logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Szent László király, Isten atlétája, az égből is vigyázza nemzetünk

| Szerző: Jezsó Ákos
Szent László király, a boldogságos Szűznek kedves szolgája, könyörögj érettünk! – olvasható szent királyunk litániájában. Századok óta fohászkodnak hozzá a vallásos emberek és kérik égi segítségét. Nem véletlenül: Árpádházi László királyunk az egyik legnépszerűbb szentünk. A középkori krónikákban Isten atlétájának is nevezett uralkodó ezen a napon 927 évvel ezelőtt, 1095. július 29-én hunyta le örökre a szemét. Mint ahogyan az életét, úgy a halálát is csodák, égi jelek kísérték.

 

Nyitrán kezdődött és végződött minden. Nyitra vára ugyanis kulcsfontosságú erősség volt az Árpádok idejében. Szent István királyunk azzal a céllal hozta létre a nyitrai hercegséget, hogy fia, szent Imre, az uralkodás összes csínját-bínját a hercegség területén be tudja gyakorolni, és amikor majd trónra kerül, akkor már kellő tapasztattal rendelkezzen ahhoz, hogy erős kézzel irányíthassa az országot.

Kapcsolódó tartalom

Csakhogy szent Imre herceg idejekorán, még szent István királyunk életében meghalt, s a trón örököse Vazul herceg, az uralkodó unokatestvére lett. Államalapító szent királyunk azonban nem őt választotta, hanem a Velencében élő leánytestvére Péter nevű fiát. Vazul herceget pedig a kisebbik legenda tudósítása szerint Nyitra várába záratta, ahol alkalmatlanná tette az uralkodásra. Megvakíttatta.

Vazul három fia, András, Béla és Levente a tortúra hírére Lengyelországba menekült. Tőlük, vagyis Vazul ágáról származnak az Árpádházi királyaink. Szent László is, aki 1095-ben abban a nyitrai várban halt meg, ahol nagyapja, Vazul herceg is visszaadta lelkét a teremtőjének.

Szent László hermája a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban (MTI Fotó: Krizsán Csaba)

Szent László életének utolsó hónapjairól a Képes Krónika tudósítása alapján viszonylag pontos képet kaphatunk. A húsvéti ünnepkör idejében francia, angol és spanyol követek keresték fel annak érdekében, hogy rávegyék: álljon a Szent Föld és Jeruzsálem visszavételét célzó európai keresztes hadsereg élére. Annak ellenére, hogy szent László elfogadta a felkérést, az időközben kitört cseh trónviszály mégis itthon marasztalta. Jeruzsálem helyett ugyanis rokona, Konrád brünni morva herceg táborába sietett, hogy katonai segítséget nyújtson II. Břetislav cseh fejedelem ellen. Moráviában azonban megbetegedett és nem sokkal azt követően, hogy emberei Nyitrára visszahozták, meghalt.

Halála előtt meghagyta, hogy testét az általa alapított nagyváradi székesegyházban temessék el.

Igen ám, de Nyitrától Várad nagyon messze van, pláne akkor, ha lovaskocsival kell teljesíteni a távot. A legenda szerint útközben azon tanakodtak a temetési menet vezetői, hogy talán jobb lenne, ha a sokkal közelebbi Fehérvárra mennének és szent István mellé temetnék László testét.

Szent Lászlónak két lánya született. Az idősebbik Piroska, aki Komnénosz II. János bizánci császár felesége lett. Az Eiréne néven uralkodó császárnét halála után szentté avatta a keleti egyház és magyarországi szent Irén néven tiszteli. Piroska mozaikképe még a bizánci birodalom legelső székesegyházaként említhető Hagia Szophia bazilika falán is látható. Szent László másik leányát, Zsófiát, Jaroszláv volhíniai fejedelem vette nőül, valamikor 1090 körül.

Adjuk itt át a szót a legenda szövegének: „Míglen a hívek a nyári napok hősége s a hosszú út miatt haboztak, hogy testét Váradra vigyék-e, egy fogadóhoz értek, ahol a fáradtságtól és a szomorúságtól elaludtak. Miután elnyomta őket az álom, a kocsi, amelyre a testet rakták, mindenféle állati erő nélkül magától indult Váradra, a helyes úton. Felébredvén emberei, nem találták a kocsit, és vigasztalhatatlanul futkostak szerte a vidéken, amíg meg nem találták a Várad felé magától futó szekeret, s a ráhelyezett szent testet. Látván hát a csodát, hogy tudniillik a boldog hitvalló testét isteni erő viszi ama helyre, ahová temetkezését maga választotta, elszégyelték magukat és nagy imádkozások közepette tovább indultak”.

A jelek szerint azonban mégsem tartott ki ez a buzgóság, mert a feljegyzések szerint szent Lászlót előbb Somogyvárott temették el, s csak 1106-ban – más források szerint 1113 után – vitték át a testét Nagyváradra. Sírja rögvest csodatevő zarándokhellyé vált.

A XV. század elejéig itt őrizték a kürtje és csatabárdja mellett a fejereklyetartó mellszobrát (hermáját) is, amelyre istenítéletek alkalmával a perek résztvevői tettek esküt. Az eredeti herma a XV. század elején megsemmisült, helyette ezért újat készítettek, amelyet ma a Győri bazilikában őriznek.

A források szerint László erős, hatalmas termetű férfi volt, aki „a többi ember közül vállal kimagaslott”. A lovagkirályt kiemelkedő fizikai adottságai miatt Isten atlétájaként is emlegették. A középkori László-kultusz kibontakozásához a döntő lökést III. Béla adta, aki 1192 júniusában III. Celesztin pápa jóváhagyásával szentté avatta.

Károly Róbert és Nagy Lajos hódoló tisztelettel adóztak a lovagkirály emlékének. Utóbbi királyunk még az aranyforint hátoldalára is László képét verette, ami aztán egészen a XV. század végéig kötelező hagyomány maradt a királyi pénzverdéknél. A Nagy Lajost a trónon követő Mária királynő idejében László mellképe a felségpecséten az igazságos uralkodó szimbólumaként szerepelt, Luxemburgi Zsigmond királyunkat pedig kívánságának megfelelően Váradra, László sírja mellé temették.

Aranyozott lovasszobra az általa építtetett Szűz Mária székesegyház előtt állt, 1390. május 20-án a királyi pár: Mária és Zsigmond jelenlétében avatták fel. Evlia Cselebitől tudjuk, hogy a törökök 1660-ban pusztították el, rögvest azután, hogy bevették a várat. Napjainkban már a székesegyház sincs meg. Még a történészek is csak találgatnak, hogy pontosan hol lehet szent László királyunk sírhelye. A választ nem a tudomány, hanem a hit adja meg, hiszen a vallásos emberek szent László királyunkat századok óta a szívükbe zártan őrzik.

 

Ajánljuk még