logo

Műsorújság

Rendkívüli

Beszaladt a metróalagútba és elvágta a torkát egy férfi a Blaha Lujza térnél

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

A győztes ’56: Nádasdy Tamás elhárítja a szigeti veszedelmet

| Szerző: Udvardy Zoltán
„A magyarok minden csatát elvesztettek, mindig a rossz oldalra álltak” – a mai napig érezteti kártékony hatását a diktatúra időszakában sunyi, suttogó propagandával terjesztett hamis történelemszemlélet, melynek célja nyilvánvaló hazugságaival a magyar nemzeti öntudat megtörése és a megszállt ország demoralizálása volt. Sorozatunk célja, hogy felvillantsuk eleink bátor, győztes hadi vállalkozásainak, nyertes csatáinak vagy háborúinak felsorolhatatlan mennyiségű tárházából azt az egy-kettőt, melyek felidézése talán hozzájárul, hogy végre helyreálljon helyes és megalapozott nemzeti önbecsülésünk. Mint azt Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér is megfogalmazta: „Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók.”

Éppen 466 éve már javában remegtek a szigetvári vár falai a törökök szakadatlan ágyúzásától. Az erősséget ekkor Horváth Márk védte, s a tíz évvel későbbi, a nemzet emlékezetében jóval élesebben megmaradt „szigeti veszedemmel” szemben – sikerrel. Ennek feltétele volt, hogy ez alkalommal megérkezett a Zrínyi Miklósék által 1566-ban hiába várt felmentő sereg. Méghozzá nem is akármilyen. Hosszú ideje először ez az a keresztény sereg, amelyet a törökök nem tudnak legyőzni – idézi fel a történteket B. Szabó János, a Budapesti Történeti Múzeum – Vármúzeum történésze.

– Válságos év volt Szigetvár első ostromának éve, az 1556-os esztendő mind a nagypolitikában, mind hazánkban: V. Károly lemondása mellett régiónk eseményeit meghatározhatta, hogy a törökök kiszorították Erdélyből Castaldo császári erőit, és ismét János Zsigmondot segítették a fejedelmi székbe. Milyen állapotok jellemezték ebben az esztendőben Magyarországot?

– Magyarországon, ezt ne feledjük, permanens török háború zajlik 1550-től kezdve, amikor Martinuzzi Fráter György megköti a megállapodást Ferdinánddal, aki megkapja az engedélyt császári bátyjától a Magyar Királyság keleti részeinek visszacsatolására. A császárhoz ehhez katonákat is kap – Castaldo is V. Károly katonája volt eredetileg – és innen kezdve folyamatos háborúskodás zajlik Magyarországon.

A szigetvári vár a 16. században (Forrás: Wikipédia)

A változó intenzitású összecsapások közül a legismertebbek az 1551-52-es év eseményei, amikor a portáról ideküldenek egy jelentős hadsereget, akik a budai pasa hadseregével együtt támadják a magyar király állásait, erősségeit. Mindez 1552-ben nem ér véget: éppen ez a fenyegetettségi helyzet az, ami az erdélyi rendeket arra sarkallja, hogy más megoldást keressenek, mint az egyesülést Magyarországgal. Vissza is hozzák a Szapolyaiakat. Török szempontból ez szintén egy folyamatos hadi vállalkozás, így Szigetvár története sem 1556-ban kezdődik, hanem jóval korábban.

– Mikor?

– A törökök 1541-ben megszállják Budát, és innen kezdve a Dunántúlnak az Eszék és Buda közé eső része állandó hadszíntérré válik. A térségben zajlik ugyan egy jelentős szultáni hadjárat 1543-ban, melyet Szulejmán vezet – és elesik Pécs, Siklós és a Buda környéki várak – ám kialakul, már ekkor, egy állóháború a magyar fél, (tehát a Ferdinánd király által birtokolt országrész) és az oszmán hódítók között. A dél-dunántúli királyi erők fő bázisa ekkor Szigetvár.

– Ez miben nyilvánul meg?

– Onnan szervezik az akciókat, onnan zajlanak a portyák a török területek ellen, ez tehát egy fontos erősség, és állandó tüske a hódítók hátában.

– Miért éppen Szigetvár?

– Ez az az erősség, ahonnan veszélyeztetni lehet az Eszéktől Buda felé tartó hadiutat – tehát Buda belső összeköttetéseit a birodalom belső területeivel.

– Ezek szerint Horváth Stancsics Márk sem véletlenül kerülhetett ide várkapitánynak, egy ilyen frekventált helyre: Nádasdy Tamás horvát bán embere, korábban Csókakő várnagya, fényes katonai karrier áll mögötte.

– Hozzá kell tenni: akkor kerül oda, amikor a dunántúli magyar védelemnek egyik fő vezetője éppen Nádasdy Tamás.

Horváth Márk szobra Szigetváron. Nagy Géza alkotása (1971) (Forrás: Wikipédia)

A kulcsfontosságú esztendő egyébként 1555 ebben az időszakban: akkor indul meg Tojgun budai pasa vezetésével az az oszmán offenzíva, amely veszélybe sodorja Szigetvárt. Jelentős, tízezer fős erőt küldenek az oszmánok a térségbe és elfoglalják Kaposvárt.

– Nem sokat hallottunk erről a hadmozdulatról.

– A város ostroma a kevéssé ismert események közé tartozik, ez egy magánvár, ahová a földesúr befogadja a királyi őrséget, hogy megerősítse a védelmet. Normál körülmények között egy középkori várnak az ország belsejében 10-15 fős őrsége volt. A földesúr felfogadott hát 150 hajdút a vár védelmére. A hajdúk lézengő Ritternek számítottak ebben a korban, ennek megfelelően az ostrom közben ki is szöktek a várból. De a százfős királyi őrség épp olyan hősiesen, az utolsó leheletéig védekezik itt is, mint majd 1566-ban Zrínyiék teszik ezt Szigetvárnál. A kaposvári kitörésről, melyre szintén sor került az ostrom végén, nem született eposz. Mindez azzal a tanulsággal is szolgált, hogy a helyi török hadsereg is képes átrendezni az erőviszonyokat. A budai pasa hadereje 1555 őszén felszámolja a dél-dunántúli védelmet Szigetvár körül, mely így valóban egy „sziget” maradt a törökök által elfoglalt kisebb erődítmények között. Szigetvár hátában van Babócsa, ami egy fontos drávai átkelőhely – ami szintén elesik. Ekkor már szerveződik Nádasdy Tamás vezetésével egy támadó hadsereg. Több mint 2,5 ezren állnak Babócsánál, a Dráva túlpartján, amikor Babócsa védői elég gyáván feladják a rájuk bízott erősséget. Ez az a katonai stratégiai helyzet a Dunántúlon, amit majd a következő évben, 1556-ban követ a szigetvári ostrom.

– Mennyiben voltak felkészülve a magyarok az 1556 júniusában bekövetkező ostromra?

– Mindenki tudta, hogy az ostrom elkerülhetetlen, hiszen a törökök megpróbálják „leszüretelni a termést”.

– Nem tűnik kevésnek a védők létszáma a tízezres ostromló erőhöz képest?

– A védők 1200 fős létszáma miatt ez egy nagy helyőrségnek számít a korabeli Magyarországon. Ráadásul ekkor még kisebb a szigetvári erőd, mint a későbbi ostrom idején. Ebben a korban jelentős túlerő kellett egy várostromhoz, enélkül hozzá sem fogtak az ostromlók. A létszám még a tízezernél is nagyobb volt, hiszen a törökök rengeteg magyar parasztot visznek magukkal, akikkel a sáncmunkákat végeztették el. Ám az 1556-os ostromnál önmagában a támadó erő is magasabb létszámú lehet a tízezer főnél, hiszen Hadim Ali, amikor kinevezik budai pasává, valószínűleg hoz magával Konstantinápolyból udvari csapatokat – a katonai létszám elérhette akár a 15 ezer főt. Az ostomlottak viszont úgy gondolkodtak, hogy nem érdemes valamennyi katonát berakni a várba, hiszen akkor kikből fog állni a felmentő sereg?

– Zrínyi és Nádasdy Babócsánál próbálja lekötni a támadó sereget július közepén – mennyiben sikeres ez az akció, ismerjük-e a történteket?

– Nagyon is jól lehet ismerni a részleteket. Valójában enélkül nem lenne sikeres várvédelem, tudniillik a szigetvári védők 42 napja ahhoz kell, hogy ez a hadsereg összegyűljön és felvonuljon. Ahogy ez a haderő megtámadja a török kézen levő Babócsát, az ostromlók azonnal otthagyják Szigetvárt. Ez a kulcs – persze mindehhez igen hősiesen helyt kellett állniuk a szigetvári védőknek és föl kellett tartani az ostromlókat. Ne legyenek illúzióink: Szigetvár már 1556-ban elesett volna e felmentő sereg nélkül. Gyakorlatilag ebben a korszakban egyértelmű volt, hogy ha csak ki nem tör valami járvány az ostromló seregnél, vagy valami időjárási anomália nem játszik közre, akkor előbb-utóbb minden vár elesik felmentő sereg nélkül. 1566-ban Zrínyiék minden kitartása ellenére sem érkezett ilyen sereg. Viszont 1556-ban Nádasdyék tudnak a készülő ostromról és Ferdinánd király segítségével sikerül összeszedni egy tíze.zres hadsereget. Ebben a korban ez egy nagyon jelentős haderő, nem véletlenül riadnak meg tőle Szigetvár ostromlói. Ferdinánd király ugyanis német katonaságot is küld ide, a vármegyék is megmozdulnak, itt van a bán és a főkapitány bandériuma, s a nemesség is. Elég jól adatolt, hogy kikből áll ez a hadsereg. Hosszú ideje először ez az a keresztény sereg, amelyet a törökök nem tudnak legyőzni.

– Hogy zajlott le az 1556. július 18-án kezdődő, döntő ütközet?

– A Babócsa környéki összecsapás kétnapos, kemény csata volt, mindkét oldalon súlyos veszteségekkel – a maga nemében párját ritkította, ilyen esettel 1525 óta nem lehetett példát találni, hogy egy ostromlott várat a keresztény hadsereg képes hatékonyan fölmenteni. Minden elismerésem tehát a szigetvári védőké és Horváth Márké, hiszen szívszorító lehetett bezárkózni egy várba azzal a tudattal, hogy azt a török hadsereg fogja megostromolni, de ennek a történetnek a hőse Nádasdy Tamás.

Nádasdy Tamás egy ismeretlen művész 17. századi festményén (Forrás: Wikipédia)

Ő Horváth Márk pártfogója, az ő embere védi a várat, s olyan viszonyban áll Ferdinánd királlyal és Béccsel, hogy ki tudja harcolni a komoly segítségnyújtást – s olyan tekintélyes magyar arisztokrata, hogy képes a dunántúli magyar erőket is igen hatékonyan mozgósítani.

– Érdekes, hogy az ostromról a mai napig nem nagyon beszélünk, pedig sok forrás fennmaradt róla: Tőke Ferenc is megénekelte a történteket.

– Hogyne, néhány évvel ezelőtt a Bölcsészettudományi Kutatóközpont gondozásában meg is jelentettük ezeket a forrásokat, szövegeket egy kis kötetben, angolra is lefordítva. Volt egy nemzetközi oszmanista konferencia Pécsen, ahol ez volt a „kötelező ajándék” a vendégek számára. Nagy öröm volt a törököknek ezt olvasgatni, hiszen ők Szulejmán halálára és Szigetvár elfoglalására emlékezve érkeztek ide – és kaptak egy kis emlékeztetőt arról, hogy volt egy olyan szigetvári ostrom is, ahol nem jártak ilyen sikerrel. Hosszú idő után ez volt tehát abban a korban az első hadi siker, amit föl lehetett mutatni. Eger ostroma is azért híresült el, s lett közismert Tinódi történetmesélése is, mert a korabeli királyi kormányzat számára úgy kellett minden győzelem, mint egy falat kenyér. Ennek megfelelően a szigetvári győzelem „sajtója” elég jó volt a korabeli Német-római Birodalomban is.

– Ehhez képest mai köztudatunkban nem szerepel ez a győzelem, talán elhomályosította az évtized múltán bekövetkező „szigeti veszedelem”.

– Nagyon más volt a 16-17. századi „sajtóviszonyokhoz” képest a kései utókor reflexiója.

Nádasdy-vár, Sárvár (Forrás: Wikipédia)

Például Eger ostromáról sem azért tudnak a magyar emberek, mert Tinódi megverselte, hanem azért, mert Gárdonyi Géza írt erről egy regényt, ami az általános iskola ötödik osztályában kötelező olvasmány minden magyar állampolgárnak. Ez az 1556-os szigetvári esemény kapcsán elmaradt – nem ez az ostrom lett nagyeposzba foglalva, hanem az 1566-os ostrom idején elesett Zrínyi Miklós unokája, a költő és hadvezér a sikertelen várvédelemnek állít emléket, ami szintén tananyag lett.

Orlai Petrich Soma: Nádasdy és Tinódi (Forrás: Wikipédia)

Tehát ha valakinek valamilyen tudása van Szigetvárról, az a tíz évvel későbbi török ostromról szól, amikor az oszmánoknak sikerül végül elfoglalniuk a várat.

(A sorozat állandó címlapképe: Muhr Ottmár huszárezredes hősi halála a limanovai csatában. Korabeli képeslap)

Ajánljuk még