logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

A meglehetősen véres ostrom egyike volt a szabadságharc legrövidebb ostromműveleteinek: mindössze 17 napig tartott

| Szerző: Lipták Sándor
A magyar szabadságharc tavaszi hadjáratának tetőpontjaként 1849. május 21-én, a honvédsereg három hetes ostrom után visszafoglalta Buda várát. Érdekesség, hogy ez volt a szabadságharc legrövidebb ostromművelete, mindössze 17 napig tartott.

A magyar katonáknak 1849. május 21-én, a tavaszi hadjárat végén három hétig tartó ostrom után sikerült visszaszerezniük a budai Várat. Ennek emléket állítva 1992 óta május 21. a honvédelem napja.

A 31 ezer főnyi magyar sereg május 4-én érkezett a fővároshoz

A komáromi vár felszabadítása után a szabadságharc vezetői – hosszan tartó vita után – Buda visszafoglalására készültek. Klapka és Kossuth, már az ostrom előtt mindent megtettek azért, hogyha Budavár bevétele nem sikerülne, ne őket terhelje a felelősség. Klapka még korábban, Budán áthaladva megszemlélte az erődöt és több levélben is az ostrom várható nehézségeire figyelmeztette Görgeyt. Arra viszont ügyelt, hogy a leveleket Görgey csak akkor kapja meg, amikor hadseregével Budavár alá ér. Kossuth pedig nagy derűlátással úgy vélte, hogy Aulich Lajos tábornok hadtestének egy része is elegendő lehet a vár elfoglalására.

A 31 ezer főnyi magyar sereg május 4-én érkezett a fővároshoz. Kmety György hadosztálya már aznap rohamot kísérelt meg a vár vízműjének sáncai ellen, de a támadást visszaverték, s a magyar tüzérség is hiába lőtte kis kaliberű lövegeivel. A főostrom május 12-én kezdődött, amikor megérkeztek a nehéz ostromágyúk, amelyeket Görgey Artúr fővezér hozatott Komáromból. A várvédők figyelmét a gyalogság látszattámadásaival terelték el, miközben időről–időre lőtték a várat.

Buda várának svájci származású parancsnoka 1804-ben került hadapródként a honvéd mérnökkarba

A várparancsnok, Heinrich Hentzi von Arthurm vezérőrnagy egyike volt a császári és királyi hadsereg műszakilag legképzettebb tisztjeinek. 1785. október 24-én született Debrecenben. Felesége, egy magyar nemesi család sarja, Bertalan Eleonóra volt. Németül, magyarul, olaszul és franciául beszélt. Végigszolgálta a Habsburg Birodalom egész területét, kiváló magyarországi helyismerettel rendelkezett. Arad és Gyulafehérvár kivételével valamennyi jelentős magyarországi erődítményben szolgált, részt vett a komáromi vár kiépítésében.

Már ezredesként, 1848 októberében viselkedésével gyanús lett a magyar kormányzatnak és decemberben Pestre rendelték. Windisch–Grätz a budai Vár parancsnokává nevezte ki, s megbízta a Vár megerősítésével, Hentzinek jelentős védereje volt Buda várában, melynek létszáma közel ötezer főt számlált. Zömét az egy–egy olasz, illetve ukrán–lengyel sorezredi és két horvát határőrezredi zászlóaljból álló gyalogság alkotta. A várfalakon 85, más források szerint 92 löveget állíttatott fel.

Görgey Artúr május 4-én érkezett a vár alá

Görgey egy hadifogoly tiszt, Adalbert Steffan által megadásra szólította fel a várparancsnokot. Ígéretet is tett, hogy Pest felől nem ostromolja a várat. Viszont ha Heinrich Heintz mégis lövetné a védtelen Pestet, a vár bevétele után a védők nem számíthatnak kegyelemre.

Ha ön Budavárának végsőkig való megvédésével összekötendi a Lánchíd megrontását, vagy Pestnek bombázását (…) akkor önnek becsületszavamat adom, hogy az egész várőrséget kardra fogom hányatni” – állt Görgey levelében.

A felszólítás ellenére a királyi vezérőrnagy naponta lövette Pestet

Ez a polgári lakosság megfélemlítését szolgálta, ahol pedig semmilyen katonai célpont nem volt. A céltalan rombolásban számos építészeti remekmű pusztult el.

Az állandó ágyútűzben leégett a pesti Duna–sor harminckét új háza, a Vigadó, az  Angol királyné–szálló, a Lipót–templom, a mázsaház és a Diána–fürdő.

Válaszul május 5-én Görgey utasította a tüzérséget, hogy megállás nélkül lőjék a Várat, s próbálják több ponton felgyújtani. A várőrség megzavarására sötétedés után tíz századot vezényeltek ki. Május 7-én egy hajóhidat felvontattak a Csepel–szigethez. Néhány nap múlva Hentzi, a Lánchíd–hídfőből négy kővel telerakott és három gyújtóhajót engedett le a Dunán a hajóhíd lerombolására, de ezt a Rochlitz Béla főhadnagy vezette utászok elsüllyesztették.

A rohamot megelőző éjszakán Görgey egyik tábori tisztje végiglátogatta a tábort

A tiszt minden tábortűznél harcra kész honvédeket talált. A fővezérség pénzjutalmat ígért annak, aki elfogja Hentzit. Bencze Mihály, a 25. honvédzászlóalj hadnagya a Rácváros felőli várkapunál hallotta, amint a várfokon lévő őrség „kenyér és más élelmiszerekért veszekedett és verekedett, innen gyanítani kezdtem, hogy az őrség már sokáig magát fenn nem tarthatja”. Május 20-ának éjjelén Görgey elindította a döntő támadást.

Május 21-re virradó hajnalban maga Heinrich Hentzi állt a védők élére

A tizenhét napig tartó ostrom utolsó napjának hajnalán, Inkey a 47. zászlóalj őrnagya, elsőnek ért fel a bástyafalra. Nemsokára a magyarok kezében volt a Vár, és minden oldalról vörös zsinóros, barna atillás honvédek nyomultak előre. Püspöky Graciána, a zászlóalj egyik honvédje tűzte ki az első nemzeti zászlót, amiért jutalma ezer pengő forint volt. Nem ismert, hogy ki volt Hentzi támadója, de a legenda szerint Hertelendy Kálmán, a 47. honvédzászlóalj századosa lőtte hasba a várparancsnokot. Az osztrák katonaorvos jelentéséből kiderült, hogy két nap múlva, május 23-án hajnalban sérüléseibe belehalt. Halálával kapcsolatban sokáig azt terjesztették az osztrákok, hogy a sebesült Henrich Hentzit a magyar honvédek bántalmazták. Pedig az ostromló magyar honvédek vitték át a hadparancsnokság épületébe, hogy megóvják az esetleges atrocitásoktól.

Május 21-én reggel 6 és 7 óra között Alois Allnoch ezredes, várparancsnok helyettes megkísérelte a híd felrobbantását

A robbanás megrongálta ugyan a hidat, de Allnochot darabokra tépte. A várparancsnokot sebesülése után az Iskola téren lévő kórházépületbe vitték, és a Moritz Bartl főorvos irodájában lévő ágyra fektették. Rónay János főhadnagy Hentzit hadifogolynak nyilvánította, de barátságosan bánt vele és kijelentette: „Bármennyire becsülöm a tábornok urat, mint katonát, de olyan ellenséggel, ki Pestet minden igaz ok nélkül lövette – kezet nem fogok.” Hentzi ezen megütközött, s megkérdezte Rónayt, milyen rangban szolgál. „Főhadnagy” – felelte Rónay. „Akkor az úrnak tudnia kell, hogy az én ágyúim a Városligetig hordanak, s ha akarom, Pestet halomra lövetem, és én csak demonstráltam. Nekem ez parancsolva volt.”

A Vár bevételéről szóló jelentést Kmety György ezredes vitte Debrecenbe Kossuthnak

Május 22-én Kossuth Lajos Szemere Bertalannal együtt gratulált Görgeynek: „Ön eddigi hadjáratát az ősi Buda várának bevételével koszorúzta meg. Fővárosát a hazának, székhelyét a nemzetgyűlésnek és kormánynak visszaadta.” A Vár bevételével a honvédsereg komoly, ötezer főnyi veszteséget okozott az ellenségnek, 248 löveg és több ezer gyalogsági fegyver jutott a magyar sereg kezére. A meglehetősen véres ostrom egyike volt a szabadságharc legrövidebb ostromműveleteinek: mindössze 17 napig tartott. Budánál a császári-királyi hadsereg négy elsőrangú zászlóaljat veszített. Ez volt az egyetlen olyan eset 1848–49-ben, amikor egy hadsereg rohammal, s nem kiéheztetéssel vagy alkudozással foglalt el egy jelentős erődítményt.

Hentzi bevallotta, „hogy fél az akasztófától”

Rónay nyolc horvát hadifogollyal felemeltette a hordágyat, s szakasza kíséretében az őrtanyára vitette, ahol Hentzi bevallotta, „fél az akasztófátul, s hogy csak ez ne történjék rajta, hanem hogy halhasson meg sebében”.

Görgey már május 4-i, megadásra felszólító levelében azzal fenyegette, hogy ha az ostrom folyamán lövetné Pestet, s fel akarná robbantani a Lánchidat, úgy Buda bevétele után az egész várőrséget kardélre hányatja. Rónay főhadnagy felkereste Hentzit és érdeklődött nála, van-e valami kívánsága, de ő azt válaszolta: „Tartok tőle, hogy Görgey felakasztat.” Görgey maga is látta, hogy „a haldoklóval már egy felsőbb hatalom leszámolt”.

 A 19. századi háborúkban még érvényesült egyfajta katonabecsület

De Henrich Hentzi eljátszotta a lovagias ellenségnek kijáró tisztelet jogát. Azt a barbár pusztítást, amit az ő parancsára vittek végbe Pesten a budai vár ágyúi, semmilyen közvetlen katonai érdek nem magyarázta, csak az elvakult bosszúvágy, esetleg a halvány remény, hogy így kizsarolhatja az ostrom félbehagyását. Melczer János, Rákoskeresztúr evangélikus lelkésze “a budai vár kannibál szívű parancsnokának” nevezte a tábornokot egy újságcikkben. A polgári lakosság elleni támadást nem lehetett jóvátenni a férfiasan vállalt halállal sem.

1849 októberében még alig csitult el a csatazaj Magyarországon, amikor a Pester Zeitung már beharangozta, hogy “a Császár Őfelsége parancsára emlékművet fognak felállítani a Hentzi tábornok alatt elesett hősöknek”. Hentzi elestének helyén a császári kormányzat 1852-ben emlékművet emelt, amelyet csak 1899-ben helyeztek át a budai hadapródiskola udvarára, ahol a vár védelmében elesettek földi maradványai nyugszanak.

A „magyarság szégyenoszlopa” sorsa, a monarchiáéval együtt pecsételődött meg

A Hentzi – szoborban a magyarság, az uralkodói hatalom felemelt mutatóujját látta, amely szabadságharcára emlékezteti leckéztetően. A szobor körül különösen 1886-tól sűrűsödtek meg a konfliktusok. Az őszirózsás forradalom másnapján egy Tolnay Károly nevű kereskedő, a Nemzeti Tanácstól szerzett engedélyt felmutatva, nekiállt lebontani. A főalakot részben összezúzták, a mellékalakokat árverésre bocsátották egy jótékony célú egyesület javára.

1541 óta először és utoljára foglalta vissza magyar hadsereg „önerőből” az ország fővárosát

Buda bevételével a honvédsereg dicsősége csúcspontjára ért. Ez volt az egyetlen olyan eset 1848–49-ben, amikor egy hadsereg rohammal, nem kiéheztetéssel vagy alkudozással foglalt el egy jelentős erődítményt. A Vár bevételével a honvédsereg komoly hadikészletek birtokába jutott, egyben biztosította a hátát az elkövetkezendő hadműveletek idejére. Május 22-én Görgey a hősöket kitüntette, a katonai érdemrend III. osztályával. Görgey altábornagyi előléptetést és I. osztályú katonai érdemrendet kapott az országgyűléstől, amit a szabadságharc ideje alatt rajta kívül csak Bem József kapott meg. Ekkorra már nyilvánvalóvá vált az is, hogy Ausztria egyedül nem bír el a magyar szabadságharccal.

I.Ferenc József éppen Buda bevételének napján kötötte meg a végleges megállapodást I. Miklós orosz cárral arról, hogy az 200 ezer katonát küld a magyar forradalom leverésére. A császár ezt a baráti segítséget a közkeletű legenda szerint kézcsókkal köszönte meg a cárnak. Az ostrom különleges helyet foglal el a magyar történelemben: 1541 óta először és eddig utoljára foglalta vissza magyar hadsereg „önerőből” az ország fővárosát. 1916-ban ezen a napon hunyta le örökre szemét a 19. század legnagyobb magyar hadvezére, Buda visszafoglalója, Görgey Artúr honvédtábornok. A nagy hadvezér matuzsálemi kort ért meg: 98 éves korában, 1916. május 21-én hunyt el Budapesten, a Mária Valéria utca (ma: Apáczai Csere János utca) 17. sz. alatti ház második emeletén, abban a szobában, ahol élete utolsó éveit töltötte. A korabeli napilapok beszámoltak a halál körülményeiről, néhány még a halál beálltának percre megadott időpontját is – éjjel 1 óra 18 perc közhírré tette.

Az Est című napilap apró részletekbe menő tudósításában azt is rögzítette, hogy a Görgey ágyánál virrasztók közül valaki meg is jegyezte, hogy halálával a „tábornok még megvárta Buda bevételének évforduló napját”.

Ajánljuk még