logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Csatában véghezvitt hőstett tette ismertté a legnagyobb magyart – 231 évvel ezelőtt született Széchenyi István

| Szerző: Jezsó Ákos
Már életében legendává, az alkotó cselekedet és a nemes hazaszeretet példaképévé emelkedett.

Talán nincs még egy magyar ember, ki akkora elismerést érdemelt ki, mint sárvár-felsővidéki gróf Széchenyi István, hogy a nemzete és hazája iránt érzett szeretete, akaratereje, no meg a haladás elkötelezett szolgálata miatt a kortársai is és azóta az utókor is a legnagyobb magyarként tisztelje.

Széchenyi István a Vaskapunál – Schöfft József és Schöfft Ágoston festménye (Forrás: Wikipédia)

És ráadásul ezt a jelzőt nem akárki aggatta rá: maga Kossuth Lajos, a szabadságharc vezetője, aki 1841-ben ezt írta: „Gróf Széchenyi ujjait a korszak üterére tevé és megértette lüktetését. És azért tartom én a legnagyobb magyarnak; mert nem ismerek más senkit históriánkban, kiről elmondhatnók, hogy százados hatásra számított lépései sem korán, sem későn nem érkeztek.”

Kapcsolódó tartalom

Megszolgálta a legnagyobb magyar elnevezést.

Nevéhez a magyar gazdaság, a közlekedés és a sport területén annyi minden köthető, hogy nem túlzás azt állítani: Széchenyi István a modern Magyarország egyik megteremtője, írásai révén pedig kora szellemi fáklyavivője.

Széchenyi István 55. születésnapján, 1846. szeptember 21-én indult első útjára a Balaton legelső gőzhajója, a Kisfaludy névre keresztelt oldallapátos, vagy ahogyan akkortájt hívták, „kerekes” hajó, s így ez a nap egyúttal a balatoni gőzhajózás születésnapja is. A gőzös hajótestét az Óbudai Hajógyárban készítették, gőzgépét azonban még Angliából hozatták. Nem csak utasokat szállított, hanem különböző árukat, termékeket is, amelyeket a Füred és a Keszthely nevű uszályokra pakolva vontatott maga után. Ha pedig kellett, akkor a hazát védte: az 1848–49-es szabadságharc több dunántúli hadmozdulata alkalmából is szállította a honvédeket. Az eredeti hajótestet 1887-ben kivonták a forgalomból és szétbontották, de 2015-ben régi pompájában újraalkották.

Hosszú út vezetett ehhez a megtisztelő címhez.

Széchelyi István az egyik leggazdagabb magyarként Bécsben született 1791. szeptember 21-én, a család Herrengasse 5. szám alatti palotájában.

Édesapja gróf Széchényi Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum alapítója, édesanyja tolnai Festetics Julianna grófnő, a keszthelyi gróf Festetics Pál lánya.

Családja mindkét ágának jelszava „pedig valának haza és haladás”.

Gyermekkorát Nagycenken és Bécsben töltötte. Kiváló magántanítói voltak, mint például az egyetemi tanár Révai Miklós piarista szerzetes, aki a magyar történeti nyelvészet megalapítója volt. Többek között ő alkotta meg a helyesírás és a nyelvtudós szavainkat.

Noha családi körben a magyar nyelv volt az uralkodó, gyermek- és ifjúkorában mégis többet találkozott a német szóval. Az osztrák katonatiszti iskolába kerülve aztán már csak német környezet vette körül.

Naplója tanúsága szerint Wesselényi hatására, az 1820-as évektől kezdett „anyám nyelvén” levelezni, majd beszélni.

Katonai szolgálatát 17 éves korában kezdte.

A napóleoni háború győri csatájában kitűnt bátorságával, hiszen úgy tudta értesíteni Johann Gabriel von Chasteler altábornagyot a közeledő Meskó tábornok hadtestének híréről, hogy a Dunán csónakkal kerülte ki az ellenséges francia csapatokat. Hírvivése tette lehetővé a két egymástól elszakított hadtest egyesülését. A csatát ettől függetlenül a franciák nyerték, de Széchenyi csónakos csínye még a király figyelmét is felkeltette.

Hadosztálya egészen Világosig vonult vissza, de egyszer csak megfordult és támadásba lendült: ellenséges területre 1813 nyarán lépett. Ekkor már kapitány volt.

Részt vett a Napóleon hatalmát megtörő lipcsei csatában.

Hadi szolgálataiért első osztályú kapitányi rangot kapott, és elnyerte az orosz Szent Vlagyimir-rend lovagkeresztjét. Aztán megkapta a Pour le Mérite porosz katonai érdemkeresztet, valamint a Szent Móric és Lázár-rend fehér keresztjét is.

A visszavonuló francia csapatokat üldöző alakulata 1814. április 1-én érkezett Párizsba. Rá egy évre az itáliai tolentinói lovassági ütközetben egy ügyesen megszervezett rohammal szétverte Joachim Murat testőrezredét. Ez alkalomból kapta meg a Szent Ferdinánd-rend kiskeresztjét és az osztrák Hadseregkeresztet.

A seregből 1826. február 15-én szerelt le.

Gróf Széchenyi István 1860-ban készült portréja (Fotó: MTI/Haár Ferenc)

Egy ideig céltalan bolyongással élte a mágnások életét. Világot látott, sorra felkereste Nyugat-Európa országait.

Fokozatosan eszmélt fel arra, hogy micsoda különbség van a külhoni és a magyar közállapotok között. Egyre intenzívebben kezdte figyelni, hogyan is csinálják külföldön, és ami még ennél is lényegesebb, hogy a kint látottakból mit lehet hazahozni.

Budapest, 1900 körül. A budai Várhegy alatti alagút Clark Ádám tér felőli bejárata (Fotó: MTI-reprodukció)

Első tette a lóverseny hazai meghonosítása volt, amit addig Ausztriában sem és nálunk sem ismertek. Ferenc király azonban javaslata mellé állt, s ügyének József nádort is megnyerte, aki elvállalta a lóverseny-egyesület védnöki tisztét.

A gát átszakadt, és sorra jött a többi.

A budapesti Lánchíd is Széchenyi nevét viseli (Fotó: MTI/Mohai Balázs)

Wesselényinek ezt írta 1826-ban: „Bennem a képzelődés nagyobb, mint a többi lelki tulajdonságok.

Széchenyi István ezekkel a szavakkal ajánlotta fel birtokainak éves jövedelmét egy Tudós Társaság alapítása érdekében: „Én nem vagyok országnagy, de földbirtokos. Ha egy intézet álland fel a magyar nyelv kifejlesztésére, mely polgártársaim nevelését is elősegíti, ugy felajánlom egy évi egész jövedelmemet, mely 60.000 forintból áll, s az a felállítandó magyar tudós társaság alapjához csatoltassék.”

1827-ben a londoni és párizsi klubélet mintájára megalapította a Nemzeti Kaszinót, majd következett a mai Magyar Tudományos Akadémia alapjának, a Magyar Tudós Társaságnak a létesítése, a Lánchíd megalkotása, a hajózás és hajógyártás, a balatoni gőzhajózás megteremtése, a Vaskapu szabályozása, a Tisza-vidék árvízmentesítése. De Széchenyi volt a korszerű bortermelés, a selyemhernyó-tenyésztés, a cukorgyártás, a gázvilágítás, az országos vasútfejlesztés egyik előmozdítója, az első gőzhengermalom létrehozásával pedig a modern lisztgyártás hazai megalapozója.

Az épülő Lánchíd budai hídfőjénél 1842-ben ő javasolta a budai alagút építését. Széchenyi hozta létre az első csónakházat, csónakda névvel, 1841-ben pedig megalapította az első Hajós Egyletet, beindítva az első evezősversenyeket. Kezdeményezésére nyílt meg 1837-ben Pest-Buda első magyar nyelvű színháza, amely 1840 óta a Nemzeti Színház nevet viseli.

Aztán 1848. márciusában megalakult az első magyar független és felelős kormány, amelyben Batthyány Lajos miniszterelnök felkérésére elvállalta a közlekedési és közmunkaügyi tárcát.

Kétségek gyötörték, hogy helyesen cselekedett-e. Ráadásul rögvest kiújult a pénzügyi tárcát irányító Kossuth-tal addigra már komoly múltra nyúló vitája is. Széchenyi attól félt, hogy a dinasztiával való szakítás „nemzethalált” okoz és rettegve figyelte, hogy az események ebbe az irányba tartanak. A minisztertanácsban is és a képviselőházban is beszélt erről a veszélyről, de aggódó gondolatai süket fülekre találtak.

Lelkiismeretfurdalása és önvádja mindinkább erősödött. Úgy vélte: ő indította el azokat a folyamatokat, amiket már képtelen ellenőrzése alatt tartani. Utolsó levelében azt írta, vértanúhalálhoz fogható az a halálos tusa, amelyet azóta kell kiállnia, hogy miniszterré lett.

Szeptember elején már környezete is tudta, hogy beteg. Amikor 5-én betegszabadságra indult, világos volt számára, hogy soha többé nem fogja látni Pestet. Orvosa tanácsára befeküdt a döblingi Görgen-gyógyintézetbe. Itt érte a halál 1860 április 7-ről 8-ára virradó éjszaka.

A Kisfaludy gőzöst Széchenyi 55. születésnapján állították forgalomba.

Egész életét áthatotta az az gondolat, amit a Lovakrul című könyvében így vetett papírra: „Az eltökéllett akarat, s kivált az állhatatosság, ezen legritkább erény mindent lehetővé tesz, minden célt elér, minden akadályokon diadalmaskodik.”

Ezt a gondolatot aztán a Néhány szó a lóverseny körül című írásában így vitte tovább: „Tanuljunk azért szünet nélkül, mert valóban egyedül bölcsesség emelheti honunkat magasb díszre és semmi egyéb.

 

Ajánljuk még