A munkásmozgalomba 1931-ben bekapcsolódó Kádár János a Magyarországi Szociáldemokrata Pártban kezdte karrierjét – lévén az nem volt betiltott párt, nem úgy, mint a Kommunisták Magyarországi Pártja –, majd a Békepártban és Magyar Kommunista Pártban politizált. A Magyar Dolgozók Pártja létrejöttét követően – 1948 augusztusában – belügyminiszternek nevezték ki. 1951-re azonban az ő esetében is bekövetkezett, ami számos elvtársánál korábban, „a forradalom felfalta gyermekeit”: letartóztatták, egészen 1954-ig börtönben ült.
Érdekesség, hogy lefogásáig tökéletesen lojális volt Rákosi Mátyáshoz, rendszerét mindenben kiszolgálta.
Kádár Jánosnak az MSZMP (Magyar Szocialista Munkáspárt) Központi Bizottsága első titkárának egy szovjet katona ajándékot nyújt át a magyar-szovjet közös hadgyakorlaton. (MTI Fotó: Friedmann Endre)Szabadulását követően nem tért vissza azonnal a párt élvonalába, tényleges vezetői szerepe 1956. október 25-én került előtérbe a Politikai Bizottság ülésén, amikor Gerő Ernőt leváltották, és őt választották a Központi Vezetőség titkárává. Kiválasztása a szovjetek beleegyezése nélkül elképzelhetetlen lett volna. Korlátlan politikai hatalma ekkortól datálható, azonban 1988-ra elfogyott körülötte a levegő, még úgy is, hogy a szocialista tábor legrégebben hatalomban lévő vezetője volt.
Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, Dobi István, az MSZMP KB tagja, az Országos Szövetkezeti Tanács elnöke, Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Kállai Gyula, az Országgyűlés elnöke, az Elnöki Tanács tagja és Apró Antal, a Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságának elnöke áll a dísztribünön a május 1-jei felvonuláson. (MTI Fotó: Vigovszki Ferenc)Az idős politikus megbuktatásában nagy szerep jutott Grósz Károlynak, aki nemes egyszerűséggel megpuccsolta a főtitkár bizalmasait, őket még a párt „parlamentjébe”, a Központi Bizottságba sem választottak be, így Kádár teljesen elszigetelődött. Ahogy egy életrajzával foglalkozó tanulmány írja:„ Ezután teljesen magára maradt, pártelnökként nagyritkán még be-bejárt a pártközpontba, otthona magányában pedig folyton csak emlékezett, legtöbbet bizonyára az országos politikában eltöltött csaknem fél évszázadra, politikusi élete meghatározó pillanataira, Rajkra, börtönéveire, 1956-ra és Nagy Imrére. Viaskodott a múlt árnyaival. Talán felmerült benne a „helyesen cselekedtem-e” kérdése, és bizonyára megadta önmaga számára a feloldozást: ő mindig a személyiségét szinte teljesen uraló felettes én, az Eszme és a Párt nevében cselekedett, akkor is, amikor leszámolt azok ellenségeivel. Jól ismerte ugyanakkor a kommunizmus gyakorlatát és a koncepciós perek mechanizmusait, s azt hihette, ha mégsem neki volt igaza, most ő következik…”
Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára üdvözli Kim Ir Szent, a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának főtitkárát, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság elnökét (j) a Béla király úti kormányvendégházban tartott díszvacsora előtt. (Fotó: MTI Fotó: Wéber Lajos)az „Öreg” napjai meg vannak számlálva, Grósz lesz az utóda.
1989. április 12-én, leváltását követően közel egy évvel, Kádár ugyan még váratlanul megjelent a párt Központi Bizottságának zárt ülésén, és elmondott egy összefüggéstelen beszédet – amit a hallgatóság zavartan, megdöbbenve, és talán részvéttel meghallgatott –, de többé a politikai élet alakításába beleszólni már nem tudott. A gyakorlatilag megbomlott elméjű Kádár Jánost 1989. május 8-án megmaradt kirakatfunkcióiból is felmentette a párt vezetése.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésében, valamint az azt követő brutális megtorlásokban oroszlánrésze volt Kádárnak, akárcsak abban, hogy a magyar parasztság gerincét eltörve, a földből élők több mint 90 százalékát belekényszerítették a termelőszövetkezetekbe, végérvényesen szétverve ezzel a vidék birtokszerkezetét. Szerepe volt a százezrek emigrációba kényszerítésében – Puskás Ferenc, Faludy György, Zsigmond Vilmos, Cziffra György – távozásában, és abban, hogy az „ellenforradalmárok” tömegeit a hatalom egzisztenciálisan ellehetetlenítette, megfosztva ezzel őket, gyermekeiket, és unokáikat az anyagi biztonságtól.
Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) elnöke vitaösszefoglalóját tartja az MSZMP országos értekezletének zárásaként az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában, 1988. május 22-án, Budapesten. (MTI Fotó: Manek Attila)Kádár János 1989. július 6-án halt meg, aznap, amikor a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa Nagy Imrét és mártírtársait posztumusz felmentette az ellenük felhozott vádak alól, igazságot szolgáltatva a meggyilkoltaknak.
A kiemelt képen: Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) elnöke vitaösszefoglalóját tartja az MSZMP országos értekezletének zárásaként az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában, 1988. május 22-án, Budapesten. ( MTI Fotó: Manek Attila)