logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Mátyás király hadvezére a népmesék hőseként is bevonult az örökkévalóságba

| Szerző: Jezsó Ákos
Kinizsi Pál a népmesék hőse lett, aki, mint a szegény ember legkisebb gyermeke, legyőzte az összes előtte tornyosuló akadályt, és megnyerte az összes csatáját. Így vonult be népünk képzetén keresztül az örökkévalóságba Mátyás király győzhetetlen hadvezére, aki csak egy csatáját veszítette el: az utolsót, amit a halál ellenében az életéért vívott. Kinizsi 528 évvel ezelőtt, 1494. november 24-én adta vissza lelkét a teremtőnek.

 

Méltán volt Mátyás király egyik legkedveltebb vitéze, hiszen ura összes csatájában részt vett, és amíg Kinizsi főkapitányként vigyázta a déli végeket, addig a török betöréseit rendre le tudta verni és az ellen nem nagyon jutott beljebb, hogy rabolva, gyilkolva kifossza a hazát. Védte az országot, királyát és népét. Fényes győzelmeket aratott a nagyerejű hős, akiről legendák születtek, alakja pedig bevonult a népmesék világába.

Nemcsak a magyaréba, hanem a Kárpát-medence, vagyis az ezeréves magyarhont alkotó szinte összes nép meséjébe. Épp úgy ott van a románság körében, mint a szerbeknél, vagy a szlovénoknál.

Kinizsi Pál (forrás: Wikipedia)

Már a származása is a legenda ködébe vész és mítoszokkal teli. Szilárdan él az a képzet, hogy paraszti származású, szegény molnárlegény volt, akinek a malmát egy ízben maga a király kereste fel, midőn kíséretével a környéken vadászott és megszomjazott. A kép, mit erről megőrzött az emlékezet, vagy talán a nevét örökítő nép körében elterjedt mítosz idilli: Kinizsi hirtelen nem talált méltó tálcát, amivel ura és királya kezébe adhatja a hűs forrásvízzel telített kupát, hát felkapott egy kiszolgált malomkövet és azt fél kézzel felemelvén járult Mátyás király elé. Hogy ez megtörtént-e? – sosem fogjuk megtudni. Az viszont biztos, hogy Kinizsi nemes ember volt, mégpedig valószínűleg egy bihari kisnemesi család sarja. Kinizsi nevű családok egyébként a Székelyföldön és az onnan ugyancsak távoli Abaúj-Torna megyében is éltek. Annyit viszont egyértelműen tudunk, hogy már az apja is harcolt a török ellen, mégpedig Hunyadi János seregében.

Koszorúk Hunyadi János szobránál (MTI Fotó: Kovács Attila)

Kinizsi Pál valószínűleg 1434-ben született, a ma már Romániához tartozó bánáti Nemeskenéz, vagy ahogyan akkortájt hívták, Nemeskiniz faluban. A Temesvártól egy napi járóföldre lévő, egykoron színmagyar község a török-korban megsemmisült, napjainkban már szinte kizárólag románok lakják, akiket 1753-ban telepítettek be. Van persze egy másik hagyomány is, amely Kinizsi szülőfaluját a Hernád-menti Kiskinizs faluba teszi.

A mai Romániában lévő Csucsán – hol az első világháború alatt Ady Endre is lakott, s talán éppen Kinizsire gondolva írta le e sorait: „Vak ügetését hallani / Eltévedt, hajdani lovasnak, / Volt erdők és ó-nádasok / Láncolt lelkei riadoznak” – a város határában ma is mutogatják Kinizsi malmát és malomkövét, a gömöri mondák a Sárrét legnagyobb hősének írják le, de Nagyvázsony is szülöttjének tartja.

Mindegy is, ápolják bárhol is a magyar hazát óvó önfeláldozó lelkület lángját, az már bizonyos, hogy Kinizsi a „vitézlő iskoláit” kora kiemelkedő hadvezérének, Magyar Balázs keze alatt járta ki.

Giovanni Christoforo Romano Mátyás királyt ábrázoló fehérmárvány domborműve (MTI Fotó: Kozák Albert)

A hiteles források első alkalommal nevét Mátyás király 1468. évi cseh hadjáratában említik, a magyarok urának egyik alvezéreként.

Katonai pályája töretlenül ívelt felfelé, Mátyás király valamennyi hadjáratában részt vett. Ott volt 1474-ben a lengyel és sziléziai offenzívában, Szabács 1475-ös ostrománál, majd az 1477-es ausztriai hadjáratban is aprította az ellent. Mátyás király kimagasló katonai képességeit látván 1479-ben Temes vármegye főispánjává és az Alsó Részek főkapitányává tette. E tisztében vívta ki a magyar hadtörténelem egyeik legragyogóbb fegyvertényét, a kenyérmezei diadalt, mely évtizedekre meghatározta a magyar – török háború sorsát.

Mátyás király azért kívánta megszerezni a német és cseh trónt, hogy erős államszövetséget létrehozva kezdhesse meg a török európai kiűzését. Amíg azonban nyugaton háborúzott, a Kinizsi felügyelte déli védvonalon még békeidőben is rendszeresek voltak a portyázások, rablótámadások, kisebb-nagyobb, helyi jelentőségű csatározások.

Ilyen volt az 1479-es erdélyi, kenyérmezei csatába csúcsosodó időszak is, amely előzményeként a szultán seregeinek öt évvel korábbi támadását kell megemlíteni.

1474-ben ugyanis a török komoly hadat indított ellenünk, ami rabolva-fosztogatva egészen Nagyváradig tört előre. Feldúlta a Tiszántúl egyes részeit, s közben a szultán katonái a Száva melletti Szabácshoz közel még egy új várat is építettek, amit Mátyás a következő évben elfoglalt.

A magyar visszacsapásra válaszul indult meg az 1479 tavaszán Szerbiában, Szendrő alatt gyülekező, s Erdély ellen készülődő török sereg.

Mátyás király szobra Kolozsvár főterén a gótikus Szent Mihály-templom előtt (MTI Fotó: Oláh Tibor)

Adjuk át most a szót Antonio Bonfininek, Mátyás király udvari történetírójának, aki kortársi hitelességgel írta le az eseményeket:

Híre jött, hogy Szendrőn nagy török sereg gyülekezik, s naponként érkeznek a csapatok. Senki sem tudta, hová indulnak. Amint a hír bizonyossá vált, Mátyás a délvidék határait nyomban megerősíti, hogy bátran fogják fel a török betörést. Futárokkal figyelmezteti Báthory Istvánt, az erdélyi tartomány helytartóját, kit egykor vajdává nevezett ki, meg Kinizsi Pál temesi főispánt, ama vidék kapitányát, az ország e két erős oltalmazóját, hogy éberen vigyázzák a határt. Azt is meghagyta, küldjenek mindenfelé kémeket, tudakolják ki a török útját, mielőtt Szendrőből elindul, s aztán siessenek egymás segítségére. A parancsot csodás buzgalommal teljesítették. Báthory István óriási sereget készített fel, hasonlóképpen cselekedett Kinizsi Pál is. A kémek csakhamar mindkét vezérnek egyszerre jelentik, hogy Ali bég átkelőben van a Dunán (…) Báthory vajda bátor lélekkel indult elébe. Közben sűrűn küldözte futárait társához, Kinizsihez. Értesíti, hogy a törökök Erdély felé vették útjukat, s ő táborát máris szembe indítja ellenük; neki, Kinizsinek hátulról kell követnie az ellenséget. Nagyon ügyeljen, hogy amikor ütközetre kerül sor, egyikük szembe támadjon, a másikuk hátulról.

Így is lett.

Az Ali Kodzsa bég vezette törökök októberben lépték át hazánk erdélyi határát.

Egyes források a támadó hadat 60 ezer főre becsülték, Mátyás király leveleiben viszont ennél jóval kisebb létszámról, 43-45 ezer törökről beszélt.

A magyar had úgy 12-15 ezer fős lehetett, de nem kizárható a húszezer fős létszám sem, vagyis a támadók legalább kétszer annyian voltak.

Adjuk vissza a szót Bonfini mesternek: „Mikor a török Erdély határához ért és szemben haddal nem találkozott, zsákmányra veti magát, rabolni, gyújtogatni kezd, falvakat dúl, mezővárosokat borít lángba, s halad előre a Maros által szegélyezett széles síkságon, amit kétfelől hegyek zárnak be. A korábbi hazájából elűzött vlah (román – a szerk.) nép lakik ott a falvakban. Midőn a törökök a tartományba nyomultak, Gyulafehérváron túl elárasztották a vidéket és mindent raboltak. (…) Itt portyáiktól megtudják, hogy a vajda seregével a közeli városban van. Minthogy egyik sem akarta elkerülni a harcot, amint megvirradt, mindketten leszálltak a síkságra. Egymástól nyolc stádiumnyira álltak mintegy három óra hosszat, hogy egymás erejét kiismerve elrendezzék seregeik szárnyát, derékhadukat, s a győzedelmet maguknak szerezzék meg.”

Bonfini az ütközetet úgy írja le, hogy Báthory szemből indította meg a támadását, és a török már majdnem győzedelmeskedett, amikor megérkezett Kinizsi serege és segítségével a magyaroké lett a győzelem. A török források ezzel szemben azt írják, hogy Kinizsi kezdettől fogva részt vett a csatában és az Ali vezette hadtestekkel bocsátkozott harcba. Abban azonban minden forrás egyetért, hogy a csata délután egy órakor kezdődött, s kezdetben a törökök álltak jobban. Bonfini írásából tudjuk, hogy a magyarok az elején pánikba estek, mert Báthory lova megbotlott és ezt rossz előjelnek vélték. A harcban a vajda tényleg felbukott a lovával, a török krónikák szerint Isza bég emberei döntötték fel, amely pánikot okozott a magyarokban. A vajdát aztán egy Nagy Antal nevű közvitéz mentette meg.

Kenyérmezői csata (forrás: Wikimedia)

Adjuk vissza a szót Bonfininek: „Kinizsi Pál két kardot vesz kezébe, s üvöltő oroszlánként mindenütt vérben gázol. Amerre ront, feltarthatatlanul mindent, amit talál, letipor, széles sorban hatalmas öldöklést és mészárlást visz végbe. Most azt harsogja, hogy utolsó szálig vágják az ellenséget, majd övéinek dühét lobbantja lángra, s úgy dörög, hogy még a küszködők és hátrálók is meghallják. Mikor már látta, hogy megsegíti őt Jézus Krisztus szentséges neve, s feltűnt előtte a győzelem reménye, megkettőzött erővel és bátorsággal az ellenség seregén át széles utat vág”.

A győzelem megsemmisítő volt.

A csatát követően Kinizsi behatolt Szerbiába, ahol több győzelmet is aratott Ali bég felett. 1481-ben egy magyar sereg az itáliai Otrantóba vonult, hogy onnan is kiűzték a várost megszállva tartó törököket. Végül Kinizsi 1482-ben Becsénél újra diadalmaskodott a törökökön, s ettől kezdve Ozmán vad népe lenyugodott és már csak kisebb portyákat indított Mátyás király országa ellen, mert felismerte, hogy nem bír a magyarokkal.

Szolgálataiért 1472-ben megkapta Mátyás királytól a vázsonykői várat és a hozzá tartozó uradalmat.

Nagyvázsony, a Kinizsi-vár panorámaképe (MTI Fotó: Szigetváry Zsolt)

A török-kézen lévő Szendrő ostroma közben, a Szentkelemen nevű településen, 1494. november 24-én érte a halál. Holttestét az általa alapított vázsonyi pálos kolostor templomában helyezték végső nyugalomra.

 

Kinizsi Pál szarkofágja (forrás: Wikimedia)

Meghalt ugyan, de emléke tovább él.

Csokonai Vitéz Mihály például ezt írta Kinizsi Pálról: „Tudom, mind magyarok vagytok, ráesmerek nememre, / Vitéz tűz szikrája pattog szemetekről szememre. / Melyet, ha rettenthetetlen orcáitokra vetek, / Atillát, Hunyadit látom és Kinizsit bennetek. / Így űlnek elhúnyt őseink s bajnokink egysorjába / A vitéz lelkeknek szentelt dicsőség templomába.

Kiemelt kép: Kinizsi Pál mellszobra a Nagyvázsonyi Kinizsi vár kapujában. A szobor Túri Török Tibor 2014-ben készült alkotása. (MTVA/Bizom.: Faludi Imre)

Ajánljuk még