A történelemben minden összefügg mindennel, egyetlen elemét sem szabad figyelmen kívül hagyni, mert akkor már változhat az összkép. Így van ez a nagy földrajzi felfedezések korával  is, amely az Indiába vezető tengeri út keresésével indult. Ehhez áttételesen, de hazánk is hozzájárult. Mégpedig a föld mélyéből kibányászott arannyal.

A középkor számunkra oly sok dicsőséget hozó időszakában Európa aranytermelésének javát mi adtuk, de az ezüstbányászatban is éllovasok voltunk. Már az Árpád-házi királyaink alatt is csúcsokat döntögettünk, mikor is a hazai bányák az évenkénti ezer kiló arany kitermelésével az európai termelés öthatodát tudták magukénak. Mátyás király korára ez a mutató még magasabbra kúszott, évente már 2500 kiló aranyat adtak a honi bányák.

Mátyás király portréja (MTI Fotó: Reprodukció)

Csakhogy a nagy király korára radikálisan megváltozott a világ. A Távol-Keletről, Indiából, Kínából érkező hagyományos kereskedelmi útvonal egy központi szegmensét ugyanis elfoglalta a Török Birodalom. A karavánokat tovább engedte, de a vámokat a korábbi többszörösére emelte, ami Európában nagyon megdrágította a keleti termékeket. Ez sokáig azért nem okozott gazdasági krízist, mert a magyar aranybányák ontották kincsüket. Csakhogy ezek a bányák Mátyás király halála után kimerültek, Európa aranykészlete pedig szépen kezdett átgurulni a török szultán kincstárjába, aki ezt a pénzt is arra használta fel, hogy a próféta zászlaját a vén kontinens minél több pontjára kitűzze.

Ez a nemzetközi helyzet nagymértékben elősegítette azt a kereskedői vágyat, hogy Kelet kincsét a törökök megkerülésével, vagyis sokkal olcsóbban is Európába lehessen hozni.

Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd előtt Kolumbusz Kristóf

Kolumbusz Kristóf például azt gondolta, hogy keletre akár nyugati irányból is el lehet jutni, s ehhez semmi mást sem kell tenni, csak neki kell vágni a végtelen óceán ismeretlen vizének. Hosszas unszolás után erről meg is győzte a spanyol királyi párt, Kasztíliai Izabellát és Aragóniai Ferdinándot, akik 1492. április 17-én aláírt oklevelükben Kolumbuszt kinevezték admirálisnak és alkirálynak, s adtak e jól csengő cím mellé még kétmillió aranyat is. A pénzből három hajót állított ki: a kora csúcstechnikájának is nevezhető zászlóshajót, a Santa Maríját, valamint két kisebb hajót, a Niñát és a Pintát.

Ezzel megkezdődött a spanyol conquistadorok kora.

Kolombusz flottája meg sem állt a Bahamákig, ahonnan Kuba és Hispaniola szigetére hajóztak. Később még háromszor tért vissza az Antillákra.

Ridolfo del Ghirlandaio: Kolumbusz Kristóf

Haláláig azt hitte, hogy Kelet-Indiában jár.

Vasco da Gama azonban tényleg elhajózott Indiába.

A sors furcsa fintora, hogy a portugál király szolgálatába szegődött Vasco da Gama Afrika megkerülésével pontosan azon a napon, vagyis május 20-án érte el a fűszerekben gazdag, egzotikus Indiát, mint amelyik napon a nyugat felé induló nagy riválisa meghalt.

Portugália ezzel kereskedelmi világhatalom lett.

De ehhez az kellett, hogy I. János portugál király harmadik fia, a már a kortársai által is „tengerészként” emlegetett Henrik herceg személyes vagyonát és tekintélyét is latba vetve támogassa a felfedező utakat.

Tengerész Henrik (forrás: Wikipedia)

Tengerész Henrik sokat tett a hajózás fejlesztéséért. Portugália legdélibb részén, a Vincent-foknál fekvő Sagresben navigációs iskolát alapított, amely mellé csillagvizsgáló tornyot is építtetett. Remek hajósok nevelkedtek az iskola falai között. Itt működött az a hajóépítő műhely is, ahol továbbfejlesztették a karavellát, majd a karakkot, amelyek a korszak tengeri felfedező útjainak általánosan használt hajótípusaivá váltak.

Karavella (forrás: Wikimedia)

Tengerész Henrik a hajókapitányok kötelességévé tette, hogy útközben térképet készítsenek és hajónaplót vezessenek, s ezeket hazatértük után át kellett adni a herceg Tresorariának nevezett gyűjteményének.

Mindezt azért tette, hogy más népek hajósai, de leginkább a spanyolok, ne értesüljenek a felfedezésekről. Az Azori-szigetek létéről például sokáig csak Sagres hajósai tudtak.

A spanyolok és a portugálok által egyaránt használt hajótípus, a karakk (forrás: Wikimedia)

Tengerész Henrik hajói Afrika nyugati partvonalait térképezték. Miután azonban a portugálok arról értesültek, hogy Kolumbusz Kristóf spanyol zászló alatt hajózva felfedezte Amerikát, beletapostak a gázpedálba és a lisszaboni kikötőből rögvest útnak indították azt a flottát, amely Indiába a Bartolomeu Dias által megnyitott úton próbált eljutni. Ez a kapitány ugyanis 1488-ban körülhajózta a Jóreménység fokát, vagyis túljutott Afrika déli csúcsán.

Vasco da Gama (forrás: Wikimedia)

Vasco da Gama 1497. július 8-án kezdte meg utazását a Săo Gabriel nevű hajójával. Tizenhárom hetes utazás után érte el a Jóreménység fokát, majd továbbra is a part mentén haladva észak felé fordult. Elhajózott Mozambik és Kenya előtt, majd felfogadott egy helyi arab hajóst, akinek a segítségével 1498. május 20-án érkezett meg Kálikut városába, az indiai kereskedelmi metropoliszba.

A hazaút majdnem egy évig tartott. Otthon hősként ünnepelték, hiszen valóra váltotta Tengerész Henrik herceg nagy álmát: bebizonyította, hogy Indiába a tengeren át is vezet út. 1524-ben India alkirályává nevezte ki III. János portugál király.

Kiemelt kép: Kolumbus Amerikába érkezik (Fotó: Wikimedia)