logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Egy kacsás gyermekjáték ihlette és először egy barackos kosárba kellett betalálni – téli sportként indult világhódító útjára a kosárlabda

| Szerző: Szmodics Dávid
A kosárlabdát Springfield Testnevelési Főiskola oktatója és végzős hallgatója, James Naismith találta fel 1891. január 15-én. Az eredetileg téli sportnak induló játék mára világméretű sportággá nőtte ki magát. Felidézzük a kosárlabda születését.

 

A labdajáték egyik ősének tekinthető sportot az amerikai bennszülöttek játszották. A maják és az aztékok változatában egy falra erősített fémgyűrűn kellett átütni a csapattagoknak egy golyót. A maják játéka kegyetlen volt, a vesztes csapatot feláldozták az isteneknek.

A kezdetek

A mai kosárlabda eredete 1891 teléig nyúlik vissza. A Springfield Testnevelési Főiskola (akkor még Nemzetközi YMCA Képző Iskola) egyik tornatermében, a massachusettsi Springfieldben volt egy csapat nyugtalan egyetemista. A fiatalembereknek ott kellett lenniük, beltéri tevékenységeket kellett végezniük, hogy elégessék a futballszezon vége óta felgyülemlett energiát – közölte honlapján a Springfield College.

A tornaóra olyan mozgásformákat kínált nekik, mint a kocogás, a szertorna és az edzőeszközökkel végzett munka, de ezek csupán nyomokban voltak képesek pótolni a futball- és a lacrosse-meccsek izgalmát, amelyeket a melegebb évszakokban játszottak.

James A. Naismith, a kosárlabda atyja

Ennek az osztálynak az oktatója James A. Naismith, egy 31 éves végzős diák volt.

Korábban a montreali Presbiteriánus Főiskolán szerzett diplomát teológia szakon, majd a sport iránti szeretete miatt érkezett az amerikai Springfieldbe Naismith, hogy testnevelést tanuljon – amely akkoriban viszonylag új és ismeretlen tudományág volt – Luther Halsey Gulicknél, a főiskola testnevelési szakfelügyelőjénél, aki ma az Egyesült Államok testnevelésének és rekreációjának atyjaként ismert.

Amikor Naismitht másodéves hallgatóként a tanári karba választották, végignézett az osztályán, és eszébe jutott az 1891-es nyári szemeszter, amikor Gulick új kurzust vezetett be a játék pszichológiájából.

A megbeszéléseken Gulick hangsúlyozta, hogy szükség van egy új beltéri játékra, olyanra, „amely érdekes, könnyen tanulható és játszható télen is mesterséges fénynél”. Az osztályban senki sem tudott eleget tenni Gulick kihívásának, hogy kitaláljon egy ilyen játékot. Azonban az őszi sportidény végéhez érve a diákok rettegtek a kötelező és unalmas tornatermi edzéstől, és Naismithnek új motivációja támadt.

Úgy érezte, hogy az a fajta munka, amely motiválja és inspirálja a fiatal férfiakat, rekreációs jellegűnek kell lennie, olyasminek, ami a játékösztönükre hat. Naismith megkapta a feladatot és munkához látott. A sportjátéknak rengeteg testmozgást kellett biztosítania, de nem volt szabad, hogy olyan durva legyen, mint a futball, a foci vagy a rögbi, mivel ezek zúzódásokkal és csonttörésekkel járhattak volna.

Sok idő és gondolkodás eredménye a kosárlabda

Sok időbe és gondolkodásba került az új sportág megalkotása. A kor számos játékának egyvelege lett a végeredmény, köztük az amerikai rögbié (a passzolás miatt), az angol rögbié (a meccs eleji labdafeldobás miatt), a lacrossé („cél” vagy magyarosan kapu használata, ahova be kell juttatni a labdát), a futball (a labda alakja és mérete) és a „kacsa a sziklán” (duck on rock) nevű játék, amelyet Naismith a gyerekkori barátaival játszott a kanadai Ontarióban, ahol született.

A kacsa a sziklán játékban egy labdát és egy „célt”, vagyis egy kosarat használtak. A kosárba nem volt szabad közvetlenül beleejteni a labdát, így szükségessé vált, hogy nyílása elég magasan legyen ahhoz, hogy a labdával inkább felfele dobva kelljen beletalálni.

Naismith megkereste az iskola gondnokát, remélve, hogy talál két, 45-ször 45 centiméteres, négyzet alakú dobozt, amelybe dobhatják a labdát.

A gondnok ehelyett két barackos kosárral tért vissza.

Naismith ezután a tornaterem lelátójának alsó korlátjára szögezte őket, egyet-egyet mindkét végén. Az erkély alsó korlátjának magassága történetesen éppen tíz láb volt, vagyis 305 centiméter, amely azóta is a kosárlabdagyűrű szabvány magassága. Az erkély mindkét végén egy-egy ember állt, hogy kivegye a labdát a kosárból, és visszaadja a játékosoknak.

Tizenhárom szabály

Naismith ekkor állította össze a 13 szabályt, amelyek többek között leírták a labda mozgatásának módját és azt, hogy mi számít szabálytalanságnak. Kineveztek egy játékvezetőt, a játékot két 15 perces félidőre osztották, a két félidő között öt perc pihenővel.

Naismith titkárnője legépelte a szabályokat és felragasztotta a hirdetőtáblára. Röviddel később a tornaosztály összeült, kiválasztották a csapatokat, oldalanként három centert, három csatárt és három védőt. Két center találkozott a pálya közepén,

Naismith feldobta a labdát, és megszületett a kosárlabda.

Az új játék híre futótűzként terjedt. Azonnali sikert aratott. Néhány héttel a játék feltalálása után a diákok saját főiskolájukon mutatták be. Az első mérkőzést a javíthatatlanok osztályának 18 diákja futball-labdával játszotta.

A labdabirtoklónak pattogtatni kellett a labdát miközben szaladt. A létrán ülőknek sok dolguk nem akadt, mert a meccs végeredménye mindössze 1-0 lett. Csak néhány évvel később vágták le ezeknek a barackos kosaraknak az alját, hogy a labda szabadon kieshessen belőlük.

A szabályokat egy főiskolai magazinban jelentették meg, amelyet országszerte postán küldtek ki. Mivel a főiskola jól képviseltette magát a nemzetközi diákközösségben, a kosárlabdát viszonylag rövid idő alatt sok külföldi nemzetnek is bemutatták. Középiskolák és főiskolák kezdték bevezetni az új játékot, és 1905-re a kosárlabdát hivatalosan is elismerték állandó téli sportágként.

A játék közben néhány néző azzal szórakoztatta magát, hogy elütötte a kosár felé tartó labdákat.

Az ilyen nézőktől palánkokkal védték meg a labdát. A szabályokat ugyan módosították, de a kosárlabdázás összességében nem változott drasztikusan azóta, hogy Naismith eredeti, Tizenhárom szabály című listája felkerült a springfieldi főiskola egyik hirdetőtáblájára.

Ez az egyetlen ismert hangfelvétel, amelyen a kosárlabda feltalálója és a Springfield College öregdiákja a Springfield College-ban játszott első szervezett kosárlabdameccsről beszél:

A címlapfotón James A. Naismith a kosárlabda atyja (Fotó: Twitter)

Ajánljuk még