logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Megvárták a szovjetek május 1-jét – napokig titkolták a csernobili katasztrófát

| Szerző: hirado.hu
Éppen harminchat éve, 1986. április 26-án történt a világ eddigi legsúlyosabb nukleáris katasztrófája a volt Szovjetunió területén, az ukrajnai Csernobilban.
1986-ban, néhány nappal a katasztrófa után készült légi felvétel a csernobili atomerőműről (Fotó: MTI)

A Kijevtől 110, Csernobil városától 18 kilométerre északra, Pripjaty város mellett létesített Lenin atomerőmű négy darab 1000 megawattos könnyűvizes, grafithűtésű, RBMK–1000 típusú, külső szigetelő burkolat nélküli reaktora 1977 és 1983 között kezdte meg az áramtermelést.

1986. április 26., 1 óra 23 perc

A katasztrófát 1986. április 26-án hajnali 1 óra 23 perckor egy rosszul megtervezett, az üzemviteli és biztonsági előírások teljes figyelmen kívül hagyásával végrehajtott kísérlet okozta. A személyzet vészhelyzetet szimulálva akarta kideríteni, hogy teljes áramkiesés esetén a lassuló turbinák maradványenergiája elegendő-e a vészhelyzetre tervezett póthűtőrendszer üzemeltetésére. A négyes blokk reaktorának teljesítményét lenyomták és az instabil, alig ellenőrizhető 20-30 százalékos teljesítménysávban üzemeltették, ráadásul elfelejtették bekapcsolni a póthűtőrendszert.

A reaktor ellenőrizhetetlenné vált, pár másodperc múlva két robbanás vetette szét, majd bekövetkezett a nukleáris olvadás.

A detonáció felszakította az épület tetejét és falait, a keletkezett tüzet hajnalra sikerült ugyan eloltani, de magában a reaktorban még napokig volt izzás. A személyzet több tagját és sok tűzoltót magas sugárzás ért, nagy mennyiségű radioaktív szennyeződés jutott a levegőbe. A robbanások és a grafittűz a reaktor üzemanyagának körülbelül 3,5-4 százalékát szórta szét, kikerült a környezetbe a nemesgázok 100 százaléka, az illékony izotópok (jód, tellúr, cézium) körülbelül 20 százaléka és a kevésbé mozgékony izotópok (stroncium, cirkónium) 3,5 százaléka.

A csernobili atomerőmű közvetlen közelében a katasztrófa utáni első napokban olyan magas volt a sugárzás szintje, hogy az elhárítási munkálatokban részt vevő egyik dolgozónak barnáról kékre változott a szeme színe – írta a Szevodnya című ukrán napilap.

A sugárszennyezett területről 36 órás késéssel kezdődtek meg a kitelepítések. 1986 és 1990 között 90 ezer, 1990 és 2000 között további 72 ezer főt – más adatok szerint összesen 330 ezer embert – költöztettek ki, számukra 50 kilométerre északra Szlavutics néven hoztak létre új települést. Az erőmű körül tiltott zónát létesítettek, ami 2600 négyzetkilométer, a területén az ukrán fővárosból, Kijevből három férne el. A tilalmi zónában 131-en laknak, akik illegálisan költöztek be.

Próbálták eltitkolni, de nem lehetett

A vizsgálat a baleset elsődleges okát emberi mulasztásban állapította meg, 1987-ben az erőmű vezetőit tíz év börtönre ítélték a biztonsági előírások megsértése, szolgálati beosztással való visszaélés, illetve bűnös hanyagság miatt.

A szovjet vezetés próbálta eltitkolni a katasztrófát, az első jelentéseket csak két nap múlva adták ki, a központi pártlap, a Pravda pedig csak a május 1-jei ünnepségek után számolt be róla.

Az atomerőmű tervezési hibáit, hiányosságait 1986. július 3-án államtitokká nyilvánították.

Ugyanakkor Svédországban már április 26-án észlelték a Szovjetunió irányából érkező radioaktív felhőket. Ukrajnán, Fehéroroszországon és Oroszországon kívül a szennyezés további két tucat európai országot sújtott, és 45 260 négyzetkilométernyi föld fertőződött cézium-137 izotóppal. Magyarországot két hullámban érte a szennyezés: az első Csernobiltól észak-északnyugati irányba indulva Skandinávián, Lengyelországon és Csehszlovákián át érkezett április 29-én, s zömmel az északi, északnyugati területeken mosódott ki.

A második nagyobb, déli irányú felhő Románián és Jugoszlávián keresztül május 7-én érkezett, és a másnapi esők mosták a talajba. A Magyarországot ért terhelés a volt Szovjetunión kívüli Európában enyhe-közepesnek minősült, messze alatta maradt az Alpokban és Dél-Németországban mért értékeknek.

A katasztrófa nyomán keletkezett radioaktív felhő, amely 1986 tavaszán Európa nagy részét beborította, eljutott egészen az Egyesült Államok keleti partvidékéig. Az 1986. április 26-án bekövetkezett nukleáris baleset után néhány nappal, május elején pedig Írországban többször is radioaktív eső esett.

 Még mindig nem tudni, hogy pontosan hányan estek áldozatul a katasztrófának

Azt ma sem lehet pontosan tudni, hány áldozatot követelt a csernobili katasztrófa. Az ENSZ-szervezetek, valamint Ukrajna, Fehéroroszország és Oroszország kormányai által 2003 februárjában létrehozott Csernobil Fórum 2005. szeptemberi jelentése szerint a robbanás okozta sugárzás közvetlenül 56 halálos áldozatot követelt, a katasztrófa nyomán fellépő betegségek áldozatainak száma négyezerre tehető. A Greenpeace nemzetközi környezetvédő mozgalom 2006-ban közzétett tanulmánya szerint a sugárhatás két évtized alatt mintegy kétszázezer megbetegedést okozott és a jövőben még százezret okoz majd Oroszországban, Ukrajnában és Fehéroroszországban.

Lakat került az erőműre

A balesetet követően az erőmű épségben maradt három blokkját lezárták, és leállították a Szovjetunió többi, hasonló típusú reaktorát is. Az első és a második blokkot 1986 decemberében újraindították, a felrobbant negyedik fölé vasbeton szarkofágot építettek. Az új védőburok építéséhez negyven ország járult hozzá, és kétmilliárd euróba került, élettartamát száz évre tervezték.

A csernobili atomerőmű új, az eddiginél biztonságosabb védőburka 2016. november 29-én (Fotó:MTI/EPA/Szerhij Dolzsenko)

Az 1990-es évek közepétől erős nemzetközi nyomás nehezedett Ukrajnára a csernobili erőmű végleges bezárása érdekében. Kijev 1995-ben megállapodott erről az Európai Unióval, s az utolsó blokkot 2000. december 15-én végleg leállították.

A csernobili robbanás az atomenergetika történetének egyik legsúlyosabb balesete volt, mely rádöbbentette az emberiséget, hogy a nukleáris energia még békés célú felhasználás esetén is beláthatatlan veszélyek forrása lehet, ha gondatlanul kezelik.

Újabb intő jel volt a Japánban 2011 márciusában bekövetkezett fukusimai baleset, amely a csernobilihez hasonlóan a legmagasabb, hetes szintű besorolást kapta a nukleáris eseményeket rangsoroló skálán.

„Forró pontok”, beláthatatlan következmények

Még mindig vannak olyan úgynevezett „forró pontok” a zónában, ahol a megengedettnél magasabb mértékben vannak jelen sugárzó anyagok, főként cézium- és stronciumvegyületek. Ezek az anyagok beépülhetnek az emberek és állatok csontjaiba, fogaiba és más szöveteibe, és súlyos egészségkárosodást okozhatnak.

A baleset a természetet is súlyosan érintette: tíz négyzetkilométernyi fenyőerdő halt ki, számos madárfaj, rágcsáló és rovar tűnt el. A továbbra is erős radioaktív terheltség ellenére az állatok száma és a faji sokszínűség folyamatosan növekszik.

Harcok színtere lett az erőmű és környéke

Az ukrán védelmi minisztérium sajtóhivatala által közreadott képen ukrán zászlót tart a kezében egy ukrán katona a csernobili atomerőmű közelében 2022. április 3-án (Fotó: MTI/AP/Ukrán védelmi minisztérium sajtóhivatala)

Két hónappal ezelőtt, február 24-én hajnalban az Ukrajnára támadó orosz csapatok benyomultak a csernobili atomerőmű övezetébe Fehéroroszország felől. Az állomás személyzetét túszul ejtették, akik a megszállás alatt is folyamatosan dolgoztak az orosz kézen lévő erőműben. A 211 fős műszaki stábot, amely szellemi és fizikai kimerültség miatt már nem tudta ellátni biztonságosan feladatát, közel három hét után váltották le.

Az orosz erők március 28-án végül elhagyták a csernobili atomerőmű mellett elfoglalt várost, a létesítmény április másodika óta pedig ismét ukrán ellenőrzés alatt van. Az ukrán csapatok végül visszafoglalták az atomerőmű melletti Pripjaty települést, és ismét felvonták az ukrán zászlót a csernobili atomerőmű fölé.

Helyreállt a kapcsolat

Március elején a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) azt közölte, hogy elveszítette a kapcsolatot az oroszok által elfoglalt atomerőművel. Több mint egy hónap elteltével, április végén helyreállt a csernobili atomerőmű és a NAÜ közötti közvetlen kommunikáció – írta a BBC.

A NAÜ kutatócsapata éppen ma, a katasztrófa évfordulóján utazik Csernobilba, hogy fontos radiológiai vizsgálatokat végezzen, valamint azért, hogy biztosítsa a szükséges felszereléseket az atomerőmű dolgozóinak. A kutatócsoportot a NAÜ főigazgatója, Rafael Grossi vezeti majd – számolt be az Interfax.

Grossi már márciusban is járt Ukrajnában, akkor a Juzsnoukrainszk erőműnél tárgyalt az ukrán energetikai miniszterrel és az ukrán atomenergiai ügynökség vezetőjével. Grossi akkor elmondta, hogy az NAÜ jelenléte segíthet elkerülni egy nukleáris balesetet.

Array
(
    [replacement] => [galleryreference id="2901705" align="aligncenter"]
    [shortcode] => 
		
		

    [title] => 1986. április 26-án történt a világ eddigi legsúlyosabb nukleáris szerencsétlensége a volt Szovjetunió területén, az ukrajnai Csernobilban. Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának összeállítása.
    [image] => //hirado.hu/wp-content/uploads/sites/7/2016/04/KPITA198606020833-e1461670680198-1024x579.jpg
    [alignment] => aligncenter
)

Ajánljuk még