logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Városligeti műkorcsolyapálya: 96 éves, mégis oly gyönyörű

| Szerző: Jezsó Ákos
A világ egyik legszebb helyén, a városligeti tóban 96 éve működő korcsolyapálya ott épült fel, ahol egykoron a tatárral harcoltak a kalocsai érsek hadai, Mátyás király vadaskertet emelt, a török korban pedig minden elmocsarasodott. Az ország azonban nem hagyta a pusztulást és csodálatos parkot emelt. Ez a Városliget, vagy egyszerűen csak a Liget, a hazai korcsolyasport Mekkája.

Tényleg nagyszerű hely a Liget, amely múzeumaival, gyógyfürdőjével és az állatkerttel, a cirkusszal, no meg a telente működő műjégpályával egyetemben a főváros talán legkedveltebb pihenőhelye.

Budapest, 1900-as évek Jégpálya a Városligetben – reprodukció. A felvétel készítésének pontos dátuma ismeretlen. (Fotó: MTI/Reprodukció)

Hosszú út vezetett idáig, hiszen több száz éves múlttal büszkélkedhet a világ egyik legelső működő közparkjaként is említhető Városliget területe, amelyről először Rogerius nagyváradi kanonok írt, közvetlenül a tatárjárás után keltezett Carmen Miserabile (Siralmas Ének) című krónikájában. No persze, akkortájt még másként nézett ki e vidék, hiszen felszínét erdők tarkították és mocsarak szabdalták, ráadásul a váradi kanonok nem is pihenőhelyként, hanem csatatérként ír a tájról.

Adjuk is át a szót Rogerius mesternek, aki ezekkel a szavakkal írta le Ugrin kalocsai érsek 1241. március 17-én megvívott csatáját: a főpap „a király parancsa ellenére egynémely emberével kiment Pest városából, és meg akart a tatárokkal ütközni. De amazok hátat fordítottak neki, és vissza kezdtek vonulni. Ennek láttán az érsek sebes vágtában üldözőbe vette őket. Végre, amikor amazok egy mocsaras helyre találtak, nagyon gyorsan átkeltek a mocsáron. Az érsek beleszáguldott a mocsárba. Mivel őt és embereit a fegyverek súlya lenyomta, sem átmenni, sem visszamenni nem tudtak. De amazok nagyon gyorsan visszatérve hozzájuk, körülvették a mocsarat és nyilaikat záporként rájuk lőve azon a helyen mindnyájukat megölték. Az érsek három-négy emberével megszégyenülve kimenekült, és visszatért a városba.

Tatár lovasok, miniatúra (Forrás: Wikipédia)

A vadban gazdag területen a Rákos-patak egyik ága arrafelé kanyargott, ahol ma a közlekedési múzeum és a Városligeti-tó található.

Anonymus és Kézai Simon krónikáikban Magyarország közepeként említi Rákos mezejét, amelynek a Pest felőli vége a mai Liget.

A középkori rákosi országgyűléseket egy kicsit kijjebb, a Rákos-patak fő ága mentén tartották, de a követek kíséretében érkező szolgasereg itt táborozott. Ez pedig azt jelentette, hogy itt gyűjtöttek fát a főzéshez, errefelé vadásztak és sürögtek-forogtak mindenfelé, s közben a növényzetet teljesen letiporták, az apróvadat pedig kiirtották.

A dunai hordalékkúpokat megkötő vegetáció letaposása után fölszabadult a homok, amit a szél fújt, áradás mart. A helyzet csak Mátyás király korában javult, mert az uralkodó itt egy hatalmas vadaskertet létesített, majd ide hozatta a szélvészlábú agár kutyáit, ami hirtelen megnövelte a környék tekintélyét.

Mátyás király portréja (Fotó: MTI/Reprodukció)

Az emberek másfele mentek, a vegetáció pedig magához tért.

Abban az időben nevezték el az itt található tavat Agaras-tónak.

Mohács után elhagyott zsombékossá pusztult e táj, éppúgy, mint hazánk egésze. Így érkezünk el a török kiverését követő időkbe, mikor is I. Lipót király a területet Pest városának adta.

Akkortájt Ökrösdűlőnek hívták a vidéket, lévén hogy a pestiek állatlegelőnek használták. A maláriaveszély csökkentésére a város nekifogott a mocsár lecsapolásának, 1755-ben pedig fűzfákat ültetett. Csakhogy a facsemeték elpusztultak, mert a közeli legelőkről átránduló marhák mindegyiket felfalták.

A következő nekibuzdulás ültetvényei már jobban jártak. II. József király ugyanis megkövetelte az erdőrendtartási törvényben foglaltak betartását, amely az erdőkben megtiltotta a legeltetést, és szigorúan előírta, hogy az elpusztult fákat pótolni kell. Ezzel a feladattal Pest városa Stolcz János selyemtenyésztési felügyelőt bízta meg, aki akácok és eperfák ültetésére utasította Tréfa János erdőkerülőt. Mivel az eperfa nem alkalmas a homok megkötésére, az 1794-ben befejezett telepítés csak részben volt sikeres. Az ültetvény közepén azonban kialakítottak egy sétálóutat, amely a mai Városligeti fasortól az Erzsébet királyné útjáig futott. Az utolsó, Stolcz által telepített fa 1913-ban pusztult el.

Sétálók az őszi napsütésben a Városligetben (Fotó: MTI/Illyés Tibor)

Boráros János városbíró 1794-ben javasolta azt, hogy az egyre kedveltebb kirándulóhellyé váló Városerdőből mulató- és üdülőhelyet hozzanak létre.

A leendő ligetet a város 1799-ben átadta Batthyány József hercegprímásnak, aki ezért bérleti díjat ugyan nem fizetett, de vállalta a terület további fásítását. Cserébe Pest pedig azt vállalta, hogy az elkészült gazdasági épületeket és fogadókat a szerződésben megjelölt 24 év elteltével majd napi piaci áron megveszi, valamint azt is vállalta a város, hogy a Budát Pesttel összekötő hajóhíd kikötőjétől egy sugárutat épít a Városerdőig, melynek két oldalát fasor gazdagítja.

A hercegprímás a munkálatokkal Witsch Rudolf mérnököt bízta meg, aki kétezer emberrel lecsapolta a mocsarat, helyén pedig egy hatalmas tavat hozott létre. Ekkor tűnt el az ingoványból kiemelkedő Mocsár-sziget, amely a mai Széchenyi gyógyfürdő helyén volt, valamint a Drót-sziget, ami a mai Vajdahunyad vára helyén állt. A sétányok és a széles, úgynevezett „főallé” 1808-ra készült el.

Megszületett a népkert, amely József nádor javaslatára 1813-ban elnyerte a Királyi Szépítő Bizottmány támogatását.

Pont a legjobbkor, mert a város belső részeiből az építkezések miatt kiszoruló mutatványosok új helyet kerestek maguknak. Erre pedig a legalkalmasabb az egyre kedveltebb kirándulóhellyé váló Liget volt.

A reformkor időszakában a ligeti tóban nyaranta horgászversenyeket is tartottak, ahol a pecások időnként csaltak. Legalábbis 1839-ben mindenképpen ez történt. Azon a nyáron ugyanis a parton sok ezer ember figyelte álmélkodva, hogy Schwartz halászmester egy hatalmas, kétméteres vizát fog ki, amit aztán nemzeti szalaggal felpántlikázva körbevitt Pesten, húsát pedig jó pénzért kimérte. Mivel a tavat sohasem kötötte össze vízfolyás a Dunával, valószínű, hogy az előző nap a folyóból kifogott halat az éjjel „Schwartzban” átvitték a Ligetbe.

Az első mutatványos Grossinger Lipót volt, aki 1810-ben 400 forint befizetése ellenében két évre bormérési és körhintaállítási jogot kapott, nagyjából a mai állatkert helyén.

A Liget legöregebb platánjait 1818 és 1830 között telepítették át József nádor alcsúti arborétumából. A fákat télen, havas úton, ökrös szánokkal hozták mostani helyükre.

De ekkor már volt céllövölde és csúszda is, nyaranta pedig itt volt Antonio, a kardnyelő és Horánszky, az erőművész, aki néhány krajczárért bárkivel kiállt birkózni.

A Liget tavában pedig az úri közönség nyaranta horgászversenyeket tartott és csónakázott, telente pedig korcsolyázott.

Ez már az 1830-as években történt. Kezdetben a hölgyek számára még tiltott volt, hiszen ők csinos ruhában, kihúzott derékkal, ékszerekkel díszítve jártak, amihez viszont méltóságon alulinak tartották a hasra esést. Aztán persze a megítélés is szép lassan megváltozott.

1869-ben Kresz Géza vezetésével megalakult a Pesti Korcsolyázó Egylet, 1870. január 20-án pedig 17 napig tartó jeges nyitóünnepséget rendeztek a Városligeti-tavon. Ekkor már a mai korcsolyacsarnok helyén egy melegedő fabódé is állt, amit 1875-ben váltotta fel a Lechner Ödön tervezte eklektikus épület, amit 1895-ben kibővítettek.

A századfordulóra a fővárosban már olyan népszerű lett a korcsolyázás, hogy a hidegebb napokon valóságos tömegek mentek a Ligetbe, s a jó hangulatot élőzene biztosította.

1909-ben a tó természetes jegén műkorcsolya-világbajnokságot, valamint mű- és gyorskorcsolya Európa-bajnokságot rendeztek.

A városligeti Műjégpálya 1975 decemberében (Fotó: MTI/Fényes Tamás)

A műjégpálya megépítésének a gondolata 1914-ben merült fel először, de az első világháború minden tervet elsöpört. 1926-ra azonban minden akadály elhárult, és a világ egyik legszebb helyén november 20-án megnyílott a műjégpálya, amely előbb csak a magyarországi, de a harmincas évekre már az európai jeges sportoknak is a központja lett.

Array
(
    [replacement] => 
		
		

    [shortcode] => 
		
		

    [title] => Korcsolyázók a Városligeti Műjégpályán a szezonnyitó napján (Fotó:
MTI/Illyés Tibor)
    [image] => //hirado.hu/wp-content/uploads/sites/7/2022/11/D__YT20221117030-1024x683.jpg
    [alignment] => aligncenter
)

Ajánljuk még