logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Motorkerékpárral a C-vitamin körül: egy véletlen hozta a Nobel-díjas felfedezést Szent-Györgyi Albertnek

| Szerző: Jezsó Ákos
Motorkerékpárral körbeutazta Európát, a világháború alatt a katonai kiugrás és a lehetséges békekötés feltételeiről tárgyalt Törökországban az angolokkal, amúgy meg mindmáig ő az egyetlen olyan tudós, aki a magyarországi kutatásai alapján kapta meg a Nobel-díjat. Ő Szent-Györgyi Albert, a világhírű koponya, aki ezen a napon, 129 éve született Budapesten.

 

Neves orvosdinasztia leszármazottja, legalábbis anyai ágon. Apai felmenői pedig földbirtokos nemesemberek voltak. Mindkét ágon kimagasló ősökkel büszkélkedhetett: dédapja, Szentgyörgyi Imre például az erdélyi udvari kancellária tanácsosa, nagyapja, Szentgyörgyi Imre pedig Fabiny Teofil igazságügyi miniszter államtitkára volt.

Apja, Szentgyörgyi Miklós, Nógrádban gazdálkodott a család nyolcszáz holdas birtokán. Anyai dédapja, Lenhossék Mihály ugyanakkor egyetemi tanár és országos főorvos volt, Lenhossék József nagyapját pedig anatómusprofesszorként 1873-ban a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választotta.

A családi legenda szerint neki volt elsőnek Pesten mikroszkópja.

Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas magyar tudós

Ilyen előzmények után szinte meglepő, hogy ifjonti éveiben kifejezetten rossz tanuló volt. Amikor azonban gimnazistaként elolvasott egy szövettannal foglalkozó könyvet, és azt olyan érdekesnek találta, hogy a hatására az orvosi hivatás mellett döntött, családjában senki sem bízott abban, hogy az egyetemet el is tudja végezni. Anyai nagybátyja, Lenhossék Mihály egyenesen megtiltotta, hogy az orvosi egyetemre jelentkezzen, mert attól tartott, hogy szégyent hoz a dinasztiára.

Kutatói munkáját így foglalta össze: „hogy az ember valami egész újat meglásson, ahhoz egész másképp kell gondolkodni. És ha az ember másképp gondolkodik, akkor azt mondják rá, hogy bolond”.

A nagybácsi csak akkor enyhült meg, amikor Szent-Györgyi Albert bemutatta a kitűnő érettségi bizonyítványát.

Szent-Györgyi Albert állta a szavát: az egyetem mellett nagybátyja laboratóriumában, az Anatómia Intézetben szövettani kutatásokat végzett, első publikációja, amit ráadásul német nyelven írt húszéves korában, a végbélhámról szólt. De aztán gyorsan másfelé tekintett, mert onnantól kezdve az emberi szem felépítésével foglalkozott. Lelkesedése azonban csak két évig tartott: nagybátyjának ekkor azt mondta, hogy az anatómia a holtakkal foglalkozó holt tudomány, márpedig őt az élet mibenléte érdekli, s ezzel átment az Élettani Intézetbe.

Már javában tombolt az első világháború, amikor kézbe vehette a diplomáját. A fronton a 65. miskolci gyalogezred önkénteseként katonaorvosként szolgált. Alakulatával az 1916-ban meginduló Bruszilov-offenzíva alkalmával csak nagy nehézségek árán sikerült elmenekülnie a Dnyeszteren átkelő orosz hadsereg elől.

Orosz gyalogság a Bruszilov-offenzíva alatt

Mivel életét kockáztatva mentette a sebesülteket, Ezüst Vitézségi Éremmel tüntették ki. 1917 szeptemberében megnősült, Demény Kornéliát, a Magyar Posta vezérigazgatójának lányát vette el, majd az olaszországi Udinébe vezényelték, hogy a fronttól meglehetősen távol fekvő kórház katonaorvosa legyen.

Gyermeke születése miatt 1918. október 3-án rendkívüli szabadságot kapott, ám mire lejárt az eltávozása, már nem volt hova visszamennie, mert összedőlt a Monarchia, és vége lett a háborúnak.

A béke azonban Magyarországon nem hozta el a nyugalmat, sokkal inkább az idegen megszállást, az anarchiát, a forradalmat és a vörös rémuralmat jelentő Tanácsköztársaságot. A kommunisták államosításától félve a családi birtokot idősebbik bátyja, a hegedűművész Szentgyörgyi Pál eladta, az érte kapott pénzt azonban elvitte az infláció.

Tudományos munkásságát 1937-ben Corvin-koszorúval, 1948-ban az első alkalommal kiosztott Kossuth-díjjal ismerték el. 1983-ban megkapta a Magyar Népköztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendje kitüntetést, amelyet az Amerikai Egyesült Államokban vett át. Több neves külföldi egyetem díszdoktora és az Albert Lasker-díj kitüntetettje, a Szent-Györgyi Albert-díj névadója.

Mivel a családi pénz is és a posztó is elfogyott, Pozsonyba ment, hogy kutatói munkáját a Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Farmakológiai Intézetében, Mansfeld Géza professzor kezei alatt kezdje. Az ősi királykoronázó városban összebarátkozott egyik kutatótársával, Carl Corival, aki később szintén kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba, és kutatásaiért élettani Nobel-díjat kapott.

Pozsonyi életét azonban épp úgy kettétörte a történelem, mint ahogyan Magyarországot is, és mindketten a kisebbik darabot kapták.

Amikor az előre törő csehszlovák légió 1919 januárjában elfoglalta Magyarország hajdanvolt fővárosát, a megszállók az egyetemre is rátették a kezüket. Szent-Györgyi Albertnek is menekülnie kellett, mint oly sok sorstársának. A laboratórium felszereléseit Carl Corival közösen csempészték át a frissen meghúzott államhatáron, és mentették meg azt Magyarország számára.

Csakhogy Budapest nem azt az arcát mutatta, amit a Nagy Háború előtt megismert. Az egykoron fényes és gazdag város nyomorgott.

Prága érintésével Berlinbe ment, hogy ott folytassa tudományos munkáit, később pedig Hollandiába, ahol több cikket is publikált.

Olyan is előfordult azonban, hogy árnyékra vetődött, és csak hosszas kutatói munka végén bizonyosodott be, hogy rossz nyomon járt. És előfordult, hogy szinte nyomorgott. 1926-ban aztán a hullámok összecsaptak a feje felett és már az öngyilkosságot fontolgatta, amikor a Nemzetközi Fiziológiai Társaság stockholmi kongresszusán az egyik előadó, a Nobel-díjas Frederick Hopkins biokémikus felszólalásában többször is hivatkozott az egyik cikkére.

Szent-Györgyi Albert, aki azt is felismerte, hogy a szegedi pirospaprika sokkal többet tartalmaz az aszkorbinsavnak elnevezett C-vitaminból, mint a citrusfélék (Fotó: MTI/Bojár Sándor)

Az előadás után megkereste Hopkinst, aki felajánlott neki egy kutatói ösztöndíjat a Cambridge-i Egyetemen.

Hírneve pedig messzire repült. Egészen Budapestig. 1928 nyarán Szent-Györgyit Magyary Zoltán azzal kereste meg, hogy Klebelsberg Kuno kultuszminiszter megbízásából felajánlja neki a Szegedi Tudományegyetem orvosi-kémiai tanszékének vezetését.

Szegedi egyetemi munkáját azonban tartós szabadsággal kezdte, hogy be tudja fejezni a külföldi kutatásait, a katedrát így csak 1930-ban foglalta el.

Az alföldi nagyvárosban a kor követelményeinek mindenben megfelelő, modern tudományos központot hozott létre. Új oktatási stílust vezetett be: az addig megszokott merev, tekintélytiszteletre épülő szemlélettel szemben elvárta diákjaitól, hogy vitatkozzanak, ugyanakkor meghívta őket a lakására, de moziba és kirándulni is járt velük. Fellendítette a sportéletet és diákjaitól is megkövetelte, hogy sportoljanak.

Szent-Györgyi Albert motorjával, amellyel 1934-ben egy európai túrán vett részt

Ebben is példát mutatott: 1934-ben motorbiciklivel körbe utazta egész Európát. Spanyolországban még kórházba is került, mert megütötte magát egy balesetben.

Szegedi kutatásai vezettek a C-vitamin azonosításához. 1932. március 18-án a Budapesti Királyi Orvosegyesület ülésén tartott előadásában hangzott el híressé vált mondata: „Nyilvánosság előtt először ezúttal mondjuk ki, hogy a hexuronsav és a C-vitamin azonosak.” Az Orvosi Hetilap márciusi száma öles betűkkel hozta mindezt.

Szent-Györgyi Albert átveszi a Nobel-díjat

A felfedezés hátterében állítólag az húzódott, hogy a felesége vacsorára szegedi paprikát adott neki, amit nem volt kedve megenni, de az asszonyt sem akarta megsérteni, meg aztán nem is nagyon mert neki ellentmondani, ezért inkább a táskájába dugta. Másnap az intézetben megnézte, hogy a paprika tartalmaz-e C-vitamint, és kiderült: nemcsak hogy sok van benne, de ráadásul még a citrusoknál is könnyebben lehet izolálni. A C-vitamin nagytömegű előállítása érdekében egy hold földet kért és kapott Szeged városától.

A C-vitaminról egy ízben azt mondta: „olyan anyag, ami akkor okoz betegséget, ha nem esszük meg”.

Szent-Györgyi azonnal világhírnévre tett szert.

A Nobel-díj Bizottság 1937-ben neki ítélte az orvosi és fiziológiai díjat a biológiai égés folyamatával kapcsolatos felfedezései, különösen a C-vitaminnal és fumársav katalizátorral végzett kutatómunkája elismeréseképpen.

A Magyar Tudományos Akadémia 1938-ban rendes tagjai sorába választotta. Ebben az évben amerikai előadókörúton vett részt, ahonnan felesége nem tért haza. A válást később kimondták, és 1941. októberben nőül vette Borbíró Mártát, akivel annak 1963-ban bekövetkezett haláláig élt együtt.

Szent-Györgyi Albert szegedi otthonában. A felvétel készítésének pontos napja ismeretlen (Fotó: MTI/Bojár Sándor)

Miután a második bécsi döntés révén újabb repedés futott végig a trianoni bilincsen, és Észak-Erdély visszatért, a szegedi egyetem is visszaköltözhetett Kolozsvárra. Szegeden új egyetemet alapítottak, a Horthy Miklós Tudományegyetemet, amelynek első rektora lett.

A Nobel-díjjal kapott érmét Szent-Györgyi Albert az akkoriban kitört téli háború finnországi szenvedőinek ajánlotta fel. Az Országos Magyar Történeti Múzeum Éremtára által 1941-ben kiadott Numizmatikai Közlöny 1940-es gyarapodásról szóló beszámolóban olvashatjuk: „Wilhelm Hilbert helsinkii vállalati igazgató Szent-Györgyi Albert 208 g súlyú Nobel-aranyérmét megváltotta a finn segélybizottságtól és gyűjteményünk számára ajándékozta”. Az érem a Magyar Nemzeti Múzeumban látható.

Felsőházi tagként nem rejtette véka alá, hogy hazánknak rendeznie kell az angolszász hatalmakkal az addigra nagyon megromlott viszonyát, és valahogy különbékét kell kötni. Világosan látta, hogy Németország ezt a háborút elveszti.

Kállay Miklós miniszterelnök is így gondolkodott. Szent-Györgyi 1943-ban a kormányfő tudtával Isztambulba repült, hogy az angolokkal titkos diplomáciai tárgyalásokat folytasson Magyarország háborúból való kiugrásáról.

A német elhárítás azonban értesült minderről. Az 1944. március 19-i német megszállás előtt Adolf Hitler személyesen adta parancsba, hogy tartóztassák le.

Hosszabb bujkálás után a svéd nagykövetségen talált menedéket, ahol öt évig érvényes, Swenson névre szóló svéd útlevelet kapott. Mivel a németek ezt is megtudták, még a svéd nagykövetséget is átkutatták. Az utolsó pillanatban tudott elmenekülni, és a szovjet Vörös Hadsereg által ellenőrzött területre futni.

A háború után a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem biokémiai tanszékét vezette. Felkérték, hogy legyen a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, de maga helyett Kodály Zoltánt ajánlotta. Megelégedett a másodalelnöki poszttal. A politikába is belekóstolt: pártonkívüliként a nemzetgyűlés tagja lett.

Kodály Zoltán zeneszerző, az MTA elnöke (b) és Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas orvos (b2) a Magyar Tudományos Akadémia 1947. június 7-i ülésén, az elnökségi asztalnál (Fotó/MAFIRT: Szécsényi József)

Rákosi Mátyás pártjától azonban idegenkedett. Pedig akkor már a kommunistáknak állt a zászló.

1947-ben Svájcba ment pihenni. Ott értesült arról, hogy előbb íróbarátját, Zilahy Lajost, kicsivel később pedig kutatótársát, másik barátját, Ráth Istvánt is letartóztatták és megkínozták.

Svéd útlevelével az Egyesült Államokba távozott, és ott is halt meg 1986. október 22-én, veseelégtelenség következtében. Az Atlanti-óceán partján lévő Woods Hole-i köztemetőben temették el.

Élete végén vetette papírra: „a boldogság titka nem az, hogy még többet szerezzünk, hanem az, hogy örüljünk annak, amink van, és hogy kitöltsük életünk üres kereteit ahelyett, hogy azokat tovább tágítanánk”.

Ajánljuk még