Fények cikáztak, árnyak hullottak, a filmvásznon életre kelt a varázs, az események pedig olyan gyorsan peregtek, mint a mozigépbe illesztett filmtekercs. A Lumiere testvérek találmánya ugyanis villámgyorsan körbenyargalta a világot, és röpke egy esztendővel a találmány szabadalmaztatása után már mihozzánk is megérkezett. Az első vetítést az akkor még szédületes iramban fejlődő Budapesten, a Royal Szállóban tartották, 1896. május 10-én. Innen számítjuk a magyar filmvetítés, illetve a magyar mozgókép-történet kezdetét. A mozi aztán látványos gyorsasággal vert gyökeret idehaza: a kávéházakból kilépve országszerte egymás után nyíltak a filmszínházak, ahol eleinte külföldi, majd egyre több magyar filmet is láthatott a közönség.

Korda Sándor ifjúkori fényképe (forrás: Wikimedia)

Merthogy idehaza szinte a kezdetektől fogva készültek mozifilmek. Ráadásul nem is egyközpontú volt a honi filmipar, hiszen Budapest mellé villámgyorsan felkúszott a Kelet-magyarországi nagyváros, Kolozsvár.

Az „erdélyi Hollywood” meghatározó személyisége Janovics Jenő volt, aki a kincses város színigazgatójaként kezdte, hogy aztán a magyar filmgyártás nagy úttörőjeként folytassa. Kolozsvári filmstúdiójában indult a később az angol filmipart megteremtő Korda Sándor pályafutása is, aki a mai Túrkevéhez tartozó Pusztatúrpásztón, Kellner Sándor néven látta meg a napvilágot, 1893. szeptember 16-án.

Gyermekként a pusztán élő társaival együtt, őt is lovaskocsi vitte a bentlakásos, túrkevei hetes iskolába, ahonnan csak hétvégére mehetett haza. Ifjonti korában súlyos szemfertőzést kapott és emiatt olyan rövidlátó lett, hogy egész életében szódásüvegtalp-vastagságú szemüveget kellett hordania. Nem mindig szomorkodott emiatt, hiszen a világháború alatt ezért nem vitték el katonának.

Középiskoláját a fővárosi Mester utcai Kereskedelmi iskolában végezte. Később az alma mater jelszavát – mely szerint Sursum corda, vagyis Emeljétek fel a szíveteket – választotta új nevének, s így ismerte meg az egész világ.

Érettségi után újságíró lett, és szinte egyből a fővárosi filmes szaklapokhoz csapódott. Sokat publikált, főleg kritikákat, amik a világháború kitörésére meghozták az országos hírnevét.

A jó tollú újságírót 1916-ban megkereste Janovics Jenő. Az erdélyi filmcsászár húsz évvel később így emlékezett vissza a találkozásukra: „A pesti New York Kávéház hideg márványasztalánál álmodozott a fiatal, nyurga Korda, valami szerény megélhetést biztosító újságírói alkalmaztatásról, amikor vonatra ültettem és levittem magammal Kolozsvárra, filmrendezőnek, évi 18.000 korona fix fizetéssel”.

Janovics Jenő jó szemmel válogatta ki a munkatársait, hiszen nála debütált a Casablanca című filmmel később világhírnevet szerző Oscar-díjas Kertész Mihály is, aki három filmet forgatott a kolozsvári stúdióban.

A Corvin Filmgyár a világ hetedikként létrehozott filmvállalata volt. Volt egy külső helyszíne is, a kolozsváriak által egyszerűen csak Mozifalvaként emlegetett Szászfenesen. Janovics amúgy Erdély különböző városaiban 26 mozit működtetett, melyek „természetesen” rendre műsorra tűzték a Corvin Filmgyár filmjeit.

Az első világháború idején az ellenséges országokból érkező filmek forgalmazásának tilalma elősegítette a magyar film térhódítását, így a kolozsvári filmgyártás fellendülését is: Erdélyben 1914 és 1918 között több, mint hetven nagyjátékfilm készült. Természetesen ezek még mind némafilmek voltak.

Korda Erdélyben sikert sikerre halmozott és 1917 áprilisában Pásztory Miklóssal karöltve megvette Janovicstól a kolozsvári Corvin Filmgyárat. Rögvest terjeszkedésbe fogott és még ugyanabban az évben a főváros akkori határában egy hasonló központot hozott létre, a Corvin Filmgyár és Filmkereskedelmi R-t.

Ma is működik ez a cég. Ott van, mindjárt Zuglóban, a Róna utcában, s mind a mai napig ontja a mozgóképeket. A Corvin Filmgyár után Hunniának hívták, a második világháború után pedig Mafilmnek. Napjainkban a Magyar Nemzeti Filmalap része.

Janovics Jenő, Kertész Mihály és Korda Sándor Kolozsvárott. A kép 1916-ban készült (forrás: Wikimedia)

A Magyarországi Tanácsköztársaság idején Kordát is elkapta a forradalmi hevület és a kommunista direktórium tagjaként a filmgyártás művészeti vezetője lett. A tanácsköztársaság bukása után ezért kellett menekülnie. Bécsbe emigrált, ahonnan két év múlva Berlinbe, majd 1927-ben Hollywoodba, a filmgyártás akkor már tagadhatatlan világközpontjába ment. Amerikában a United Artists rendezője lett. Felesége, az erdélyi Déván született Farkas Antónia, akivel még Budapesten házasodtak össze, színésznő volt, és addig Korda összes filmjében játszott. Az asszony férje után Amerikában felvette a Korda Mária művésznevet. Csakhogy a hangosfilm megjelenésével a karrierje összetört, mert rémes akcentusa miatt egyetlen rendező sem akart vele dolgozni. Még a saját férje sem.

Kapcsolatuk ezért annyira megromlott, hogy 1930-ban elváltak. Az asszony úgy megharagudott Korda Sándorra, hogy még közös gyereküket is az apja ellen nevelte és élete végéig perekkel keserítette az életét.

A Bagdadi tolvaj zeneszerzője Rózsa Miklós, forgatókönyvírója Bíró Lajos (forrás: Wikimedia)

Vélhetőleg ezért döntött úgy Korda Sándor, hogy otthagyja hollywoodi jól fizető állását és megfogadja az Amerikában komoly sikereket elért magyar író, Molnár Ferenc tanácsát, aki azt mondta, hogy a jó kapcsolat titka a „külön hálószoba és közte egy óceán”.

Volt felesége elől tehát az óceán túlpartjára, Londonba költözött, ahol 1932-ben megalapította a London Films filmstúdiót. Filmjei igazán látványosak voltak, ami a színes filmek megjelenésével csak fokozódott. Leghíresebb mozija az 1933-as VIII. Henrik magánélete, amely azonnal világsiker lett, még Oscar-díjra is jelölték. Stúdiója ontotta a jobbnál jobb filmeket, amelyek közül kimagaslik a Rembrandt, a III. Richárd, a Bagdadi tolvaj és a Dzsungel könyve.

A Dzsungel könyve rendezője Korda Zoltán, zeneszerzője Rózsa Miklós, producere Korda Sándor, díszlettervezője Korda Vince volt (forrás: Wikimedia)

Világsztárokkal dolgozott. A Dzsungel könyve zenéjét például a háromszoros Oscar-díjas Rózsa Miklós szerezte, aki többek között a Ben-Hur muzsikáját is jegyzi.

A sok munka meghozta a gyümölcsét: 1942-ben VI. György király lovaggá ütötte.

Korda Sándor volt az első filmrendező, akit a Brit Birodalom uralkodója lovaggá ütött.

Szíve azonban nem bírta a terhelést és 62 évesen felmondta a szolgálatot. A szigetországbéli megbecsültségét jelzi, hogy a Brit Filmakadémia róla nevezte el az év legkiemelkedőbb filmjeinek járó díját.