logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Al Capone gyűlölte, hogy Sebhelyes arcúnak gúnyolták, ellensége temetésén a legszebb rózsakoszorún az „Altól” felirat díszelgett

Hetvenöt éve, 1947. január 25-én halt meg Al Capone, a leghíresebb amerikai gengszter. Az olasz származású bűnöző az 1920-as években az első számú közellenségnek, ugyanakkor az öt legismertebb amerikai egyikének számított.
Al Capone (Fotó: MTI/UPI)

Alphonse Capone 1899. január 17-én született Brooklynban, New York szegénynegyedében egy Olaszországból bevándorolt borbély kilenc gyermeke közül a negyedikként. Bár nem volt buta, a tanuláshoz nem fűlött a foga, s amikor a hatodik osztályt ismételve visszaütött egyik tanárának, iskolai pályafutása véget is ért. Egy Johnny Torrio nevű gengszter bandájához csatlakozott, és gyorsan emelkedett a ranglétrán, „biztosítási” (azaz zsarolási) ügyekkel, bordélyházak ellenőrzésével foglalkozott. Egy ilyen műintézményben szerezte csetepaté közben azt a vágást is, amiért az általa gyűlölt Sebhelyes arcú gúnynevet kapta. Később ha fényképezték, igyekezett másik profilját a kamera felé fordítani, s azt terjesztette, hogy a seb az első világháború emléke, jóllehet nem szolgált a hadseregben. Tizenkilenc évesen megnősült, gyereke született, családapaként Baltimore-ban vállalt könyvelői állást.

Az unalmas munkát nem sokáig bírta, 1919-ben az akkor már a chicagói alvilág főnökét szolgáló „mentora”, Torrio hívására a szeles városba költözött. Napja 1920. január 16. után virradt fel: ekkor lépett ugyanis életbe a szesztilalom Amerikában, törvény tiltotta be az alkoholtartalmú italok gyártását, szállítását és forgalmazását. Mivel az állampolgárok továbbra is „szomjasak” maradtak, igényeik kielégítését az alvilág vállalta magára. A két New York-i gengszter hamarosan likvidálta a jobbára csak a bordélyaival törődő helyi maffiavezért, s ezt követően már ők uralták a piacot.

A vetélytársak eltűntek: a bölcsek önként vonultak vissza, a kevésbé bölcsek ezt már nem tehették meg. Akadt közöttük olyan is, akit a saját főhadiszállásán lőttek agyon „ismeretlen tettesek”, temetésén a legszebb rózsakoszorún az „Altól” felirat díszelgett. Torrio 1925-ben, miután túlélt egy merényletet, a kórházból a börtönbe, majd Olaszországba vonult vissza, az ifjú Capone pedig Chicago teljhatalmú ura lett. Szabályszerűen megvette a városi közigazgatást, övé volt a szeszkereskedelem, a szerencsejáték és a prostitúció minden bevétele, amit évi százmillió dollárra (31,5 milliárd forint – mai pénzben ez nagyságrendekkel ér többet) becsültek.

(Fotó: MTI/UPI)

Amerika első számú közellensége nap mint nap békésen szivarozva hajtott végig golyóálló kocsijában Chicago utcáin, árvák és özvegyek javára adakozott, persze mindig készpénzben, nehogy lenyomozhassák a bankszámláit. Rendkívül elegánsan, piperkőc módjára öltözködött, szívesen csevegett a riporterekkel.

A város lakóinak kilencven százaléka iszik és szerencsejátékot játszik, bűnöm csak annyi, hogy biztosítom számukra ezeket a mulatságokat.

– mondta.

A kövérkés, kopaszodó, gyémántgyűrűket előszeretettel viselő bűnöző még életbiztosítást is akart kötni, de furcsa mód nem akadt biztosító, amelyik vállalta volna a kockázatot. Caponét ugyanis hiába őrizte több tucat testőr, több alkalommal is csak hajszál híján élte túl az ellene elkövetett merényleteket. Ő sem maradt adós: a szembeszegülőkkel könyörtelenül végzett (olykor saját kezével), emberei 1927-ben még a chicagói rendőrséget is megostromolták. Leghírhedtebb tette 1929-ben a Bálint-napi vérfürdő volt, amikor is egy garázsban a rivális Moran-banda hét tagjával végeztek egyszerre rendőrnek öltözött gengszterek. Jóllehet mindenki tudta, ki áll a gyilkosság mögött, vádat nem emeltek, a véráztatta falat ma morbid nevezetességként mutogatják.

A gengszterkirály sokáig sérthetetlennek látszott: több alkalommal állt bíróság előtt gyilkosság vádjával, de a zsebében lévő polgármester és a rendőrség mindig igazolta alibijét. Csillaga az országos felháborodást keltő Bálint-napi vérengzés után áldozott le, a nagy gazdasági világválság kezdete után a közhangulat, ennek nyomán pedig a nagypolitika is ellene fordult.

A bűnöző, akit egy évtizedig rendőrök hada hajszolt hiába, végül nem köztörvényes bűncselekményekbe bukott bele.

A hatóságok 22 rendbeli adócsalás vádjával fogták meg: „kiderítették”, hogy 1924 és 1929 között nem fizetett adót, miközben életmódjából ítélve jelentős jövedelemre tett szert.

1931 júniusában letartóztatták, ezután ügyvédei a színfalak mögött felajánlották, hogy Capone enyhe büntetés fejében elismeri bűnösségét. Az ügyészség attól tartva, hogy a tanúkat megvesztegetik, megfélemlítik, ezt elfogadta, de a közfelháborodás miatt az egyezség nem lépett érvénybe. A gengsztert végül 11 év börtönbüntetésre, valamint 80 ezer dollár pénzbüntetésre ítélték. Két évet ült Atlantában, innen az újonnan épült San Franciscó-i szigetbörtönbe, az Alcatrazba vitték át, s mire 1939-ben kiszabadult, birodalma szétesett.

Al Capone „börtönportréja” (Fotó: Bettmann)

A rácsok mögött kiújult a vérbaja, amelyet az orvosok maláriainjekcióval próbáltak gyógyítani, a kezelésbe majdnem belehalt. Az immár csak emberi roncs Capone életének utolsó nyolc évét teljes visszavonultságban, családja körében töltötte floridai birtokán. Itt vitte el 1947. január 25-én egy agyvérzés, amelyről a lapok így számoltak be: „a rémálom véget ért.” Az amerikai történelem leghíresebb gengszteréről számos könyv és film készült, az egyik legemlékezetesebb az 1987-es, Brian De Palma rendezte Aki legyőzte Al Caponét, a fő szerepekben Kevin Costnerrel, Robert De Niróval és Sean Conneryvel, a skót színész alakításáért megkapta a legjobb mellékszereplőnek járó Oscar-díjat.

Ajánljuk még