A Nemzeti Fotótár képei végigkísérik az olvasót a magyarországi hídépítés néhány fontos fejezetén.
Mátyás király „abban is töri a fejét, hogy Traianus császár módjára kőhidat csináltatna a Dunára”
Mátyás király történetírója, Antonio Bonfini szerint Zsigmond király 1436-ban Buda és Pest között állandó híd építésén is gondolkodott. A pesti hídfőnél és Budán egy tornyot emeltetett, de a hídépítés halála miatt elmaradt. Állandó híd építését tervezte Mátyás király is, de a török hódoltság és az osztrák elnyomás miatt több mint négyszáz évet kellett erre várni.
Evlija Cselebi török utazó is hírt adott a Pest és Buda között létesített hajóhídról
(Fotó: Wikipedia)Szokollu Musztafa budai pasa 1571-ben helyreállította a Buda és Pest között többször lerombolt hajóhidat. A törökök budai hídfője a folyóparti rondellánál (körbástya) volt a mai Ybl Miklós tér szélességében. A nagy budai lőporrobbanásnál 1578. május 19-én megsemmisült. Evlija Cselebi török utazó is hírt adott a Pest és Buda között létesített hajóhídról. 1602-ben a Buda és Pest elleni ostrom idején a keresztény harcosoknak sikerült a megerősített hajóhidat megsemmisíteniük.
Szolnokon 1562-ben debreceni ácsok segítségével építették meg a több mint száz méter hosszú hidat
Szolnok ábrázolása a Tiszán átívelő török kori fahíddal Georgius Houfnaglius rézmetszetén (1617) (Fotó: Wikipedia)Szolnokot 1552-ben a törökök Güzeldzse Rüsztem budai pasa parancsára 1562-ben debreceni ácsok segítségével építették meg a több mint száz méter hosszú török hidat. Ez volt az első állandó folyami híd a Tiszán, amely közel volt a Zagyva folyó torkolatához és a Tisza partját kötötte egybe a szolnoki vár délnyugati bástyájával.
A híd építéséről Miksa cseh királynak 1562. május 29-én írt levelet Verancsics Antal egri püspök: „a budai pasa Szolnoknál vala, és már belekezd vala hidat rakni az ő vára alatt, az ellenségnek közelében a Zagyva partján…”
Több száz év után 1790-ben újra összehívták Budára az országgyűlést
A Budára érkező követeknek, az országgyűlés idejére új hajóhidat építettek. Az új hajóhidat Franz Joseph Süftenegger passaui ácsmester építette. A hajóhíd utolsó éveihez fűződik két érdekes történelmi esemény. 1848. március 15-én több, mint húszezer ember vonult át a hajóhídon és vitte vissza a kiszabadított Táncsics Mihály kocsiját pestre. 1848. szeptember 25-én az osztrák császár kinevezte (magyar jóváhagyás nélkül) Magyarország parancsnokává Lamberg Ferenc Fülöp grófot. Szeptember 28-án érkezett a magyar fővárosba, de a magyar országgyűlés érvénytelennek nyilvánította a kinevezését.
A gróf ekkor Batthány Lajos miniszterelnököt katonai kíséret nélkül kereste, hogy kinevezését mindenáron elérje, de a hajóhídon a feldühödött tömegből többen felismerték, és valaki egy késszúrással végzett vele.
A magyar hidászok a 19. század végére már felülmúlták az európai színvonalat
Magyarországon az első állandó hidak külföldi segítséggel épültek, de a 19. század közepétől hídépítési szakágazatot hoztak létre, amely kiváló mérnököket nevelt. A magyar hidászok a század végére már felülmúlták az európai színvonalat, melynek eredményei a Duna- és a Tisza-hidak megépítésében mutatkoztak meg. A Nagy Háborút megelőző két évtizedben már magyar tervek szerint és magyar munkások által épültek hídjaink.
Világszerte elismerést kapott a Gerber-rendszerű rácsos szerkezettel épült Ferenc József híd és az Erzsébet híd, amely 290 méteres hídnyílásával 22 éven át a világ legnagyobb nyílású lánchídja volt.
A Lánchíd Buda és Pest egységének, Magyarország erejének szimbóluma volt
A Regensburg alatti Duna-szakasz legelső és sokáig egyetlen állandó hídja, a Lánchíd volt. Akkoriban a világ legnagyobb fesztávolságú lánchídja volt. A korabeli Magyarország erejének, Buda és Pest egységének szimbóluma. A Lánchíd létrehozásában fő szerepe volt gróf Széchenyi Istvánnak, akinek személyes élménye révén határozta el, hogy állandó híd álljon a Dunán. 1820-ban több napig kellett egyik barátjánál rostokolnia, mert a jégzajlás miatt nem tudott átkelni a Dunán. A Lánchíd terveit William Tierney Clark készítette, de az építés főfelügyelőjeként egy skót mérnököt, Adam Clarkot választotta.
Több mint ezer magyar hídépítő dolgozott a hídnál. Buda 1849-es ostrománál a kétségbeesett osztrák védők egyike, Alois von Edelstadt osztrák ezredes saját szivarjával robbantotta fel az épülő Lánchídon lévő puskaporos ládákat. A híd szerkezete közel 25 méteres szakaszon megsérült, melyet később kijavítottak. A híd építésének teljes költsége 10 975 aranyforint volt, amely meghaladta Magyarország akkori éves adóbevételének felét. A hidat 1849. november 20-án adták át, Jacob von Haynau, a magyar szabadságharc vérbefojtója avatta fel. A Széchenyi lánchíd elnevezést 1899 novemberétől, az átadás ötvenedik évfordulóján rendezett ünnepség óta viseli.
Forgalom a Lánchídon 1964-ben (Fotó: Nemzeti Fotótár)A Margit hidat 1900. augusztus 19-én nyitották meg, az avatási ünnepségen József főherceg és családja is részt vett
A Margit hidat 1876-ban még úgy adták át, hogy a híd közepén álló pillérből nem volt leágazás a szigetre. A József főherceg tulajdonában lévő Margit-szigetet szabályozták, 25 holdon feltöltötték. A főherceg a híd építéséhez anyagilag is hozzájárult. A híd építése, 1899 júniusában a Margit-szigeti hídfő kialakításával kezdődött, amely 1900 nyaráig eltartott. 1900. augusztus 19-én nyitották meg, az avatási ünnepségen József főherceg és családja is részt vett. A szárnyhíd megmaradt, túlélte a második világháborúban az 1944-es robbantást, hiába aknázták alá a németek. Ez a 70 méteres szárnyhíd a legrégebbi, egyben maradt budapesti hidunk.
A Margit híd újjáépítési munkálatai a Margitszigetről nézve (Fotó: Nemzeti Fotótár)A Szabadság híd a főváros harmadik közúti átkelőjeként 1896-ban átadott hídja
A 334 méteres híd érdekessége, hogy a legrövidebb budapesti híd, és akkor is stabil maradna, ha a középső 49 méter hosszú részét kivennék. A Szabadság híd Ferenc József nevét viselte eredetileg 1896-tól. Egy gőzkalapács segítségével maga a király verte bele az utolsó ezüstből készült szegecset a híd szerkezetébe, ennek emléke, ma is látható a pesti hídfőnél. A budapestiek kedvelt hídja, mert központi helyen van, fontos villamosjáratok haladnak át rajta, és jó kikapcsolódás kiülni az alsó szintek pillérjeire.
A hidat Ferenc József Budán született leányáról, Mária Valériáról nevezték el
1900 Esztergomi látkép a bazilikával és a Duna-híddal (Fotó: Nemzeti Fotótár)1893-ban a híd építésére meghívásos versenytárgyalást írtak ki, amelyet négy vállalkozó közül Cathry Szaléz Ferenc és fia – a fogaskerekű vasút és más nagy híd építője – nyert el. 1894. február 23-án megindult az építkezés. Éjjel-nappal dolgoztak, többszöri robbantással lazítottak a rendkívül kemény talajon. Közel 490 ezer szegecset kellett kézi erővel beverni, és 1894 végére elkészült az összes hídfő és pillér. A hidat 1895. szeptember 28-án adták át ünnepélyesen, és Ferenc József Budán született leányáról, Mária Valériáról nevezték el. A híd általános terveit Feketeházy János készítette. A II. világháború alatt a híd repülőtámadások célpontjává vált, de súlyosan nem sérült meg. A visszavonuló német hadsereg robbantotta fel 1944. december 26-án. Egyezmény született a híd újjáépítéséről és a kapcsolódó intézményekről 1999. augusztus 25-én, majd szeptember 16-án a magyar és szlovák kormányfő aláírta a Mária Valéria híd újjáépítéséről szóló megállapodást. A hidat 2001. október 11-én adták át.
Az 1903-ban átadott Erzsébet híd, akkoriban a világ legnagyobb lánchídja volt
Budapest, 1920-as, 30-as évek budapesti látkép az Erzsébet híddal (Fotó: Nemzeti Fotótár)Megépítéséhez el kellett bontani az akkori pesti belváros nagy részét. Csak így tudták kialakítani a pesti hídfőt, és a hídra rávezetni a Rákóczi utat, akkori nevén Kerepesi utat. Bár a híd csak a helyi átmenő forgalmat szolgálta, de 1936-ra már így is szűknek bizonyult. Az Erzsébet híd átadására, melynek névadója Sissi császárné, egészen 1903-ig várni kellett. Az automobil a 19. utolsó éveiben jelent meg Magyarországon. Az 1930-as évekre már elterjedt, majd jelentős lett a járműforgalom, és az akkoriban átadott balatoni műút az Erzsébet híd forgalmát is megnövelte.
Az Erzsébet híd a magyar mérnöki munka világszínvonalú eredménye volt, és a maga korában nemzetközileg is elismerték.
A főváros látképe a Gellért-hegyről (Fotó: Nemzeti Fotótár)Közel negyedszázadig, 1926-ig világelső volt a legnagyobb egynyílású hídként. A Dunát 290 méteres középnyílással, mederpillér nélkül ívelte át. Ez és a karbonacél kikísérletezése óriási szenzációnak számított.
A korabeli Vasárnapi Újság beszámolója: „Az összes lánczhidak és függő hidak között, az új híd nemcsak a legnagyobb egynyílású híd, hanem a legjobban merevített híd is, úgy, hogy sem függélyes, sem vízszintes irányban kilengései nem lehetnek. A függélyes kilengéseket meggátolják az úgynevezett merevítő tartók, a melyek közvetítésével a pályaszerkezet a lánczokra fel van függesztve. A vízszintes kilengéseket pedig meggátolja a hídpálya alatt elrendezett úgynevezett szélrácsozat, mely az egyik hídfőtől a másik hídfőig fut végig és a hídfőkben kiképezett fülkékben a falazatokhoz támaszkodik.”
A 378 méter hosszú, 11 170 tonnás hidat 1903. október 10-én adták át a forgalomnak. Ez a híd sem élte túl a II. világháborút, mert a német csapatok felrobbantották. Az új szerkezetű Erzsébet híd szélesebb lett, de itt is gondot jelentett a forgalom elvezetése a belvárosi plébániatemplom mellett. Ezért ma itt, az egész útpályában van egy oda-vissza kanyar.