A Biblia Prédikátorok Könyvében (1:9) olvasható: „Ami volt, ugyanaz lesz majd, és ami történt, ugyanaz fog történni, mert nincs semmi új a nap alatt.” Jurij Vlagyimirovics Andropovra is igaz ez az idézet, hiszen az egykori Szovjetunió oly sok pártvezetőjéhez hasonlóan ő is meglehetősen véres körülmények között tört a csúcsra. A II. világháború alatt partizánvezér volt, majd a Karél-Finn SZSZK komszomolszervezetének első titkáraként tevékenykedett, s mint ilyen, alaposan kivette részét az elvtársai közötti tisztogatásból.
Sztálin halála után azonnal kirobbant a Szovjetunió legfelsőbb pártvezetésében a hatalmi harc, ami a középkáderek gyakori áthelyezésében is tetten érhető. Egy ilyen, a belső erőviszonyokat átrendező áthelyezési hullám révén került a külügyhöz, ahol rövid ideig a lengyel és csehszlovák kapcsolatokért felelős 4-es osztályt vezette. Ehhez képest mégsem ezen a területen használták megszerzett tudását, hanem Magyarországra küldték nagykövetnek, 1954-ben.
Jurij Vlagyimirovics Andropov (Forrás: Wikimedia)Kinevezése mögött a Molotov és Malenkov közötti hatalmi harc állt.
Andropov Budapestről eleinte dicshimnuszokat zengett Rákosi Mátyásról, Nagy Imrét azonban az első pillanattól fogva utálta. Az 1956 őszén írt értékelései a helyzet teljes félreértéséről tanúskodnak, és nagymértékben hozzájárultak a Vörös Hadsereg katonai fellépését elrendelő hruscsovi verdikthez.
Harckocsi a körúti villamossínen (Fotó: Nemzeti Fotótár)Egyik alkalommal például azt írta, hogy Budapesten a Bajza utcai szovjet nagykövetséggel szemközti fák kommunista mártírok holttestével vannak teleaggatva, ami nyilvánvaló hazugság volt. Andropov támogatásának köszönhetően figyeltek fel Moszkvában Kádár Jánosra, s ő volt az, aki 1956. november elsején Kádárt és Münich Ferencet a szovjet fővárosba vitette. A következő esztendőben azonban megszűnt a nagyköveti megbízatása, amely mögött egyrészt Kádár hálátlansága állt, hiszen a magyar pártvezér mihelyst azt érezte, hogy megszilárdult a hatalma, Hruscsov előtt rögvest fúrni kezdte mentorát. Andropovot amúgy Hruscsov sem szerette, hiszen Molotov emberének tartotta.
Kádár János belügyminiszter beszédet mond a Szakszervezeti Világszövetség nemzetközi szakmai szövetségeinek kongresszusán (Fotó: Nemzeti Fotótár)Az 1957-es hazatérése után a Központi Bizottság Szocialista Országok Együttműködési Főosztályát vezette, 1962-ben pedig Mihail Szuszlov utódjaként tagja lett az SZKP KB titkárságának. A csúcsra 1967-ben ért, amikor is kinevezték a világ egyik legnagyobb titkosrendőrségének, a KGB parancsnokának.
A szovjet korszak történetében rendkívül hosszú időt töltött a Lubjankán: tizenöt évet. A világon szinte mindenről és mindenkiről gyűjtötte az információkat, amiket nem rettent meg felhasználni, ha a saját hatalmi céljai úgy kívánták. Nem véletlen, hogy a KGB tábornoki uniformisával lett 1973-ban a Szovjetunió legmagasabb döntéshozó grémiumának, az SZKP KB Politikai Bizottságának teljes jogú tagja.
Fegyverrel és pénzzel támogatta a nemzetközi terrorizmust; nemcsak szovjet állampolgárokat, de jó néhány külföldit is likvidáltatott, ráadásul hozzálátott, hogy újra kiépítse a Hruscsov uralma alatt szerinte megengedhetetlen korhadásnak indult szigorított munkatáborok rendszerét.
Magánélete amúgy romokban hevert. Hétpecsétes titok volt, hogy még csak érettségije sincs, a diplomáját azonban mégis megszerezte, mégpedig úgy, hogy a professzorokat berendelte a rettegett Ljubljankán lévő irodájába, hogy ott vizsgáztassák le. Természetesen kitűnő eredménnyel végezte el a soha el nem kezdett egyetemét. Nagyobbik fia kábítószeres lett, kisebbik fia pedig alkoholista, akit a 70-es években Magyarországra zavart, hogy Kádár János óvó tekintete alatt Kossuth Lajos életútját tanulmányozza.
Andropov állam lett az államon belül. Nem véletlen, hogy Brezsnyev halála után a moszkvai birodalom legfőbb vezetői őt emelték a főtitkári trónra, a kijelölt utód, Csernyenko helyett. Andropov mindenkiről mindent tudott és markában tartotta az egész rendszert.
Arany János a Toldi szerelmében Lajos király szájába adta: „Nagy ideje mennünk / Pünkösdi királyság e mi győzedelmünk. / Ha kijózanodnak félelembül, borbul, / Bizony egész Prága szembe reánk fordul.”