A keresztény magyar királyságot megalapító első királyunk emlékét, örökségét népünk évezreden át óvta, ápolta. Szent István életéről nem sokkal a halála után három legenda is született, közülük a legteljesebbre, a Hartvik győri püspök által 1112 körül – Könyves Kálmán uralkodása alatt – írt műre III. Ince pápa 1201-es rendelkezése óta úgy tekinthetünk, mint a legelső magyar uralkodó hivatalos életrajzára. A mű szent István országfelajánlását is elmeséli, amely 1038-ban, közvetlenül a halála előtt történt.
Szent István király (Forrás: Wikimedia)Adjuk is át a szót Hartvik püspöknek: „Végre Isten irgalmából, a százszoros jutalom díjára érdemesen, láz vette le lábáról, s mikor már nem volt kétséges halálának hamari napja, előszólította a püspököket és palotájának Krisztus nevét dicsőítő nagyjait. Először megtárgyalta velük, hogy kit választanak helyette királynak. Majd atyailag intette őket, hogy őrizzék meg az igaz hitet, amelyet elnyertek; hogy az igazságot szeressék, az égi szeretet láncait kedveljék, gyakorolják a szeretetet, az alázatossággal törődjenek, de mindenekelőtt a kereszténység zsenge ültetvényén csőszködjenek. E szavak után kezét és szemét a csillagokra emelve így kiáltott fel: Ég királynője, e világ jeles újjászerzője, végső könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel, papokkal, az országot a néppel s az urakkal együtt a te oltalmadra bízom; nékik utolsó istenhozzádot mondva lelkemet kezedbe ajánlom.”
Szent István király ábrázolása a Képes krónikában. Címereként a kettős kereszt (crux gemina) lett feltüntetve, amely valójában III. Béla címere volt (Forrás: Wikipedia)Szent István e tettének 900. évfordulóját, vagyis a Regnum Marianum megszületését hazánk 1938-ban fényes külsőségek közepette ünnepelte. Mintegy az események nyitányaként, közvetlenül az Eucharisztikus Világkongresszus előtt, május 22-én Szent István székvárosában, Székesfehérvárott tartották meg az évi vitézavatást, három nappal később Budapesten megkezdődött a kongresszus központi rendezvénysorozata, május 30-án pedig országos ünnepséget tartottak a Szent Jobb megtalálásának emléknapja alkalmából. Másnap aztán a Szent Jobb az Aranyvonaton országjáró körútra indult.
Az eseménysor középpontjában a budapesti Eucharisztikus Világkongresszus állt.
Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás 1936-ban kibocsátott üzenetét az ország összes katolikus templomában felolvasták (Forrás: Wikimedia)Az Eucharisztia, vagyis Oltáriszentség, az egyház hite szerint Jézus Krisztus testét és vérét jelképezi. Máté apostol így írja le evangéliumában az eucharisztia tiszteletének szakrális alapját, vagyis Jézus utolsó vacsorán mondott szavait: „Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret. Megáldotta, megtörte s odanyújtotta tanítványainak, ezekkel a szavakkal: Vegyétek és egyétek, ez az én testem! Aztán fogta a kelyhet, hálát adott, és ezekkel a szavakkal nyújtotta nekik: Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára.”
XI. Piusz pápát Eugenio Pacelli bíboros pápai legátusként (középen) képviselte (Forrás: Fortepan)Az egyház hite szerint az Oltáriszentségben Jézus Krisztus valóságosan is „jelen van”. Az Oltáriszentség a templom legszentebb helyén, az oltár közepén, egy zárható, díszes kisszekrényben, az úgynevezett tabernákulumban van eltéve.
Az eucharisztia tiszteletére összehívott első világkongresszust 1881-ben Franciaországban tartották. Az ünnep eredeti koncepciója szerint ez egy világméretű úrnapi körmenet, vagyis az eucharisztia tiszteletének a világ előtti megvallása volt. A minden évben más városban megrendezett és a szociális kérdésekre fókuszáló kongresszusok nagyban erősítették azt az egyházon belüli folyamatot, amely részeként XIII. Leó pápa 1891. május 15-én kiadta a marxista társadalmi elvekre válaszoló Rerum novarum enciklikát.
Budapesten a 34. kongresszust rendezték meg. Előkészítése már 1937 májusában megkezdődött, amikor Serédi Jusztinián esztergomi érsek kihirdette az eucharisztikus emlékévet. Az ünnepély központi témájául az eucharisztiának, mint a szeretet kötelékéről való elmélkedést választotta. A lelki készülődés mellett a háttérben nagyon komoly világi szervezőmunka is zajlott, hiszen a magyar politikai elit felismerte, hogy hazánk most végre kitörhet abból a nemzetközi elszigeteltségéből, amely a vesztes világháborús összeomlás és a trianoni országcsonkítást követően sújtotta.
Az ünnep dátuma, amely húsvét mindig változó időpontjától függött, igen közel került június 4-hez, vagyis a trianoni békediktátum aláírásának évfordulójához. Ezért volt szimbolikus jelentősége annak, hogy a határon túlról érkező magyar és a szomszédos népek nagy számban zarándokoltak Budapestre. A vasárnapi zárómisén több mint félmillióan vettek részt.
Mindszenty József gyóntat az Eucharisztikus Világkongresszus alkalmával a budapesti Hősök terén megrendezett vasárnapi, záró szentmisén (Forrás: Foprtepan)A kongresszusra 15 bíboros és 330 püspök mellett több mint százezer külföldi zarándok érkezett. XI. Piusz pápát Eugenio Pacelli bíboros pápai legátusként képviselte. A főpap személye tovább erősítette a kongresszus egyik legfőbb üzenetét, vagyis a katolikus „harmadik út” lehetőségét a náci, illetve a bolsevik társadalmi javaslat ellenében. Az egyik főszervező, a jezsuita Bangha Béla ezt írta: „Az eucharisztikus kongresszuson az istenhit és istentelenség küzdelméről van szó, és benne minden pozitív vállalásnak segíteni kell. Ez a szeretet ünnepe.”