logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Seress Rezsőt hívta a világhírnév, mégis megmaradt pesti zenésznek

| Szerző: Jezsó Ákos
Ki volt az a Seress Rezső, akinek az egyetlen magyar, valódi világsláger muzsikáját köszönhetjük? Zseni, vagy meg nem értett mártír? Világslágerét Louis Amstrong, Fred Astaire, Bing Crosby és Frank Sinatra is műsorára tűzte. Seress Rezső 1968. január 12-én halt meg Budapesten.

Seress Rezső egész élete olyan volt, mint a világhírnévre szert tett dala: édesbúsan szorongó, amolyan „szomorú vasárnapos.”

Seress Rezső (forrás: Wikimedia)

Sosem szeretett tanulni, így hát ifjonton mihelyst csak tehette, abba is hagyta az iskolát és még a boldog békeévek Monarchiájában felcsapott artistának, mégpedig Bruno úr országot járó vándorcirkuszában. Csakhogy Bruno úr nem igen ment messzebbre a Városligetnél, édesanyja pedig ott könnyedén megtalálta és egy jobbfajta nyakleves társaságában hazazavarta. Nem fogadott szót, másnap visszament, és amikor a társulat végre turnéra indult, vagyis elutazott Vecsésre, leesett a magasból és összetörte a csontjait. Túlélte, mert a Korányi Klinikának kiváló orvosai voltak. Nyughatatlan vére azonban hajtotta tovább, és amikor végre a hóna alatti két mankóval hazabiceghetett, meg sem állt a legelső Üllői úti kiskocsmáig. Ott barátkozott össze két jó kadarka társaságában Bilicsi Tivadarral, aki akkor még szintén csak a szárnyait próbálgatta. Bilicsi beszélte rá, hogy legyen inkább színész, sőt mint Petőfi, egyenesen vándorszínész.

Beiratkozott Rákosi Szidi magántanodájába. Táncoskomikus szeretett volna lenni, de a mankói miatt ez kevésbé volt életszerű. Ezért aztán színész lett. Végzős társai között ott találjuk a magyar némafilmek két sztárját, Vaszary Piroskát, aki a második világháború után Nyugatra emigrált, és az argentínai és venezuelai emigráns magyar közösségek színházában játszott, valamint Halmay Tibort, aki a két háború között több német filmben is szerepelt, de aztán a keleti fronton életét veszítette.

Karády Katalin Seress Rezső dalainak értő és népszerű előadója volt (forrás: Fortepan)

 

A némafilmek Seress Rezsőnek is meghozták a lehetőséget, csakhogy nem színészként, hanem zongoristaként lett a közönség kedvence.

Az első világháború után a hazánkra kényszerített gigantikus területi veszteségek, a fővárosba áradó menekültek özöne és a mindent eluraló gazdasági válság radikálisan megváltoztatta a korábbi viszonylagos jólét világát. A pesti Műszínkör igazgatója ebben a nehéz gazdasági helyzetben figyelt fel kivételes rögtönzési képességére, és nem csak azt engedte meg, hogy a némafilmek vetítése alatt klimpírozzon a zongorán, mintegy zenei aláfestést nyújtva a vászonra vetített mozgó képeknek, de azt is, hogy a saját szerzeményeit adja elő.

Seress Rezső pedig becsalta a publikumot.

Az első, ismert dala az 1925-ben komponált Még egy éjszaka… című, amivel valósággal betört a köztudatba. A dalról készült hanglemez tizenhatezer példányban kelt el, ami abban az időben is nagy sikerről árulkodott.

Louis Armstrong trombitán tette világhírűvé a Szomorú vasárnapot (forrás: Wikimedia)

A pesti kávéházakat azonban egy másik dala, a Ki volt az az asszony, akinek a szíve – című sanzon hódította meg.

Hívták a pesti kávéházakba és a főváros környéki csárdákba, ő pedig engedett a jobban fizető csábításnak, és szakított a Műszínkörrel. Különböző helyeken zongorázott. Az egyik előadásán figyelt fel rá a Lehár Ferenc dalait is kiadó Nádor József zeneműkereskedő. Szárnyai alá vette, és beajánlotta a Dohány utcai Kulacs vendéglőbe, zongoristának. Itt már rendes fizetést kapott az alacsony termete miatt „Kis Seressként” emlegetett zenész. Első jövedelmén kivett egy lakást és vett egy télikabátot.

Termékeny időszak következett: 1923 és 1933 között több mint negyven dalszöveget írt és körülbelül hatvan saját szerzeménye született.

A Délibáb című lap 1933-ban azt írta róla, hogy „a zeneszerzés kis termetű nagymestere.”

Ebben az évben még operettet is komponált. A Szerelem az egész vonalon című műalkotásnak nemcsak a zenéjét, de a librettóját is ő írta. Egy baja volt csak a darabnak: sosem került színpadra, mert a színházi rendezők nem merték vállalni azt a kockázatot, hogy egy viszonylag ismeretlen szerző alkotásával rukkoljanak elő.

Pedig ebben a darabban már megtapintható az „igazi Seress” borongós-szomorú hangulatú zenéjével és a mélyről jövő érzelmeket, valamint a belső vágyakat éneklő lelkével egyetemben.

Aztán egy újabb gazdasági krízis rázta meg a világot. A pénz elértéktelenedett, munkahelyek mentek tönkre és ezt a kávéházak is megérezték. Ráadásul a hangosfilmek megjelenésével a mozi-zongoristák mind munkanélkülivé váltak. Ebben a helyzetben kereste meg Jávor László, hogy zenésítse meg a versét, amit menyasszonya halálára írt. Címe: Szomorú vasárnap.

A munkával lassan haladt, hiszen minden nap zongoráznia kellett, és alig volt ideje, amikor azonban a Fórum kávéházban újra találkoztak, Seress Rezső fejből lejátszotta a dallamot.

A muzsika tökéletesen simult a szöveghez, melyet c-moll hármashangzatokkal tett borzongatóvá.

Csakhogy Seress autodidakta zongorista volt, sosem tanult kottát írni, így nem is tudta hangjegyekbe formázni az általa megálmodott zenét. A kávéház egyik vendége, a Zeneakadémiát végzett Arányi Kornél öt pengőért kottázta le a muzsikát. Másnap a Lovag utca 18-ban működő kottamásoló letisztázta a darabot, Jávor pedig a paksamétával elrohant a Csárdás kiadóhoz.

A muzsika kottája rögvest meg is jelent – világhírnévre röpítvén Seress Rezső zenéjét, a Szomorú vasárnapot.

Csakhogy a világsiker zötyögve indult, mert kezdetben nagyon kevesen vették a kottát, hiába is játszotta el Seress a Kulacsban napjában többször is. Aztán a Délibáb című lapban megjelent egy hír: Kalmár Pál, a kor neves énekese repertoárjába tűzte a Szomorú vasárnapot.

Az egyetlen igazi magyar világslágert feldolgozta Billie Holiday, Ricky Nelson, a Genesis nevű rockegyüttes, Ray Charles, Jimmy Witherspoon, Elvis Costello, Sinéad O’Connor, de rendszeresen műsorára tűzte Louis Amstrong, Fred Astaire, Bing Crosby és Frank Sinatra.

Néhány nappal később egy újabb hír borzolta a pesti publikumot: öngyilkosságot követett el egy cseléd, holtteste mellett pedig megtalálták a Szomorú vasárnap kottáját. Egy hét múlva Lédig László pénzügyminisztériumi tanácsos egy taxiban fejbe lőtte magát, s búcsúlevele mellett ugyancsak megtalálták a Szomorú vasárnapot.

A dalt a 8 Órai Újság 1935. november 7-én „Gyilkos sláger”-nek nevezte.

Így született meg a mítosz.

A világmédia már egyenesen „öngyilkos himnusznak” nevezte Seress muzsikáját. A The New York Times például arról számolt be, hogy Budapesten a dal hatására tömegek ugrottak a Dunába.

Seress világhírűvé vált, s miközben a pesti színpadok Eisemann Mihály, Lehár Ferenc, Ábrahám Pál vagy Zerkovitz Béla operettjeitől voltak hangosak, a világ számos pontján csendült fel a Szomorú vasárnap édesbús muzsikája.

A hazára azonban egy újabb világháború zúdult, majd bekövetkezett a német megszállás. Seress ekkor már munkaszolgálatos volt.

A nagykátai Honvéd Kiegészítő Parancsnokságon kellett jelentkeznie. Fegyver helyett kapát kapott árokásásra. Egy német tiszt mentette meg, aki korábban Pesten hallotta a Szomorú Vasárnapot. Felismerte a többi munkaszolgálatos között.

A háború után valósággal nyomorgott, miközben Amerikában már 370 000 dollár jogdíj állt a számláján. Csakhogy ezt az összeget csakis saját kezűleg vehette volna fel.

Seress Rezső azonban nem hagyta el a hazáját.

Nem ment, mert visszatartotta a Nagykörút, a Duna-part, a Kulacs és a pesti kávéházak világa.

Hiába várta a hírnév, a dicsőség, megmaradt pesti zenésznek. A Kulacsban zongorázott tovább, noha a saját számait már nem játszhatta, lévén, hogy azokat a kommunista hatalom betiltotta. Ok: a Horthy-féle polgári Magyarország népszerű kiszolgálása.

De Seress Rezső mégis maradt, ahol volt: a zongorája mögött. Az 1956-os forradalom alatt sem hagyta el hazáját. Idetartozónak érezte magát. Presser Gábor egyszer ezt mondta: „egy ideig egy házban laktam Seress Rezsővel, épp az alatta lévő emeleten. Emlékszem, mindig a Szomorú vasárnapot hallgatta, mindennap, pontosan kettőtől hatig, egyik feldolgozást a másik után.”

Aztán eljött az a nap is, amikor már a világhírű dalát sem hallgatta: 1968-ban levetette magát lakása erkélyéből. Túlélte a zuhanást és ájult állapotban a MÁV-kórházba szállították, de néhány nappal később, 1968. január 12-én, megfojtotta magát a dróttal, ami a gipszét tartotta.

Temetésén a gyászoló tömeg előtt is lejátszották a világslágerét: „Szomorú vasárnap száz fehér virággal / Vártalak kedvesem templomi imával / Álmokat kergető vasárnap délelőtt / Bánatom hintaja nélküled visszajött / Azóta szomorú mindig a vasárnap / Könny csak az italom, kenyerem a bánat, / Szomorú vasárnap. / Utolsó vasárnap kedvesem gyere el, / Pap is lesz, koporsó, ravatal, gyászlepel / Akkor is virág vár, virág és – koporsó / Virágos fák alatt utam az utolsó / Nyitva lesz szemem hogy még egyszer lássalak / Ne félj a szememtől holtan is áldalak.”

Ajánljuk még