logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Öt Stephen King-filmadaptáció, ami után nehéz lesz elaludni

| Szerző: hirado.hu
Szeptember 21-én hetvenöt éves Stephen King, a horror műfajának koronázatlan királya, korunk egyik legolvasottabb szerzője, akinek számos művéből készült nagysikerű film. Íme a hirado.hu listája az öt legjobb Stephen King-filmadaptációról.

5. Kedvencek temetője

Mary Lambert rendezte és a 80-as évek egyik legkedveltebb horrorfilmjévé tette a Kedvencek temetőjét.

Merész, kíméletlen történet, ami Stephen King Állattemető című regényéből készült.  Mary Lambert remekül jeleníti meg a filmvásznon az író elképzeléseit, ez az 1989-es képzeletbeli adaptáció körülbelül olyan pontos, mint amilyet a könyv-film fordítások világában remélni lehet.

4. Az

Miután a 90-es évek elején elég gyengén sikerült feldolgozni King hosszúra nyúlt klasszikusát, a regény könyörgött egy újabb, nagyobb, komolyabb adaptációért; Andy Muschietti ambiciózus szenvedélyprojektje pedig a megfelelő megoldásnak bizonyult. A horror műfaját sok szempontból újjáélesztő és nagy kasszasikert hozó, valamint azonnali rajongótábort magáénak tudható Az megkerülhetetlen jelenség volt. A hatalmas, kétrészes eposz nyitófejezetének történetét lekicsinyítve, Muschietti egy visszafogott, Spielberg-szerű történetet mesél el a gyerekek természetfeletti erővel szembeni harcáról, valamint személyes félelmeikről.

A történet eredendően szórakoztató, ijesztő és megható. A horror és a dráma egyensúlyban van a nyomasztóan intenzív kisvárosi hangulattal. A kiváló gyerekszínészi alakítások, valamint Bill Skarsgård Pennywise szerepében nyújtott ikonikus alakítása révén Muschietti bevezető fejezete a valaha volt egyik legkedveltebb horrortörténetet eredményezte, amit minden bizonnyal a jövő egyik klasszikusaként is fogunk emlegetni.

3. Halálsoron

A remény rabjai adaptációja után Frank Darabont ismét bebizonyította, hogy bárkinél jobban tudja adaptálni Stephen King könyveit, és újabb klasszikust szállított; ezúttal King azonos című folytatásos regényét, a Halálsoront vitte filmre. Darabont tehetsége ahhoz, hogy King komolyabb, drámai regényét életre keltse, örökre páratlan marad; de Tom Hanks és a néhai Michael Clarke Duncan zseniális szereposztása az, ami ezt a filmet a klasszikusok közé emeli. Michael Clarke Duncant még Oscar-díjra is jelölték a tragikus John Coffey tökéletes alakításáért.

A film elejétől egy nagydarab, reményvesztett férfit követhetünk végig, amíg a saját kivégzésére vár, azonban időközben kiderül hogy talán ártatlan. A más King-adaptációkhoz képest meghosszabbított játékidő óriási teret nyit arra, hogy King regényének gyakorlatilag minden szegmensét belássuk; így ez a szívszorító történet az igazságszolgáltatásról, a jogtalan elítélésről és a természetfelettiről megkapja azt a figyelmet, amit megérdemel. Bár a film soha nem tud elérni a forrásanyag mély érzelmeihez, Darabont másodszorra is kiváló munkát végzett.

2. A remény rabjai

Az évszázad egyik legjobb filmje két börtönbüntetését töltő férfi (Tim Robbins/Andy Dufrense és Morgan Freeman/Red szerepében) fájdalmasan hosszú szabadsághoz vezető útját követi nyomon. Roger Deakins lenyűgöző operatőri munkája, Robbins és Freeman káprázatos alakítása, és persze maga Stephen King utánozhatatlan karakteralkotása mind-mind Darabont hibátlan rendezését erősíti. Az, ahogy a magyar származású rendező a börtön unalmas, sivár látványvilága ellenére is képes ennyi élettel megtölteni a filmvásznat, egyszerűen lenyűgöző.

King regényéhez hasonlóan Darabont és társai bebizonyítják, hogy a „király” nem csak hátborzongató történetek megírására képes, hiszen a legsötétebb helyeken is csodálatosan felemelő üzenetet közvetít a reményről. A remény rabjai tulajdonképpen egy korszakalkotó filmes bravúr.

1. Ragyogás

A legendás Stanley Kubrick hideg, lassú pszichológiai thrillerje talán a horrorfilmek eddigi legnagyobb teljesítménye. Az alkoholizmus és az elszigeteltség hatásairól szóló hátborzongató filmtanulmány,  a paranoia és a kétségbeesés folyamatos és egyre fokozódó hangulatát érzékelteti a nézővel. A folyamatos süllyedés az őrület mélyebbnél mélyebb bugyraiba, amelyet a néző Jack Nicholson Jack Torrance szerepében nyújtott alakításán keresztül tapasztal meg, páratlan a horrorfilmek művészetében.

Köztudott, hogy maga King nem rajong Kubrick interpretációjáért, de egyszerűen megkerülhetetlen a tény, a rendező hibátlan munkát végzett. Rendezése elképesztő, az alkoholizmus és a korrupció témája pedig egyszer sem vész el. Büszkélkedhetünk a film elmaradhatatlan képi világával, valamint King féktelen kreativitásával, amellyel Kubrick kifinomult, megfontolt jéghidegsége áll szemben; ez a hihetetlen elmebaj az egész filmművészet egyik legkülönlegesebb diadala.

Kiemelt kép: Getty

Ajánljuk még