logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Teréz Anya – A szeretet misszionáriusa, aki törékeny létére meghódította az egész világot

| Szerző: Jezsó Ákos
Pontosan 112 évvel ezelőtt, 1910. augusztus 26-án, a mai Albániában látta meg a napvilágot Agnes Gonxha Bojaxhiu, akit az egész világ Kalkuttai Szent Terézként, vagy egyszerűen csak Teréz anyaként ismer. A Szeretet Misszionáriusai szerzetesrendet megalapító apáca egész élete a szeretet, a másokért élés és az alázatos szolgálat jegyében telt. Példa és példakép, a 20. század egyik legnagyobbja.

 

Apró, törékeny asszony volt, mégis meghódította az egész világot. Mert az igazi erőt nem a test, a fegyver vagy a hatalom, hanem a lélek adja. És lélekben óriás volt, a 20. század egyik legnagyobbja. Talán mellé férfi párként egyedül szent II. János Pál pápát lehetne emelni. Mindketten tisztában voltak a legfőbb paranccsal, amit csak ember Istentől kaphatott: „szeresd uradat, Istenedet” és „szeresd felebarátodat, mint önmagadat” (Mk. 12,30-31). És azt is tudták, hogy Jézus búcsúbeszédében új parancsot adott: „Úgy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket” (Jn 13,34).

Teréz anya

Kalkuttai Szent Teréz, vagy ahogyan világszerte hívják, Teréz anya, az akkor még a Török Birodalomhoz tartozó Albániában, Agnes Gonxha Bojaxhiu névvel látta meg a napvilágot, 1910. augusztus 26-án, vagyis pontosan 112 évvel ezelőtt. Szülei Prizrenből, Koszovó déli részéről költöztek Szkopjébe, és a muszlim környezet dacára római katolikus vallásúak voltak. Még ifjonti gyermek volt, amikor édesapja meghalt, s édesanyja attól kezdve nagy szegénységben nevelte három gyermekét. Mégis, a szegényes hajlékban is jelen volt a hit, a szeretet és a remény. Teréz anya később sokszor emlegette, hogy ott, abban az aprócska szkopjei hajlékban lett Isten követője. Csatlakozott a Mária-kongregációhoz.

Teréz anya India elnökétől 1962-ben megkapja a Padma Shri díjat, 1971-ben VI. Pál pápa pedig a XIII. János pápa-békedíjjal tüntette ki. Ugyanebben az évben Kennedy-díjat, 1972-ben Nehru-díjat, 1975-ben Albert Schweitzer-díjat, 1985-ben Szabadság Érdemérmet, 1995-ben Kongresszusi aranyérmet kapott. 1996-ban megkapta az Egyesült Államok tiszteletbeli állampolgárságát. 1979-ben Teréz anyának ítélték oda a Nobel-békedíjat. Amikor átvette a díjat, feltette a kérdést: „Hogyan segíthetjük elő a világbékét? Nagyon egyszerű a válasz: menjünk haza, és szeressük a családunkat.”

Az egykori Jugoszláviából több szlovén származású jezsuita atya is missziós munkára Indiába ment, s az ottani életükről levél útján rendszeresen beszámoltak a Szkopjében működő rendtársaknak. Ágnes e levelek hatásárára a sikeres érettségi után úgy döntött, hogy missziós nővér szeretne lenni, és jelentkezett az angolkisasszonyok rendjébe, s néhány hónap felkészítés után az indiai Dardzsilingbe ment. Itt tette le szerzetesi fogadalmát 1931. május 25-én. A Teréz nevet Lisieux-i Szent Teréz iránti tiszteletből választotta.

1930-tól 1948-ig földrajzot és hittant tanított a kalkuttai Szent Mária szerzetesi iskolában, melynek 1944-től igazgatója lett.

Élete következő nagy változása 1946. szeptember 10-éhez köthető. Darjeelingbe kellett utaznia, lelkigyakorlatra. A vonat harmadosztályú kocsijában óriási volt a tömeg, és megdöbbenve tapasztalta azt a nyomort és szegénységet, amelyben az indiaiak többsége élt. Ekkor ébredt rá az igazi küldetésére.

Rádöbbent, hogy a kolostor békessége, s a tanítás szépsége helyett szolgálnia kell a szeretetet, mégpedig a legszegényebbek között. Kalkutta érsekén keresztül XII. Pius pápához fordult, s engedélyt kért, hogy elhagyhassa rendjét és független apácaként a városi nyomornegyedben dolgozhasson. Szerzetesi öltözéke helyett fehér szárit öltött.

Patnában a missziós orvosnővérektől egészségügyi ápolónői kiképzést kapott, majd visszatért Kalkuttába, és a nyomortelepen iskolát nyitott. A pápai jóváhagyást 1950 októberében vette kézbe.

Így indult a Szeretet Misszionáriusai rend, amelynek hivatásáról Teréz anya ezt mondta: azért van, hogy „segítse az éhes, ruhátlan, hajléktalan, béna, vak, leprás embereket, az olyanokat, akik nemkívánatosak, szeretetlenek, kitaszítottak a társadalomból és mindenki elkerüli őket”.

Az indiai kormány támogatásával egy elhagyott hindu templomot alakítottak át a szegény, magatehetetlen emberek otthonává. Nem sokkal később újabb otthonokat nyitottak a leprások és az árvák számára. A rend egyre több hívet és támogatót talált. 1965-ben VI. Pál pápa engedélyezte, hogy rendje más országokra is kiterjessze tevékenységét. Létszámuk rohamos gyorsasággal növekedett, és új otthonok nyíltak szerte a világban. Az első Indián kívüli otthont Venezuelában hozták létre, majd Róma és Tanzánia következett.

(MTI/EPA)

A Szeretet Misszionáriusainak kalkuttai házát 1986. február 3-án II. János Pál pápa is meglátogatta. Teréz anya ezt a napot élete legboldogabb napjának nevezte.

1997-ben előbb csonttörést szenvedett, majd maláriát kapott, ami súlyosan károsította amúgy is betegeskedő szívét, egészsége végképp megrendült. Március 31-én leköszönt a rend vezetéséről, és tíz nappal 87. születésnapja után, szeptember 5-én elhunyt. Halálakor a rend a világ 123 országában 610 missziót működtetett, ahol több mint négyezer apáca és több mint százezer önkéntes dolgozott a szeretet misszionáriusaként, hogy életükkel és a cselekvő szeretettel tegyenek hitet a jézusi főparancs mellett: „szeresd felebarátodat, mint önmagadat”. Magyarországon 1989. június 16-án telepedett le a rend, amelynek jelszava: „Jézusért tesszük”.

Teréz anya is ezt tette. Gyakorta mondogatta: „Mosolyogjatok egymásra, a férjetekre, a feleségetekre, gyermekeitekre, válogatás nélkül minden embertársatokra – s ez segít majd, hogy kibontakozzon az egymás iránti szeretet.”

Ferenc pápa Teréz anyát 2016. szeptember 4-én ünnepi szentmise keretében avatta szentté.

A kiemelt képen kalkuttai Teréz anyát ünnepélyes szentmise keretében fogadták június 17-én Budapesten, az Örökimádás templomában. A szentmisét Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érsek celebrálta. (Fotó: MTI Fotó: Varga László)

Ajánljuk még