logo

Műsorújság

Rendkívüli

Háromra emelkedett a párizsi lövöldözés halálos áldozatainak száma

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Bukással született, de fényes karriert futott be – 91 éves a magyar hangosfilm

| Szerző: Jezsó Ákos
Minden kezdet nehéz, s ez a mondás a magyar hangosfilmekre is igaz, lévén hogy hatalmas bukással debütált. A budapesti Royal Apolló moziban mutatták be 1931. szeptember 25-én a Kék bálvány című filmet, amely annak ellenére is elhasalt, hogy Jávor Pál játszotta a főszerepet, partnerei közül pedig kiemelhetjük Gózon Gyula vagy Makláry Zoltán nevét.

Fiatal kora ellenére 1931-re már komoly múlttal rendelkezett a mozgó képek vetítése, amely két korszakalkotó zseni, Auguste és Louis Lumière találmánya révén vált világhírűvé. Nevüket együtt szokás emlegetni, legfeljebb úgy, hogy Lumière testvérek vagy Lumière fivérek, akik 1895. február 13-án Lyonban szabadalmaztatták a mozgófényképről szóló találmányukat. Az első filmvetítést rögvest ezután, mindjárt március 22-én meg is tartották a Nemzeti Ipart Támogató Társaság előtt. Noha ez még csak egyperces alkotás volt, mégis áttört minden gátat.

Lumière fivérek

A mozi születésnapját az első fizetős előadáshoz kötjük, amely a kalendáriumok tanúsága alapján 1895. december 28-án történt.

A párizsi Boulevard des Capucines-en lévő Grand Caféban vetítették le a Lelocsolt locsoló című, burleszknek mondható kisfilmet, amely annak ellenére is óriási közönségsikert aratott, hogy az első napi bevétel még csak 33 frankra rúgott.

Több nemzet is magáénak mondja a hangosfilm feltalálásának dicsőségét, mégis tény, hogy a magyar Mihály Dénes szabadalmaztatta elsőnek. Mindez még az első világháború alatt történt. Hangosfilmje 35 mm szélességű normálfilm-szalagra készült és technikailag jó hangrögzítést biztosított.

Már önmagában az a tény, hogy mozog a kép, elegendő volt a kasszasikerhez. 1896-ban több mint negyven ilyen filmet forgattak, s az emberek özönlöttek azokba a kávéházakba, ahol levetítették. Közülük talán a leghíresebb a vonat érkezését bemutató film volt, amelyről a legenda úgy tartja, hogy a nézők között pánikot keltett a franciaországi La Ciotat város állomására befutó szerelvény látszata. Ha ez így nem is felel meg a valóságnak, de tény, hogy Lumière-ék a hatás fokozása érdekében a kamerát közvetlenül a sínek mellé, a vonat érkezésével szemben állították le, s így valóban olyan érzetet keltettek, mintha a lokomotív kivágtatna a nézők közé.

A testvérek találmánya villámgyorsan körbenyargalta a világot. Hozzánk nagyon hamar, már az indulás évében, 1896-ban megérkezett. Az első vetítést a szédületes iramban fejlődő Budapesten május 10-én a Royal Szállóban tartották.

Innen számítjuk a magyar filmvetítés, illetve a magyar mozgóképtörténet kezdetét.

A mozi aztán látványos gyorsasággal vert gyökeret idehaza: a kávéházakból kilépve országszerte egymás után nyíltak a filmszínházak, ahol eleinte külföldi, majd egyre több magyar filmet is láthatott a közönség. Az első világháború végéig terjedő időszak pedig a magyar mozgófilm első, nagy korszakának tekinthető. Ráadásul nem is egy központú volt a honi filmipar, hiszen Budapest mellé villámgyorsan felkúszott Kolozsvár is.

Szeged, 1930-as évek. Janovics Jenő színházigazgató és Kodály Zoltán zeneszerző. A felvétel készítésének pontos dátuma ismeretlen (Fotó: Nemzeti Fotótár/Reprodukció)

 

A hangosfilm 1929-én jelent meg.

Jelenet A kék bálványból (Fotó: Nemzeti Filmarchívum)

Az Amerikában készült Az éneklő bolond című alkotással kapott hangot a mozivászonra vetített fény. Hazánkban 1931. április 29-én kezdték meg az első magyar hangosfilmnek, a Kék bálványnak a forgatását a Hunnia Filmgyárban.

A film költségvetését állítólag úgy sikerült Zichy Géza Lipót gyártásvezetőnek előteremtenie, hogy megegyezett a Grünwald–Schiffer céggel: 110 ezer pengő támogatásért cserébe Schitovszky belügyminiszternél kijár nekik egy útépítési megbízást.

A tengeren túl játszódó, western-romantikus stílusú filmet 1931. szeptember 25-én a Royal Apollóban láthatta először a közönség.

A bukás csúfos volt. Nemcsak a nézők, de a lapok kritikusai előtt is.

Nem így a két hónappal később bemutatott Hyppolit, a lakáj című film, amely valóságos diadalmenetben hódította meg az országot.

Annak ellenére, hogy a Kék bálvány nagyot bukott, az egyik betétdala mégis meghódította a slágerlistákat, s még ma is gyakorta éneklik.

A filmben Gózon Gyula fakad dalra, és a maga rekedtes hangján arról énekel, hogy: Van London / van Nápoly / van Konstantinápoly / de nékem mindhiába / egy van: csak Pest.

Mindkét mozifilmet vetítette az Erzsébet körúti Royal Apollo mozi.

A mozi szó eredete kapcsán Nemeskürty István azt írta, hogy „a világnak csak két nyelve, a magyar és az angol az, mely a kinematográfiára, közelebbről a vetítőteremre már ekkoriban eredeti szót talált; a többi nyelvek mind a kinematográfiából vezették le a maguk szavait (Kino, cinema, cinéma stb.)”.

Amúgy maga a szó egy fülbemászó kupléból származik. Heltai Jenő Bernát című színművének egyik betétdalában, a Vígszínházban hangzott fel először a mozi szó, mégpedig 1907-ben. Előtte idehaza a kinematográfból képzett kini vagy a projektográf, esetleg villamos színház szavakkal illették a mozgóképek levetítésére szolgáló termet. A kuplé azonban átütő sikert aratott és kész helyzetet teremtett: „Szól a lányhoz / Szép kisasszony / Tartson vélem, ha lehet / Jöjjön egy projektográfba / nézni mozgóképeket! / S mert a Berta, s mert a Berta, s mert a Berta nagy liba / Hát elment a mozi-mozi-mozi-mozi-moziba.”

Ezzel a dallal eldőlt minden, és új szavunk született, a mozi.

Az Erzsébet körúti Royal Apollo filmszínház kapcsán érdemes megjegyezni: Budapesten kezdetben egy Váci utcai ház tűzfalára vetítették a filmeket. Az elsőt már négy hónappal azután, hogy a Lumière testvérek Párizsban nyilvánosan is bemutatták találmányukat.

Akkora sikert aratott, hogy áprilisban a mai Operett Színház helyén akkoron álló Somossy Orfeum különtermében Animatograph néven rendszeres filmvetítésekre hívták a nagyérdemű közönséget. És a közönség jött.

A mozi jó ideig a mutatványosok produkciója volt, a vetítés a többi produkció közé volt beágyazva.

Az első állandó pesti mozit 1906-ban nyitotta meg Ungerleider Mór kávéház-tulajdonos és Neumann József egykori artista.

1915. október 31-én nyílt meg Budapest első, ezer férőhelyes mozipalotája, a Royal Apolló. A megnyitó előadáson Janovics Jenő Tetemrehívás című filmjét mutatták be. A mozi 1950-től Vörös Csillag, majd 1990-től Apolló néven működött. Felvételünk 1946. elején készült (Fotó: MTI/Mafirt)

A Royal Apollo filmszínházat is Ungerleiderék nyitották meg. Helyszínnek az Osztrák–Magyar Monarchia egyik legnagyobb és legszebb hoteljét, az Erzsébet körúti Royal szállodát választották.

Dísztermét 1915-ben félmillió korona költséggel alakították át ezer ember befogadására alkalmas filmszínházzá. Az első vetítésre 1915. október 31-én került sor, Janovics Jenő Kolozsváron forgatott, Tetemre hívás című filmjét nézhette meg a közönség. A mozi, a film túlélt mindent. Háborút, forradalmat, diktatúrát és a sors ezernyi veszedelmét.

 

Ajánljuk még