozott. Négy találata megosztva a Vavá, Garrincha, Leonel Sánchez, Dražan Jerković, Valentyin Ivanov ötössel gólkirályi címet ért Dél-Amerikában.

Az angliai vb-n ámulatba ejtette a világot

1964-ben a második alkalommal kiírt Európa-bajnokságon bronzérmet szerzett, az igazán nagy dobása azonban két év múlva, az 1966-os vb-n jött el. A magyar válogatott a nyitókörben 3-1-re kikapott a portugáloktól, így a második meccsen győzelmi kényszerben lépett pályára, s nagyrészt Albert parádés játékának köszönhetően 3-1-es sikert aratott Brazília fölött.

A pályafutása egyik legemlékezetesebb teljesítményét nyújtó Albertet több tízezer angol szurkoló éltette a Goodison Parkban.

A magyar válogatott végül továbbjutott a csoportból, majd a negyeddöntőben 2-1-es vereség szenvedett a Szovjetunió ellen, Albert azonban végleg beírta magát a nemzetközi klasszisok közé. Abban az évben még a vb-címet elnyerő angol válogatott kapitányának, Bobby Charltonnak ítélték oda az Aranylabdát, Albert akkor ötödik helyen végzett a voksoláson, egy esztendővel később viszont már senki sem előzte meg a Ferencváros kiválóságát.

Albert nagy éve: 1967

Az 1967-es év egyébként is igen jól alakult Albert Flórián számára: az év elején – alighanem jórészt a vb-n mutatott teljesítményének nyomán – a Flamengo meghívta vendégségbe Rio de Janeiróba feleségével együtt, Albert két bemutató mérkőzésen is pályára lépett Brazíliában.

A „kirándulásról” hazatérve itthon is brillírozott, 27 meccsen elért 28 találata újabb gólkirályi címet ért, a Ferencváros pedig nagy fölénnyel szerezte meg az aranyérmet a bajnokságban.

Emlékezetes még abból az esztendőből, hogy a Fradi a Vásárvárosok Kupájában novemberben tartalékos összeállításban is legyőzte a Liverpoolt, de ami még ennél is sokkal fontosabb, hogy december 12-én megszületett Albert Flórián kisfia, ifj. Albert Flórián, aki később, mint tudjuk, szintén kiváló labdarúgója lett a Ferencvárosnak.

A kitörő Albert Flórián elől vetődve tisztáz Szentmihályi Antal, a Dózsa kapusa az FTC – Újpesti Dózsa NB-I-es labdarúgó-mérkőzésen a Népstadionban. (Fotó: MTI/Kovács Gyula/Nemzeti Fotótár)

Azt hinnénk, hogy innen már nem lehet tovább fokozni a „Császár” boldogságát, de még hátra volt az Aranylabda-szavazás.

Nem volt kérdés, hogy ő nyeri az Aranylabdát

A voksoláson Albert Flórián olyan nagyságokat maga mögé utasítva végzett az élen, mint Eusébio, Gerd Müller, Franz Beckenbauer, vagy épp George Best. Az előző évi győztes, Bobby Charlton lett a második mögötte, tekintélyes, 28 pontos különbséggel lemaradva.

Bizonyos körökben máig tartja magát az a városi legenda, hogy a keleti blokkból érkező újságírók „összeszavaztak”, így emelve Albertet Európa legjobbjává, ez azonban természetesen nem volt igaz. Összesen 24 újságíró szavazhatott, Albertet nyolcan tették az első helyre, köztük volt a voksolásra jogosult svéd, nyugatnémet, holland és portugál újságíró is, eközben a szocialista tömbből érkezők közül a román illetékesnél az első ötbe se fért be a magyar klasszis, de a szovjet zsurnalisztánál sem volt benne a legjobb kettőben – hangzott el a Nemzeti Sport összeállításában.

A magyar sajtó visszafogottan számolt be a hatalmas sikerről

A Szenteste érkező jó hírrel Boskovics Jenő, az MTI ügyeletes sportszerkesztője hívta fel az Albert-családot, ám mivel a karácsonyi időszakban nem jelentek meg az újságok, így a szélesebb közvélemény csak december 28-án értesülhetett a szenzációs sikerről.

Mai ésszel felfoghatatlan módon a lapok akkor is csak meglehetősen visszafogott terjedelemben foglalkoztak a témával, az MSZMP központi lapjában, a Népszabadságban nem ért címlapot a diadal, mindössze a sportoldalon említették meg néhány sorban, hogy Albert kapta az Aranylabdát.

A Népsortban azért, ha nem is főhelyre, de legalább fölfért a címoldalra is a Ferencváros zsenijének kitüntetése, a szakszervezetek központi újságjának számító Népszava pedig sportoldalán szentelt kiemelt anyagot Albert győzelmének – derül ki az Origo írásából.

Mivel akkoriban nem volt a mostanihoz hasonló nagyszabású év végi gála, így a kitüntetést általában hazai közönség előtt, egy válogatott meccset megelőzően adták át az aktuális díjazottnak, a pontos időpontot és a helyszínt ő jelölhette ki.

A kommunista vezetés megtiltotta a rendes díjátadót

Alberték az 1968. május 4-én esedékes Magyarország-Szovjetunió Európa-bajnoki selejtezőt választották, gondolván, hogy itt láthatja a legtöbb ember a ceremóniát. A mérkőzés előtti napon azonban kiderült, hogy az MLSZ nem engedélyezi a meccs előtt a díjátadást. Ezt megtudva a France Football Budapestre érkező küldöttsége autóval a Sport Szállóba ment, ahol a válogatott játékosok laktak, ám Albertet nem találták ott, mivel a sérült játékost Sós Károly szövetségi kapitány hazaküldte.

Lukács László, a Népszabadság újságírója, egyben a France Football magyarországi tudósítója improvizált egyet a kellemetlen helyzetben: megkérte a franciákat, hogy üljenek be a hotel éttermébe, a lelkükre kötötte, hogy várják meg, majd azon nyomban taxiba ült, és Albert lakásához hajtatott. Ekkorra már este 10 óra is elmúlt, így a csöngetésre Albert pizsamában, álmoskás szemekkel nyitott ajtót, ám hamar fölfogva a helyzet komolyságát gyorsan átöltözött, s néhány perc múlva már a futballista saját kocsijával robogtak a szálló felé.

A hotel éttermébe megérkezve el is kezdték megbeszélni, milyen képek készüljenek, majd nemsokára a hangosbemondón kérették a telefonhoz Lukácsot. A vonal túlvégén Sós Károly volt, aki irgalmatlanul lehordta az újságírót, s végül nem kerülhetett sor a kitüntetés átadására.

A franciák közben jelezték, hogy szeretnének nagyinterjút készíteni a játékossal, ezt végül másnap délelőtt, Albert lakásán ejtették meg, majd a Népstadion üres lelátóin lőhettek néhány fotót Albertről a díjjal.

Max Urbini, a France Football főszerkesztője átadja Albert Flórián válogatott labdarúgónak az Aranylabdát, melyet az európai labdarúgó szakírók értékelése alapján 1967 legjobb játékosának ítéltek oda a városligeti Gundel étteremben, ahol baráti vacsorával fejeződött be a magyar-szovjet EB negyeddöntő. (Fotó: MTI/Szebellédy Géza/Nemzeti Fotótár)

Rendes díjátadóról viszont szó sem lehetett a meccs előtt. A kommunista vezetés Albert Fradi-kötődése (a zöld-fehérek szurkolóit egyébként is rendszerellenesként kezelték, s való igaz, a többségük tényleg nem szimpatizált az állampárttal, amely válogatott módszerekkel fúrta a klubot) miatt hatványozottan tartott attól, hogy a „Császár” ünneplésére összegyűlő tömeg a rendszer elleni tüntetéssé változtatja a „baráti” Szovjetunió elleni mérkőzést, ezt pedig semmiképp sem engedhették.

Szűk körben, a Gundel étteremben vehette át az elismerést

Így a találkozó utáni banketten, a városligeti Gundel étteremben vehette át az Aranylabdát, meglehetősen szűk körben, a díj presztízséhez méltatlan körülmények között. A kitüntetés történetében ez volt az első eset, hogy a díj átadására nem egy mérkőzés előtt került sor, a France Football főszerkesztője, Max Urbini pedig hivatalos nyilatkozatában adott hangot nemtetszésének, amiért az MLSZ ennyire rangon alul kezelte az eseményt.

Mészöly Kálmán (b) válogatott labdarúgó gratulál Albert Flóriánnak az Aranylabda átadása után. (Fotó: MTI/Szebellédy Géza/Nemzeti Fotótár)

Néhány nappal később, a Fradi futballszakosztályának értekezletén Lakat Károly vezetőedző keresetlen szavakat használva elmondta, hogy a belügy csapatának számító Újpesti Dózsa elleni következő bajnoki előtt – mintegy fityiszt mutatva a rendszernek – kellene valami kisebb ajándékot, díjat átadni Albertnek.

„A Dózsa mérkőzésen feltétlen át kell adni valamit, amivel oda tudunk ütni ezeknek a sz.roknak, hogy nem engedték a nagy nyilvánosság előtt átadni az Aranylabdát. Nem kell senkinek szólni, csak kérni egy mikrofont és meglepetésként átadni valami ajándékot” – idézi Lakat szavait az Origo cikke.

A beszédet a korszakra jellemző módon az öltözőben ülve végighallgatta egy Kőműves fedőnevű ügynök, akinek jelentése hamarosan el is jutott a belügy illetékeseihez, Lakat mester terve pedig meghiúsult.

Albert Flórián otthonában az Aranylabdával 1968-ban (MTI Fotó: Petrovits László).

Bár Albert Flórián később többször elmondta, mennyire bántotta, hogy elvették tőle a lehetőséget a díj ünnepélyes átvételére, emberi nagyságát ugyanakkor jól szemlélteti, hogy nem emlegette föl ezt a szégyenteljes bánásmódot túl gyakran nyilatkozataiban. Talán leghíresebb ezzel kapcsolatos megszólalásában úgy fogalmazott:

„Egyesek nemigen örültek a sikeremnek – de hát én azóta is azzal vigasztalom magam, és sűrűn hangoztatom, hogy ez az egyedüli olyan labda a pályafutásom során, amelyet még egyetlen védő sem tudott elvenni tőlem”

S valóban, mennyire igaza volt.