Később a kártyafestő királyok, lovagok, úrhölgyek és szolgák képeit fába, majd rézbe metszette mintázta meg. Mátyás király udvarában már kártyáztak a főurak és valószínűleg itáliai festők által került ez a játék. Magyarországon először 1736-ban Budán, Cappernel Ferenc készített kártyákat. Magyaros motívumai, a nyalka huszár alakja, még a német kártyákon is megjelentek. A Nemzeti Fotótár is segít megismerni a „magyar-kártya” történetének érdekesebb epizódjait.

A Werfer Josef (Werfer József) kassai műhelyében készült Nemzeti tarokk kártya néhány lapja (Fotó: Nemzeti Fotótár)

Magyar szabadságharcosokat ábrázoló kártya-pakli nem jutott volna át a Habsburg cenzúrán

A magyar kártya az egyetlen a világon, melynek lapjait, egy Habsburgok ellen lázadó-Friedrich Schiller által kitalált-szabadságharcos, Tell Vilmos drámai történetéből rajzolták. A kártyacsomag VIII-IX lapjai mesélik el Tell Vilmos történetét.Nem tűnt fel viszont a legszigorúbb osztrák cenzornak sem, hogy a híres német szerző drámájában a szabad svájci kantonok, Tell vezetésével megdöntik a zsarnok Habsburg helytartó, Hermann Gessler hatalmát. A magyar kártya így lehetett a magyar rebellió titkos üzenetének terjesztője.

Az eredeti magyar kártya-paklit Schneider József készítette Pest városában, melyeknek ritka példányait magyar emigránsok vittek magukkal külföldre a szabadságharc bukása után

Magyarország első játékkártyái Bécsből átvett minták voltak, és minden társadalmi réteg szórakozását szolgálták. Pesten 1835 körül kezdték gyártani a Tell-kártyát (magyar kártya), ezután Debrecenben, Kecskeméten és Bécsben is megjelent a gyártók választékában. A pesti találmány grafikája valódi siker lett, és főként a tükörkép miatt volt népszerű a Monarchia országaiban, kiszorítva az addigi egyalakos kártyaképeket. A magyar kártya ász lapjaira Schneider József és Chwalowsky Ödön  kártyafestők  1836 körül, az évszakok allegóriáit festette. A király és az ász lapok lovas királyai már a 16. századi kártyákon is szerepeltek, a négy évszakot allegorizáló ász lapokat, Unger Mátyás győri kártyafestő 1800-ból származó kártyacsomagjain fedezhettük fel.

A hatóságok figyelték az új kártyapaklikat, attól tartottak, hogy lázító és titkos jelképek vannak rajtuk

A magyar kártyák rajzait, már a kezdetektől átvették a kártyakészítők. Az eredeti motívumon csak néhány kártyalapon változtattak, és különleges érdekességként megjelentek a tábori hadikártyák is, melyeket ügyes kezű hadifoglyok és munkaszolgálatosok készítették. A 19. század első felében, a romantika korában az osztrák metszetkészítők is bekapcsolódtak a jó üzlet reményében és ekkor születtek meg az ismert királyképek. A kártyalapon érdekesség, hogy a tök nem zöldségfélét, hanem a régmúltban a vadászsólymok nyakába kötött aprócska csengettyűt jelentette.

A kártyalapok rajzai kitűnő lehetőséget teremtettek a titkos üzenetek küldésére

Európa legtöbb országában 1848-ban a forradalmi hangulat miatt a hatóságok figyelték az új kártyapaklikat, attól tartottak, hogy lázító és titkos jelképek vannak rajtuk. Annyi igaz volt, hogy a tök a nemeseket, a zöld a polgárokat, a piros a papságot és a makk a parasztságot jelképezte. Magyarországon 1588-ig a jobbágyoknak tilos volt a kártyajáték, az egyházi vezetés sokszor próbálta betiltani, „az ördög bibliájának” tartották. Kapisztrán János szerzetes – a nándorfehérvári diadal hőse – sikeres prédikációja után, az összegyűlt hívek sok kártya-paklit máglyán égettek el.

A tiltások ellenére az emberek ragaszkodtak ehhez a népszerű időtöltéshez, és a kártyázás a 19. század második felében válhatott a tömegek játékává

Palóc népviseletbe öltözött fiatal nők kártyáznak egy parasztház szobájában (Fotó: Nemzeti Fotótár)

1848-ban Párizsban, 1859-ben Frankfurtban is terjesztettek olyan játékkártyákat, amelyeken a Schiller-dráma szabadsághőseit ábrázolták. Az eredeti magyar kártya-paklit Schneider József készítette 1835-1836 táján Pest városában. Ritka példányait magyar emigránsok vittek magukkal külföldre a szabadságharc bukása után.1870-1900 között az Első Magyar Kártyagyár Rt. és a bécsi Piatnik Nándor Kártyagyár készítette ezt a típust és honosította meg a Monarchiában.

Sylvia Mann, angol szakíró Schneider Józsefet tekinti a Tell-kártya első készítőjének

Ugyanakkor Chwalowsky Ödön kártyafestő műhelye is ebben az időben működött, és ők új tükörképes kártyával lepték meg a játékot kedvelőket. Ez váltotta fel a német sorozatjelű, magyar „soproni-kép”- et, ami egyalakos és nehezen kezelhető kártya volt. Schneider József kártyarajzát vette át a bécsi Piatnik Ferdinánd kártyafestő, Tell Vilmos ábrázolásával. A tükörképes Tell-kártya (magyar kártya) előtti időkben, közel a XIX. század közepéig a soproni- képes kártya (Oedenburger-Karte, Sopron német neve) volt használatban.

Tell-kártyát Svájcban soha nem készítettek, és soha nem is használták

A bécsi Piatnik Ferdinánd kártyafestő makk felső lapja Tell Vilmos ábrázolásával, elődje Schneider József kártyarajza volt, ami tükörképessége miatt népszerű lett a játékosok körében egész Közép-Európában (1864) (Fotó: Wikipedia)

Az Osztrák-Magyar Monarchiában a pest-budai kártyafestő mesterek mellett Sopron volt, ahol a legtöbb kártyafestő (Charten Maller) készítette a magyar kártya-paklikat. Schneider József 1820-tól lett Pest lakója és Kiskereszt utcai műhelyében, három évtizedig készítette a játékkártyákat. Életéről keveset tudni, csak néhány kártyaemlék maradt róla, és az is titok maradt, hogy miért választotta a nagy német író, Friedrich Schiller Svájc történelmi eseményeiről írt művének alakjait. A kártya elnevezése területenként változott. A magyarok lakta területeken „svájci-magyar”, Svájci-német” volt a kártya neve, a 20. századtól kezdték önállóan használni a „magyar” jelzőt. Zsoldos Benő szakíró szerint a Tell-kártyát Svájcban soha nem készítettek, és soha nem is használták.

Jókai Mór egyik szenvedélye a tarokk – játék volt

A Magyar Optikai Művek volt dolgozói ultiznak a MOM Művelődési Házában működő nyugdíjas klubban (Fotó: Nemzeti Fotótár)

Jókai Mór korának elengedhetetlen kelléke volt a társasági életben a kártya, de rajta kívül is sok neves írónk vetette papírra a kártyajátékok formáit. A kor híres szerencsejátékosáról Szemere Miklósról írt Krúdy Gyula, de számos kártyapakli is őrzi a sorsfordító történetek, neves írók, híres történelmi személyek, bohém színészek és legendás alakok emlékét.

A „fedáksárit”, mint a legmagasabb kontrafokozat, először a Dunántúl cikkírója („Hegyháti”) írta le egy tarokk parti kapcsán. A kontrák sora: kontra, rekontra, szubkontra, mordkontra, hirskontra, „fedáksári”. Nem tudjuk az okot, hogy miért is lett „fedáksári” a legmagasabb kontrafokozat. Az alsós játék és a kontrák kapcsolata még felderítésre vár.

Fedák Sári Kacsóh Pongrác: János vitéz című daljátékának címszerepében (Fotó: Nemzeti Fotótár)

A ma is népszerű magyar kártyák rajzait, reklámként is felhasználják

Az első reklámképpel 1939-ben lehetett találkozni, amikor a tatai brikett reklámozásánál a tűznél melegedő makk ász figuráját láthattuk. Később az 1960-as évektől már naptárakon és dísztárgyakon is láthatjuk a magyar kártya alakjait. Ezután már a hazai reklámpiacot színesítik a magyar kártya alakjaira épülő propaganda kártyák. A vendéglátóhelyek elnevezésében is gyakori a magyar kártya motívum. Makk Hetes nevű vendéglő már 1840-ben működött Pesten, de az országban utazgatva, ma is több városban találhatunk Makk Hetes nevű vendéglőket, kiskocsmákat.