logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

A vikingek hírhedt kínzása, a „vérsas” a valóságban is megtörténhetett

Csak felnőtteknek!

Az oldal alkalmas kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására.

Tartalma a 2010. évi CLXXXV. médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvény által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik.

| Szerző: hirado.hu
Aki látta a Vikingek című sorozatot, alighanem emlékszik a „vérsas” nevű kínzásra, amit a történet egy pontján végez el a főhős, Ragnar Lodbrok egyik ellenfelén. Az eredeti nevén blóðǫrn, egy olyan brutális, rituális kínzási és kivégzési módszer volt, amit állítólag a vikingek gyakoroltak. A kínzás azonban olyan szörnyű volt, hogy egyes tudósok megkérdőjelezték, hogy egyáltalán lehetséges volt-e azt az emberi testen végrehajtani – írta a Live Science.

 

A kutatók nemrég bebizonyították, hogy a vérsas véghezvitele anatómiailag lehetséges volt, és az általunk ismert viking fegyverek szintén alkalmasak voltak hozzá.

A 11. és 13. század között a vérsasról terjedő versek és prózák szerint az áldozatokat főleg a csatákban ejtették fogságba. A még élő áldozat hátáról nagy bőr- és izomlebenyeket vágtak le, majd a bordákat leválasztották a gerincről úgy, hogy az azokat oldalra kinyitva „szárnyat” alkosson. A kínzási rituálé befejezéseként kihúzták az áldozat tüdejét és azt a bordákra fektették.

A Journal of Medieval Studies című folyóiratban megjelent kutatásban a tudósok elmondták, hogy a vérsas valódi anatómiai kihívást jelenthetett a végrehajtónak, azonban nem volt lehetetlen.

A kutatásban a szakértők lebontották a teljes kínzási rituálét, és elemenként vizsgálták meg aszerint, hogy anatómiailag lehetséges-e, milyen fegyverek álltak hozzá a rendelkezésre, és hogyan hajthatták végre egy-egy nyilvános szertartáson a vérsast.

Viking temetkezési helyen találtak például olyan egyélű, merev markolatú késeket, melyek egy része hasonlított a modern kori boncoláskor használt szikéhez. A szakértők szerint ez alkalmas lehetett arra, hogy a bőr- és izomrétegeket felvágják. A kínzás egyik legnehezebb része a bordák leválasztása volt, különösen akkor, ha a tüdőt sértetlenül akarták hagyni. Ehhez a lépéshez kis pengéjű, lándzsahegyszerű kések szükségesek, a kutatók beszámolója szerint ehhez hasonló fegyvereket is találtak már.

A régészeti kutatások során azonban eddig nem találtak olyan emberi maradványokat, amik azt mutatták volna, hogy az áldozat egykor átesett a vérsason.

A tanulmány szerint a kegyetlen rituáléról szóló írásos beszámolókban a kínzást elrendelő személy és az áldozat is magas társadalmi rangú férfi volt, legtöbbjük királyi családból származott.

A csonkítással járó rituális kivégzés a viking társadalom elit köreiben gyakori volt. A kutatók elmondták, hogy erre utal az is, hogy a vérsasról szóló írásos beszámolók olyan eseményeket írnak le, amelyek valóban megtörténtek, és társadalmi jelentőséggel bírtak az ellenség felett aratott győzelmet ünneplő vezetők számára.

„A vérsas tehát nem egyszerű kínzási módszer volt, komoly jelentéssel bírt”

– írták a tanulmányban.

A szakértők szerint az áldozatok valószínűleg már akkor elveszítették az eszméletüket, amikor a húst eltávolították a hátukról. A hatalmas mennyiségű vérveszteség miatt az áldozat már jóval azelőtt meghalt, hogy a kínzás végére értek volna.

„Semmilyen lehetőség nincs arra, hogy az áldozat az eljárás végéig életben maradt volna” – szögezték le a kutatók. Hozzátették, hogy a vérsasnak alávetett áldozat már a bordák deformálása és a tüdő csonkolása előtt meghalt volna.

A címlapfotó illusztráció.

Ajánljuk még