A saanhszi földrengés 1566. január 23-án, késő este kezdődött és a történelem legpusztítóbb feljegyzett földrengése volt. A csapás Kína Saanhszi tartományában történt, de több mint 97 megyét érintett.
Turning Back the Clock to: 1556. The deadliest earthquake in history strikes Shansi, China, killing 830,000 people. #ThisDayInHistory pic.twitter.com/LJJbuf9boY
— History Then (@then_history) January 23, 2022
A földrengés ezer kilométer átmérőjű területen okozott károkat a Kínai Tudományos Múzeumok szerint. Voltak olyan megyék, ahol a lakosság 60 százaléka is odaveszett. A katasztrófa csaknem 830 ezer ember életét követelte.
A korabeli feljegyzések és geológiai kutatások alapján a tudósok a történteket modellezve arra a megállapításra jutottak, hogy a rengés a Richter-skálán körülbelül 8–8,3-as erősségű lehetett.
Ennél nagyobbat már jegyeztek fel (az 1960-as chilei földrengés 9,5-ös erősségű volt), de pusztítóbbat soha. Ereje a Mercalli-skálán, amely a földrengéseket inkább szubjektív módon, az általuk okozott pusztítással méri, 11-es fokozatú, azaz katasztrofális lehetett; ennél a fokozatnál csak egy erősebb van, de ilyet még sohasem észleltek.
Több méter mélységben süllyedt meg a talaj
A rengés epicentruma a fővárostól alig száz kilométernyire lehetett, a talajban komoly sérülések keletkeztek, a talajsüllyedések, földcsuszamlások tovább növelték az áldozatok számát. A fővárosban 3 méter mélységben süllyedt meg a talaj, több helyen víz tört fel, csatornák keletkeztek.
A földrengést, amelyet több utórengés követett, ezer kilométeres körzetben is érezni lehetett, és egész városok váltak a földdel egyenlővé.
A kezdetleges technikával emelt épületek kártyavárként omlottak össze, ráadásul a lakosság zöme löszbe vájt barlangokban lakott, és ezek az első földlökésre beomlottak. „A nagy kínai földrengés” a mai napig a legtöbb áldozatot követelő földrengésnek számít, az 1976-os, szintén kínai, tangsani földrengés mintegy 450 ezer, a 2004-es indiai-óceáni földrengés és szökőár 280 ezer életet követelt.
Kínában tanultak a szörnyű szerencsétlenségből, régészeti feltárások szerint a földrengés után megszaporodtak a puhább és rugalmasabb szerkezetű, a földrengésnek jobban ellenálló anyagokból – bambusz, fa – épített házak.
A földrengés nyolcas erősségű volt, azonban ennél érdekesebb, hogy az utórezgéseit még fél éven át lehetett érezni havonta többször.
A halálos áldozatok számát a legnagyobb mértékben az okozta, hogy akkoriban az érintett területen az emberek löszfalakba vájt mesterséges barlangokban laktak, amelyek könnyedén beomlottak. A földmozgás élve temette el áldozatait. Azonban olyanok is voltak, akik gyenge fabrikált házakban laktak, amelyek nem álltak ellen a nagyerejű rengésnek.
Kiemelt kép: MTI/Beliczay László